Anyone (Jaywon) ✔️

Part 9

-Na végre. Ha még öt percet ki kellett volna bírnom ott, biztos, hogy belevágtam volna a fejét az asztalba. -mondta Jake miközben duzzogva sétált a kocsi felé.

-Halkan, a végén még meghallja. Nyitva van az az ablak. -mutatott Choa az egyikre ami tényleg nyitva volt. Jake ezt meglátva inkább befutott a kocsiba, minket nevetésre késztetve.

-Ülj csak te előre. -mondtam, mikor Jay már nyitotta volna ki nekem az anyósülés ajtaját. Nagyon figyelmes velem, bár nem értem mivel érdemeltem ezt ki.
Megvárta még rábólintok, biztosan jó lesz e nekem hátul, majd miután ez megtörtént beszállt az említett ülésre én pedig hátra a többiekhez.

-Egyébként tegnap este gondolkoztam és arra jutottam, hogy lehet jó lenne beszélnem Heeseungról az egyik ismerősömmel. Mondhatni egy igazi hacker a srác, bármit kiderít ha elé raksz egy gépet. -mivel Jay nem reagált semmit, mi pedig nyilvánvalóan még nem ismerhettük Sunghoon ismerőseit, folytatta. -Jaj, nem szórakozz már Jongseong, ne mond nekem, hogy nem emlékszel Jongseobra, Keeho és Intak haverjára. Tudod, akivel egy évfolyamon voltunk. -magyarázott Sunghoon a mellette ülőnek, kinek szemében látni lehetett a felismerést, amit egy hangos "ó már értem" követett.

-Ő volt az az idegesítő csávó akinek bejöttem kilencedikben. Már megvan. -akkor a tippem bejött. Jay nem csak a lányok, de még a fiúk körében is népszerű. Sunghoon homlokon csapta magát, Choa pedig nevetésben tört ki. -Most mi az?

-Csak túlságosan is őszinte vagy, de így szeretünk. -vigyorgott rá Sunoo, ahogy Jay hátrapillantott.

-És mi van Rikivel? Taehyun mesélte, hogy ő is egy lángész. -szólt bele a beszélgetésbe Jake, aki eddig csak hallgatta a történteket.

-Nishimura? Sok pletyka kering róla, nem biztos, hogy jó ötlet lenne belekavarni. -jegyezte meg Sunoo megrázva a fejét.

-Kit érdekelnek a pletykák? Ki tudja, hogy igazak e vagy sem. Nem ugyan ez volt Heeseungal is? Sőt Sunno, még te is megjártad ezt, neked is tudnod kéne, hogy mennyi igazságalapja van pletykáknak. -szóltam közbe, kiállva a számomra még ismeretlen japán fiú mellett.

A társaságra csend telepedett mondandóm után, csak az index hangját lehetett hallani, de egy kicsivel később Sunghoon közbeszólt.

-Jake, téged teszlek ki elsőnek jó? Szerintem mindenkinek jobb, ha most szépen hazamegy és pihen egyet. Hosszú volt ez a nap mindannyiunknak. -sóhajtott.

Mikor hazaértem csak egyre vágytam, nyugalomra és egy forró fürdőre amiben jelen helyzetben senki sem tudott volna megállítani. Szobámba érve hanyagul ledobtam az ágyra a táskámat, majd előszedve tiszta ruhát indultam át a fürdőbe. Áztatásomban a telefonom folytonos pityegése zavart meg, amit ide közben sikerült újra éleszteni. Megnyitva húsz nem fogadott hívás várt anyámtól, kinek írva egy üzenetet tudattam, hogy még élek. Tovább lapozva az értesítéseket vettem észre, hogy Sunghoon létrehozott egy csoportot amiben ez az úgy nevezett Jongseob is benne volt. Visszaolvasva az üzeneteket kiderítettem, hogy ő is annyi idős, mint a japán srác akiről szó esett a kocsiban. Megbeszélték a sráccal, hogy megtesz mindent amit tud annak érdekében, hogy segítsen nekünk. Emellett érkezett még egy üzenetem, Jaytől.

"Remélem azért jól telt a hétvégéd. Örültem, hogy egy kicsivel több időt tudtunk együtt tölteni." -meglepett az üzenete. Furcsa, hiszen ha belegondolok már az érkezésük óta folyamatosan foglalkozott velem, mintha mindig is ismert volna. Visszaírtam neki, amiben megköszöntem egyben a fuvart és biztosítottam arról, hogy jól éreztem magamat. Ezután már nem válaszolt, mondjuk nem is vártam erre semmit. A csoportot lenémítottam, mivel ismerve barátaimat még hajnali háromkor is itt fognak beszélgetni. Az utolsó üzenetben amit még láttam az állt, hogy Sunghoon megpróbál kapcsolatba lépni a japán sráccal. Sóhajtva tettem le a kád melletti szekrényre a telefonomat, majd kiszálltam a kádból és elintéztem a dolgaimat.

Olyan negyed egy körül aludhattam el, nem csoda hogy a fél hetes ébresztő jelen pillanatban egy kínszenvedés számomra. Lementem a konyhába, ahol egy cetlire írt üzenet várt anyámtól, amiben az állt, hogy korábban el kellett mennie a munkába. Vállat vonva dobtam be a táskámba egy üveg vizet, majd cipőmet felvéve és fülhallgatómat a fülembe téve hagytam el a lakást.

Kis idő után arra eszméltem fel, hogy valaki utánam lohol a nevemet kiabálva.

-Végre, azt hittem soha nem érlek már utol. -lihegett a térdére támaszkodva a fekete hajú.

-Mennyi ideje futsz utánam Jay?

-Csak egy perce, semmi gáz. Kell a reggeli edzés. -vigyorgott rám, majd beletűrt egyet a hajába ami miatt nekem nyelnem kellett egyet. Yang Jungwon, magadnál vagy?

-Ja értem. -ezután beállt közénk a kínos csend.

-Egyébként mit hallgatsz? -kérdezte meg miközben elindult előre, én pedig követtem. Odaadtam neki az egyik végét a fülesnek, amit elfogadva tett bele a fülbevalókkal teli fülébe. Eddig észre se vettem hogy ennyi van neki, viszont nagyon jól állnak neki.

-Don't wanna cry, Seventeen? Egész jó ízlésed van mit ne mondjak. -mosolyogva adta vissza a fülest amit elfogadva állítottam meg a zenét.

-Te is szereted? -kérdeztem rápillantva.

-Inkább angol zenéket hallgatok, de ezt a fajta zenét sem vetem meg tekintve, hogy Sunghoon 0-24-be ezt nyomatja. -mondta nevetve ami engem is erre késztetett.

-Na ne mond? A nagy Park Sunghoon kpop ot hallgat sunyiba? -nevettem még mindig.

-Na de még mennyit. -ezután már nem nagyon váltottunk szót, csendbe sétáltunk el az iskoláig ahol a termemig kísért. -Akkor majd szünetben. Szerintem te is kíváncsi leszel arra hogyan próbálja Hoon "becserkészni" Nishimurát.

-Miért? Ennyire nehéz vele beszélni? -nem hinném, hogy lehetetlen lenne főleg egy nálunk fiatalabbal. Magamból kiindulva én mindig is be voltam fosva a nálam idősebbektől, a feleselés vagy az esetleges bunkózás velük pedig meg sem fordult a fejemben. Bár változik a világ és az emberek sem ugyan olyanok.

-Benne van a tánccsapatban, ahol pedig köztudott, hogy vagy el vannak szállva maguktól az emberek vagy valami mentális bajuk van és körülbelül senkivel nem beszélgetnek a tanárokon kívűl. De ezt neked kéne tudnod, nem nekem aki egy hete jár ide. -pöckölte meg a homlokomat ami miatt felszisszenve kaptam a fájdalmas területre.

-Aú, ez fájt Jongseong! -mondtam neki kicsit feljebb emelve a hangomat amin ő csak mosolygott. -Ne vigyorogj, nem vagyok kisgyerek!

-De az vagy. Na, szünetben várunk a 26-os előtti asztalnál. -kacsintott, majd mivel szólt a csengő, Ő elment én pedig bementem a terembe.

Átírva: 2023.07.21.