Anyone (Jaywon) ✔️

Part 2

Ahogy fekszem az ágyamban és gondolkozom,
arra leszek figyelmes, hogy elkezd folyni a könnyem. A legszomorúbb és legfájdalmasabb könnyek azok, amik csendesen távoznak. Amikor már nem jön ki egy hang sem belőled.
Miért kellett itt hagynia? Miért pont Ő? Mit tett ez ellen a világ ellen, hogy pont vele kellett, hogy ez történjen?

Számtalanszor kerestem már rá a gyász szakaszaira és be kellett látnom, hogy a ranglista legalján vagyok. Valahogy mindig az öngyilkosság címszóig keveredek a laptopom böngészése közben, és mindig rá kell jönnöm, hogy az amit mutatok magamból a világnak egyáltalán nem én vagyok. Bűntudatot érzek akárhányszor Jake szemébe nézek. Úgy érzem vele ezt nem tehetem meg, viszont képtelen vagyok elé állni is kimondani hogy baj van, ha még magamnak sem tudtam bevallani ezt.

-Jungwon! Kelj fel légyszíves. Attól még, hogy hétvége van nem kell egész nap a szobában fetrengeni. - Hee eltűnése után egy ideig elnézték, hogy egész nap a szobámba gubbasztok, viszont ez az elmúlt két hónapban eltűnt és újra be akarnak vonni mindenbe. Azt az egyet nem értik meg, hogy ezt egyáltalán nem ilyen egyszerű feldolgozni. Nem fog egy nap alatt eltűnni a fejemből. Nem fogom őt elfelejteni. Talán soha nem is leszek rá képes.

Jake ma is dolgozik, így miután anya kiszedett az ágyból, úgy döntöttem meglátogatom.
Viszont ami ott fogadott azon eléggé meglepődtem. A barátom Sunghoon beszélget, akivel fogalmam sincs hogyan lettek jóba egy nap alatt, és ha ez még nem lett volna elég, a haverja is ott volt mellette. Már majdnem úgy voltam vele, hogy gyorsan lelépek mielőtt észrevesznek, viszont a tervem kudarcba fulladt, amikor Jake őrült módjára elkezdett integetni, ezzel mindenki figyelmét rám vonva.

-Azt hittem egész nap aludni fogsz. -paskolta meg maga mellett a helyet a pult belső oldalán, így szembekerültem a számomra még mindig titokzatos nevű sráccal. Közelebbről még helyesebb a mosolya, el kell ismerni.

-Én is. -sóhajtottam rápillantva az itallapra, hátha találok valami újdonságot, de semmi. Ugyanaz a választék, mint mindig.

-Sunghoon, Jay, ő itt Jungwon. -egy kínos molyossal reagáltam a hirtelen jött bemutatásra. Soha nem szerettem a figyelem középpontjában lenni.

-Kérsz valamit inni Wonie? -zökkentett ki Jake az elmélkedésemből. Miért is bambultam bele abba az éjfekete szempárba velem szemben?

-Egy forró csoki jól esne. -mondtam, barátom pedig engem otthagyva kezdte el csinálni az innivalót. A kínos csöndet Jay törte meg.

-Ha kérdeznéd, én sem tudom hogyan lettek ilyen jóba egy nap alatt. -mutatott Sunghoonra, majd Jakere. Bólintottam egyet, hiszen annyira nem izgatott a téma. Majd elmeséli Jake ha el szeretné.

-Köszönöm. -mosolyogtam barátomra, miután letette elém az italt.

-Bocsi hogy ilyet kérdezek, de ti együtt vagytok? -Sunghoon hirtelen jött kérdésére félrenyeltem és majdnem ráköptem szegény Jayre is.

-Nem dehogy. Tudod Jungwon nagyon fontos számomra, de soha nem tudnék rá máshogy tekinteni. -miközben felvilágosította Hoont a dolgokról a hátamat ütögette nehogy megfulladjak, ami most igazán jól jött. Még nem most akarok meghalni. Talán pár hónap múlva.

-Sunghoon mennünk kéne, anya írt. El kéne menni Jiaért az oviba. -mondta a fekete hajú, már felállva a helyéről. -Köszi az innivalót Jake, finom volt, még biztos benézek majd ide. Örülök, hogy megismerhettelek Jungwon. -mosolygott rám miközben csettintett egyet, majd a mutató ujjával rám mutatott, amit ebbe a helyzetbe aranyosnak találtam. Én is elmosolyodtam, majd miután elköszöntünk Sunghoontól is, Jake felé fordultam.

-Tegnap a parkba odamentem hozzájuk beszélgetni és nagyon kedvesek voltak. Akkor ajánlottam nekik a kávézót is, és mint látod, el is jöttek. -nem is kellett semmit mondanom, egyből elkezdett mesélni.

-Soha nem értettem hogy tudsz csak úgy odamenni bárkihez beszélgetni. -ráztam a fejem.

-Pont úgy ahogy te nem tudsz. -kacsintott rám, majd otthagyott mert jött egy vendég. Belegondolva neki mindig is tökéletes élete volt. Régebben nagyon jóba volt Taehyunnal, viszont nem nagyon szeret róla beszélni. én pedig nem akarom zargatni a múltjával. Annyit tudok, hogy amikor én a képbe jöttem megszakította vele a kapcsolatot. Nem tudom mi történt köztük, de az biztos, hogy nekem is közöm volt hozzá, csak tudnám, hogy mi.

Ahogy ránézek és látom, hogy milyen boldog az emberrel, mellettem pedig mindig szomorú, elfog egy rossz érzés. Én teszem őt szomorúvá. Én húzom le mindig a hangulatát. Ezért is kell minél előbb eltűnnöm az életéből. Mindenkinek sokkal jobb lesz.

-Köszönöm Jakey a csokit. Most mennem kell, anya írt. -hazudtam neki, letettem a megfelelő pénzösszeget az asztalra hiába mondja mindig, hogy ne tegyem, majd távoztam. Igazából csak egyedül akartam lenni egy kicsit és kiszellőztetni a fejem, viszont nem akarom, hogy aggódjon értem.

Elmentem arra a játszótérre ahova Heeseunggal mindig sokat jártam. Emlékszem mindig mondta amikor idejöttünk, hogy ez a kedvenc helye. Gyerekkorába nagyon sokat járt ide a szüleivel. Leültem a hintára, majd csak meredtem magam elé. Hiába történt már egy éve, még mindig hallom a hangját a fejemben, érzem minden egyes érintését, mintha csak most tenné és ez kikészít.
Szombat délután révén nagyon sok kisgyerek van a játszótéren, akik bőszen homokoznak vagy futkároznak. Néhány velem talán egykorú fiú is van a környéken. Ők kosaraznak, viszont amióta idejöttem eléggé nevetgélnek és nézelődnek felém. Lehet el kéne tűnnöm mielőtt idejön valamelyik.

Tervem sikeresen összejött mivel még pont eltudtam sétálni a helyről mielőtt az egyik elindult volna felém. Mivel haza nem szerettem volna menni, ezért úgy döntöttem sétálgatok még picit a városban.

Az iskolánkba jóba voltam nagyon sok emberrel, leginkább Heeseung miatt, viszont velük már egyáltalán nem beszélek. Ő velem ellentétben mindig is egy társasági ember volt, akir mindenki a jófejsége miatt ismert. Benne volt az iskola amerikai foci csapatában, ő volt az a tipikus "mindenki ismeri" srác akiért a lányok ezrei oda vannak. Ezért is nem tudtam soha elhinni, hogy miért pont egy magamfajta befelé fordulóval tartja a legszorosabb kapcsolatot. Sajnos erre szerintem már soha nem fogok választ kapni. Emlékszem, hogy az egész iskola teljes sokk hatása alatt volt amikor megtudták a hírt. Hee mindig is jól rejtette el az érzelmeit, ezért is hihette azt mindenki, hogy minden rendben van vele. Eleinte nagyon durván viselkedett mindenki, úgy kérdezgettek mintha én nem szenvednék a hiányától. Egy kétszínű tapló volt az összes egyedül Heeseung kivételével. Ő nem ilyen életet érdemelt volna.

2022.01.24.

Átírva: 2023.07.20.