Anyone (Jaywon) ✔️

Part 5

Kifulladva és kiizzadva ültem le a pálya melletti padra felvéve pulóveremet a meleg levegő ellenére. Hiába is, ha kiizzadok mindig elkezdek fázni.

-Jól vagy? -huppant le mellém Jay. Rajta egyáltalán nem látszott, hogy elfáradt volna még úgy is, hogy Ő zsákolt a legtöbbet. Neki köszönhetően nyertünk, így Jake meghív minket egy kávéra.

-Persze. Minden rendben. -mosolyogtam rá, majd felé nyújtottam a félig már kiürült vizet, amit egy félmosoly kíséretébe fogadott el. Időközbe a többiek is leültek hozzánk.

Ennek a kávézónak a hangulata mindig is megnyugtatott, egyfajta boldogságérzet kerített hatalmába, bármikor beléptem ide. Most viszont hogy Choa -aki időközben kiderült hogy Jay testvére- itt van, kényelmetlenül érzem magamat. Próbálok össze-vissza nézelődni, nem rá nézni, de mivel közvetlen elém ült le, ez elég nehéznek bizonyul.

-Tudom hogy ez most mindenkinek egy kényes téma aki érintette a történéseknek, de kérlek hallgassatok végig. -mindenki bólogatott, viszont én csak szürcsölgettem a kakaómat továbbra is kínosan érezve magamat. Choaval Hee eltűnése napján beszéltem utoljára és ezt így is akartam, hogy maradjon. -Bizonyára Sunghoon nem tudja még mi történt, had vázoljam fel neki mit tudunk eddig. -bólintottam, mivel ezt egyenesen az én szemembe nézve mondta, várva. hogy beleegyezzek amit meg is tettem. Ismerem milyen makacs, amit egyszer a fejébe vesz azt úgysem engedi egykönnyen. -Lassan egy éve eltűnt Lee Heeseung a párom és egyben Jungwon legjobb barátja. Mivel nem találták meg azóta se, két hónapja halottnak nyilvánították öngyilkossággal, mondván sokan beleugranak a Han-folyóba és nem tudják felkutatni az egész tavat, a biztonsági kamerák közül pedig nem mindegyik néz arra állításuk szerint. A temetésre még nem került sor, mivel a család pont úgy ahogy én is hisz még abban, hogy Hee életben lehet valahol. -kezdtem megint nehezebben venni a levegőt az információk hallatán, viszont sokat segített az, hogy Jay az asztal alatt megfogta a kezemet, majd simogatni kezdte azt. Nagyon jó hatással van rám az érintése. -Mivel már mi is ide járunk, sokkal egyszerűbben megvalósítható az ötletem. Kezdjünk el nyomozni. Kamerafelvételek, szekrények, esetleg gyanús emberek. Bárki vagy bármi ami gyanús lehet. Lehet valaki bántalmazni akarta, rosszabb esetben meg is tette. Ezt kéne kideríteni. Benne lennétek? -nézett körbe a társaságon szinkronba velem. Mindenkin látszott, hogy meg volt lepődve velem együtt. Hee lehet még életben van? Rászorítottam egyet Jay kezére, majd lassan elengedtem.

-Benne vagyunk. -csapott egyet az asztalra Jake. -Nem baj ha még egy embert beavatnék? Sunoo nagyon jó az ilyen dolgokban, talán tudna segíteni ő is. -időközben megittam a forró csokit, de mivel még mindig szomjas voltam felkeltem a székről és elindultam a pulthoz, hogy hozok vizet. A kasszánál az egyik évfolyamtársunk, Wonho állt kapucnival a fején. Ha nem tudnám ki ő fel se lehetne ismerni. Ugyan azzal a megvető tekintettel nézett rám, amivel régen Heeseungra nézett. Mindig is utálta őt, az eltűnése napján pedig mintha kicsattant volna az örömtől. Valami nincs rendbe vele az biztos, de ez most is feltűnt mivel csak nézett hol engem, hol a társaságomat.

-Jobb ha befogod a szádat Yang Jungwon, vagy nagyon rosszul fogsz járni. -mondta, majd hátat fordítva kisétált az épületből. Ennek meg mi baja?

-Ki volt ez a srác? -kérdezte Jay suttogva, mivel a többiek nagyon benne voltak egy random témába.

-Wonho. Az évfolyamtársunk. Soha nem jöttünk ki vele jól, ezért is fogalmam sincs mit keres itt. Tudja hogy Jake itt dolgozik.

-Hallotta amiről beszélgettünk? -csak értetlenül néztem rá.

-Nem értelek Jay. Miért hallotta volna?

-Csak mert miközben Choa beszélt, párszor elment mögöttünk. Azt hittem csak helyet keres, vagy várja hogy kiszolgálják ezért nem szóltam. -ha Wonho hallotta a beszélgetést, akkor mi nagyon nagy szarba leszünk. Képes egy pletykát akár egy perc alatt is elterjeszteni az egész iskolán belül és nekünk már csak az hiányozna, hogy ő is belekavarjon a történésekbe.

-Köszönöm a csokit Jake, megint. Én azt hiszem most megyek, nekem mára ennyi elég volt. Majd holnap a suliban még beszélünk erről. -letéve az ital pénzösszegét az asztalra álltam fel a helyemről, majd indultam el a kijárat felé.

-Várj, hazakísérlek. -jött utánam Jay. Nem ellenkeztem, most úgyis vágytam valakinek a társaságára.

A fele utat már megtettük, viszont egész idő alatt egy szót nem váltottunk egymással, csak a cipőink kopogását lehet hallani a betonon.

-Egyébként ha szabad erről kérdeznem és tudsz is róla beszélni, milyen volt a kapcsolatod Heeseunggal? -tette fel a kérdést a fekete hajú a semmiből. Egy hatalmasat sóhajtottam, majd belekezdtem. Úgy éreztem neki mesélhetek és őt tényleg érdekelni is fogja.

-Mondhatni a legjobb. Mindig ott volt nekem és ha kellett megvédett. Emlékszem még kilencedikben az egyik felsőbb éves meg akart verni mert beszóltam neki, de mivel ő már akkor is híres volt a suliban, simán meg tudott védeni. Kitűnően amerikai focizott, néha még engem is próbált tanítgatni, de anyának valahogy mindig jobban ment nálam. Lehet ez csak szimplán nem az én sportom. -mivel Jay egy szót nem szólt ránéztem, de arcáról csak egy hatalmas vigyort tudtam leolvasni.

-Köszönöm hogy megosztottad ezt velem Jungwon. Sokat jelent. -mondta, majd megint megfogta a kezemet pont úgy, ahogy azt a kávézóban tette. Nem engedtem el, egészen hazáig így voltak kezeink, majd csak akkor szedtem szét azokat amikor az ajtót kinyitva fordultam meg tengelyem körül felnézve szemeibe.

-Szeretnél maradni egy kicsit? -először meglepődöttséget láttam az arcán, majd miután bólintott egyet arrébb álltam, hogy be tudjon jönni a házba. Illedelmesen becsukta és bezárta az ajtót maga mögött, majd beljebb jött a házunkba.

-Szép lakás. -nézelődött össze-vissza mint egy kisgyerek, amin csak nevetni tudtam.

-Kérsz valamit inni? -kérdeztem tőle nevetve, mivel még mindig nézelődött. -Ennyire tetszik?

-Nagyon szép házatok van, de tényleg. -mosolygott ő is. -És nem kérek semmit, köszönöm. -bólintottam, majd intve neki hogy kövessen, indulok fel a szobámba. Leültem az ágyamra, majd megpaskoltam magam mellett a helyet, hogy üljön le nyugodtan. -A szobád is nagyon tetszik. Hangulatos. -mondta körülnézve a helyiségben is. -A polaroid képek a kedvenceim.

-Köszönöm. -mondtam, majd a kezébe adtam az egyik képet az asztalomról, melyen Heeseunggal ketten vagyunk rajta.

-Illetek egymáshoz. -mondta miközben kezébe vette a képet. Nem válaszoltam neki, csak néztem hol őt, hol a kezében tartott képet. Jay letette a képet, majd megölelt. Fejemet nyakhajlatába fúrtam, nagyot szippantva az illatából.

-Jungwon! Hazajöttünk. -kiabálta anya a földszintről.

-Nagy baj lenne ha azt mondanám mássz ki az ablakon? -mosolyogtam rá szerényen, felvéve legszebb nézésemet. Mivel csak értetlenül nézett rám folytattam. -Nem szeretnék a szüleimnek magyarázkodni. Tudom hogy nem vennék zokon, de ha lehet akkor légyszíves ezt tedd meg értem. -Jay sóhajtva bólintott egyet, majd felállt.

-Miért vagyok én egy ennyire jótét lélek. -mondta már lépkedve az ablak irányába. -Még jössz nekem egyel Yang Jungwon. -ahogy ezt kimondta azzal szinkronba vágta ki az ablakot, majd mászott ki rajta. Mondhatni tökéletesen időzített, mivel apa pont akkor nyitotta ki szobám ajtaját mikor én becsuktam a fekete hajú után az ablakot.

-Miért van lent egy kabát? -basszus teljesen elfelejtettem, hogy a kabátját lent hagyta. Ha most megfázik akkor nagyon fogok haragudni magamra.

-Itt hagyta Jake. -hazudtam szülőmnek, ki bólintva csukta vissza szobám ajtaját. Sóhajtva dőltem hátra az ágyamba, érezve abba még a nemrég távozott illatát. Jay egész lénye megnyugvást jelent számomra. A közelében úgy érzem biztonságban vagyok.

Átírva: 2023.07.20.