Anyone (Jaywon) ✔️

Part 25

A délelőtti órákban ahogy a nyomozók ígérték, itt voltak és kihallgatták Heeseungot, aki minden egyes részletről kénytelen volt beszámolni. Az elrablás napjától egészen a tegnapi napig. Gyomorforgató volt, hogy mennyire messzire képes volt elmenni Wonho. Tájékoztatott minket Hyunsu is, hogy biztos lecsukják pár évre.

Dél körül Choa is megérkezett én pedig úgy láttam jónak ha most egyedül hagyom őket. Meg kell beszélniük pár dolgot az biztos. Hazamentem ahol anyáék  nem voltak otthon. Hagytak a hűtőn egy üzenetet amiben az állt, hogy sürgős munka akadt és ne haragudjak rájuk. Nekik még el sem mondtam hogy megtalálták Heeseungot. Anya ki fog ugrani a bőréből az biztos. Imádta őt pont annyira mint Jakeyt.

Elmentem venni egy forró fürdőt bekapcsolva egy random lejátszási listát amikor kopogtak az ajtón. Szitkozódtam, hiszen semmi kedvem nem volt kiszállni, majd beugrott, hogy elfelejtettem bezárni.

-Nyitva! -kiabáltam mivel azt gondoltam, hogy Jakey jött. Senkivel nem beszéltem tegnap este óta, az egyik üzenetemet sem nyitottam meg. A szociális médiát is hanyagoltam. Biztos hogy már a fél város erről beszél. Az este folyamán Jay többször is próbált hívni de kinyomtam az összeset, így nem lepődtem meg annyira amikor az ő fekete fürtjeit láttam a tükörből, ahogy bekukucskál. Még szerencse hogy engedtem habot a vízhez.

-Hogy viseled? -leült a földre, fejét pedig a kád szélére támasztva figyelt csillogó szemeivel.

-Egész jól. -sóhajtottam, de tekintete elárulta, hogy nem hiszi ezt el. -Nem tudom. -megint a sírás szélén álltam. Annyira egy bőgőmasina vagyok de komolyan. Ekkora egy lelki roncsot.

-Na gyere ide. -vállaim már rázkódtak az elfojtott sírástól, de amikor karjaiba zárt kiengedtem. Némán sírtam eláztatva vállait, sőt egész mellkasát a vizes testemmel. Végig ott volt mellettem, egy percre sem hagyott magamra. Majdnem tíz perc után mondta szálljak ki a kádból mivel meg fogok fázni az elhűlt víz miatt, de semmi erőm nem volt. Úgy éreztem az összes lelki fájdalmam átáramlott fizikaivá és megmozdulni sincs erőm. Sóhajtva kezdte el leengedni a vizet, majd átnyújtva egy törölközőt segített ki a kádból. Elfordult, megvárta még felöltözöm, majd mikor ezzel kész lettem hirtelen a semmiből felkapott a karjaiba.

-Mit csinálsz Jay! -kuncogtam. Hihetetlen mekkora hatással van rám és a lelkemre ez az ember. Ő is nevetett, a szeme is mosolygott. Annyira gyönyörű volt. Nem tudom elhinni hogy ez a tökéletes srác az én társaságomra vágyik. Szépen szólva levágott a kanapéra majd egy puszit nyomva a homlokomra tűnt el a konyhában.

-Ma nem várunk vendéget ugye? -kérdeztem hiszen nem tudtam mit beszélt meg a srácokkal. Őszintén szólva most semmi kedvem nem volt hozzájuk.

-Akartak jönni de lebeszéltem őket. Gondoltam hogy nem szeretnél ma ricsajt. -tért vissza pár perc múlva egy pohár teával es egy kancsóval ami tele volt az előbb említett itallal.

-Imádlak. -lehet csak véletlen volt, de a kedvenc fajtámból csinált. Letette a kezéből a dolgokat majd mellém ülve nézett mélyen a szemembe.

-Én is téged. -zavaromban elfordítottam a fejemet, nem mertem ránézni mivel realizálódott bennem, hogy mit is mondtam neki még akkor is ha igaz volt. -Jungwon. -lágy hangon szólt hozzám, kezét vállamra téve.

-Hm? -felé fordultam de csak a mosolygó arcát láttam. Nem mondott semmit hiába vártam választ. Csak közelebb hajolt és előszőr adott egy puszit a homlokomra de nem hajolt messzebb utána. Szeme az én szemeim és szám között jártak és tudom hogy csak a beleegyezésemre vár. Nem akar nyomulni vagy letámadni és ez nagyon imponál.
Ahelyett hogy mondtam volna valamit, én kezdeményeztem a csókot. Tarkójánál fogva húztam magamhoz míg ő ráfogott a derekamra. Egy pillanatig habozott, szerintem meglepődött hevességem miatt de utána egyből felvette a tempót és átvette a domináns szerepét. Már az elején heves volt a csók de ezt még tudta fokozni azzal, hogy bevetette a nyelvét is. Hiába voltam szarul lelkileg, jelen helyzetben minden problémám semminek látszott. Éreztem hogy többet akar, de türtőztetve magát vált el tőlem végigsimítva hüvelykujjával arcomon, majd külön a számon.

-Akarsz valamit nézni? -pár perc csöndes ölelkezés után megszólalt, majd miután bólintottam egyet elkezdte keresni a távirányítót.

-Hagyjad inkább. Ott van a polcon, de fel ne kelj. -annyira kényelmesen ültem, majdhogynem feküdtem, hogy eszem ágába sem volt megengedni hogy lelépjen mellőlem. Kuncogott egy jót rajtam, de nem ment el, helyette megint felkapott majd elcipelt a szobámig ahol lerakott az ágyra, majd már kezében a távirányítóval kapcsolta be a helyiségben lévő tévét.

-Te bolond. -adtam hangot gondolatomnak, de csak kinyújtotta a nyelvét rám amit viszonoztam.

-Vigyázz mert a végén még leharapom. -nem válaszoltam, helyette kikaptam a kezéből a távirányítót és elkezdtem a csatornák között válogatni.

~Külső szemszög~

Jungwon sikeresen elaludt Jay karjai között, bár az idősebb még így is aggódott. Érezte hogy a barna hajú bármennyire erősnek mutatja magát, nincs jól. Ezért is nem akart sietni, sem rákérdezni a kapcsolatukra. Azt a becsúszott csókot is bánja már így visszagondolva. Nem kellene most felbolygatnia Jungwont még jobban. El sem tudja képzelni mi lehet a fejében most.

Ő nem tudott aludni, helyette a Jakel és Sunghoonnal közös csoportjukba beszélgettek amit nemrég hozott létre az ausztrál. Jake folyamatosan Wonról kérdezgetett, nem hagyva beszélgetni a másik kettőt. Hiába mondta neki Jay, hogy nyugodtan jöjjön át beszélgetni barátjával ő csak folyton azt hajtogatta, hogy jobb ha most ketten vannak. Az idősebb beletörődött, váltottak még pár szót majd ő is álomra hajtotta a fejét.

A hetük többi része elég érdekesen telt. Heeseungot kiengedték a kórházból három nap megfigyelés után. Jungwon még aznap beszervezett neki otthonra egy fodrászt mivel az idősebb folyamatosan azt hajtogatta mennyire utálja a haját. Befestette szőkére, a fekete haja csak az ott töltött napjaira tudta emlékeztetni. El kellett járnia pszichológushoz, még a magántanulóságot is megfontolták a szülei de ő ragaszkodott had maradhasson. Évet kellett ismételnie, így Jungwonék osztályába került. Mindenki körülötte mászkált, az egész iskola róla beszélt. A csapatba sem vették még vissza a fizikai állapotára hivatkozva, hiszen most vékonyabb mint maga Jungwon. Volt aki először fel sem ismerte, annyira lefogyott.
Choa és ő hosszas megbeszélések után úgy döntöttek szakítanak. Heeseung úgy érezte nem tudná tovább folytatni vele, de a barátaik érdekében megtartottak barátságukat és békében szakítottak. Jake és Sunghoon végre kimondták, hogy együtt vannak, amelynek persze mindenki örült.

Végül Jay és Jungwon is eljutottak egy közös randira.

~Jungwon szemszög~

Hiába volt köztünk már több mint barátság, több csókkal is megspékelve, úgy éreztük rendjén ha elmegyünk egy tényleges, igazi randira. Két hónap telt el amióta Heeseung visszatért közénk és ahogy gondoltam, tökéletesen kijönnek Jayel. Heet visszavették a csapatba, de barátom ragaszkodott ahhoz, hogy Jake is csatlakozzon vele, így mostmár mindkettő barátunk a csapat tagjaként büszkélkedhet.

-Hogy érzed magad? -kérdezte Jay miközben a kicsit csípősebb hidegbe sétáltunk. Elvitt egy filmre, majd meghívott egy kávéra, most pedig mindketten a házunk felé tartunk.

-Tökéletesen. Köszönöm Jay. -felé fordulva egy szégyenlős csókot adtam szája szélére, amit ő nem volt rest átvinni egy rendes csókba. Ott, az utca közepén csókolózva vele éreztem azt, hogy kezd jó útra térni az életem és ennél jobb már nem lehet.

-Szeretlek. -elválása után mélyen szemembe nézve mondta ki ezt a szót nekem először.

-Én is szeretlek Jay-ah. - természetes volt hogy viszonoztam. Életemben nem voltam még ennyire boldog mint Jayyel. Mit mondhatnék, végtelenül szerelmes lettem Park Jongseongba.

Ééééés VÉGE!

Mit mondhatnék, ez volt a legeslegelső könyvem, így nem kevés hiba vagy esetleges megfogalmazási problémát tartalmazhat. Igyekszem még párszor átolvasni.
Hiába nem rendelkezik a könyv a legjobb történetvonallal, nekem mégis a szívemhez nőtt hiszen majdnem egy éven keresztül írtam, igaz kisebb-nagyobb kihagyásokkal és bármikor amikor rossz kedvem volt, ide tudtam menekülni.
Azt az egyet sajnálom, hogy a Sunki páros nem tudott annyi szerepet kapni, de a megjelenő könyveimben, többet fognak szerepelni, az biztos.

Remélem azért elnyerte a tetszéseteket az első publikált könyvem és a jövőben jobb és izgalmasabb könyvekkel fogok érkezni!!

Különkiadások és funfactek a következő részekben lesznek!!

2022.11.05.