Anyone (Jaywon) ✔️

Különkiadás 1

Jakehoon

Külső szemszög:

Egy szombat esti nap volt. Jake és Sunghoon eltervezték, hogy elmennek a jégpályára hiszen az idősebb addig mondogatta a barna hajúnak hogy meg akar tanulni, hogy végül Hoon elvitte. Nem voltak sokan a csarnok előtt csak pár velük egykorú tinédzser és felnőtt. Köszönhetően annak, hogy Sunghoon itt korcsolyázik egyből beengedték őket amit pár ember nem tudott szó nélkül hagyni. De egyikük sem foglalkozott most ezzel, egyedül a másik jelenléte volt a fontos számukra. Míg Jake elment kölcsönözni egy korcsolyát addig Sunghoon az öltözőbe ment a sajátját a lábára szenvedni, hiszen nem volt egy egyszerű művelet. Mikor Jake visszaért Sunghoon már a pályán szántott különböző mozdulatokat végrehajtva ezzel is menőzve egy kicsit az idősebbnek. Jake sietősen felkapta a korcsolyákat, Sunghoon pedig a bejárat ajtajának támaszkodva figyelte míg mellé lépve fel nem ment a jégre. Alapjáraton Jake tudott korcsolyázni, hiszen járt az iskolával általánosba de nem a legügyesebb. Például nem tud megállni vagy hátrafelé menni.
Fél kört mehettek egymás mellett mikor Sunghoon ráfogott Jake kezére. Az idősebb enyhén meglepődött és zavarban volt, bár a második Sunghoonra is elmondható volt. Flörtölgettek egymással már egy ideje és ma mégiscsak randin voltak de eddig nem léptek testi kontaktusba, egészen idáig csak szavakkal bókoltak egymásnak.

Egyikükön sem volt kesztyű így hideg ujjaikat gondtalanul tudták összefonni, nem foglalkozva másokkal. Sunghoon hirtelen vágott be Jake elé felé fordulva, ráfogva az idősebb másik kezére is. Mindketten élvezték a jelenetet ahogy Hoon hátrafele míg Jake előre közlekedik, navigálva a fiatalabbat nehogy nekimenjenek valakinek.

-És mióta csinálod amúgy? -kérdezte Jake hiszen amióta megtudtam hogy egy profi műkorcsolyázóval van dolga, ez a kérdés nem hagyta nyugodni.

-Öt éves korom óta, de volt egy mondhatni sötét korszakom amikor hokiztam, de a műkorcsolya mindig is a szívem csücske volt. -mesélte csillogó szemekkel a barna hajú, Jake pedig bólintott egyet. Teljesen jól elvoltak, elbeszélgették az időt. Már csak arra észleltek fel, hogy a hangos bemondóba közlik, hogy lassan vége és le kell menni a jégről. Hiába nem tanított Hoon semmit Jakenek mint ahogy azt beszélték, ők mégis tökéletesen érezték magukat.

Már hazafele tartottak, Jake kezében egy forró csokival amit a fiatalabb vett neki mielőtt elindultak haza. Sunghoon ragaszkodott hozzá, hogy hazakísérhesse az idősebbet, aki persze ennek nem tudott ellent mondani. Kezük csak úgy mint a pályán, most is össze volt kulcsolva miközben szorosan egymás mellett sétáltak osztozva egy fülhallgatón. Érdekes zenei ízlése volt Sunghoonnak, de Jake élvezze hallgatni az eddig soha nem hallott számokat. Teljesen illett Hoon stílusához.

-Akkor holnap a suliban. -fordult Jake a barna hajú felé már a kapujukban állva. -Köszönöm az estét, és a csokit. -mutatott a már üres pohárra. -Nagyon jól éreztem magamat.

-Én is, Jakey. Remélem legközelebb is lesz még ilyen. -simított bele a fekete tincseibe. Jake hajolni akart hogy megölelje őt, de Hoon két keze közé fogva annak arcát hajolt ajkaira. Mindössze pár másodpercig tartott, de mindkettejük számára sokat jelentett. Miután elválltak Jake a pirultságát elrejtve bújt Hoon karjai közé, míg ő csak kuncogott rajta. Imádta az idősebben hogy ilyen könnyen zavarba tudta hozni.

-Akkor majd holnap. -vált el Jake.

-Holnap. -ismételte meg a szót Sunghoon, majd intve még egyet egymásnak indult el Sunghoon haza, míg Jake be a házba.