Anyone (Jaywon) ✔️

Part 11

~Jay szemszög~

"De most akkor bejön vagy nem?"
"Kussolj már, ő is benne van a csoportban."
"Lenémította és tudod hogy soha nem fogja visszaolvasni hacsak meg nem jelölöd."

"Azt próbáld meg." -ezzel a mondattal zártam le a telefonom képernyőjét és dobtam magam mellé az ágyra. Az igazság az, hogy hulla fáradt vagyok így nem is bánom, hogy Sunghoon hazaterelt mindenkit. Szerintem ő is fáradt. Mióta ideköltöztünk sokkal több időt töltök vele, mint eddig és ez a barátságunkon is meglátszik. Elkezdtünk egymáshoz jobban kötődni és megtudni egymásról pár eddig eltitkolt információt mint például hogy Hoon is biszex. Tudom, hogy nem szeret magáról, sem az érzéseiről beszélni, így nem csoda, hogy csak nemrég tudtam meg mikor rákérdeztem mi ez a közeledése Jake felé. Kijelentette, hogy szeretne tőle valamit de amíg ő sem biztos abban hogy jó ötlet addig nem mer lépni semerre.
És persze addig is elfajult a téma, hogy rólam és Jungwonról kérdezett és amióta megmondtam neki, hogy igenis bejön a srác, folyton ezzel cukkol.

-Jay drágám! Egyél valamit légyszíves, amióta hazajöttél még nem láttalak enni. -nyitott be édesanyám a szobámba.

-Rendben, mindjárt megyek. -egy bólintás után távozott majd becsukta maga után az ajtómat, melyen így láthatóvá váltak a posztereim.

A suliba még Hoon vett nekem valami péksütemény akármicsodát, mert ténylegesen nem is ettem azon kívűl ma semmit és még el is felejtettem vinni magammal. Túlságosan lefoglal ez az egész Heeseung téma és Jungwon épsége. Mivel ahogy egyre jobban kezdem megismerni és kezd közel engedni magához érzem, hogy igazából nagyon nincs jól. Nem mutatja ki, de igenis lerí róla, hogy valami nagyon nincs rendben.
Én pedig szeretnék neki segíteni. Szeretném, hogy olyan legyen mint régen, még úgy is, hogy akkor nem ismertem. Furcsa, hogy milyen kicsi is a világ, hisz ha Choa bemutatta volna a párját akkor még esélyem is nyílt volna arra, hogy előbb megismerhessem őt.

Ezzel persze nem azt mondom, hogy nem örülök, hogy most ismertem meg, mivel ha jól csinálom, akkor egy biztos támasz lehetek majd neki a jövőben és most ez a legfontosabb annak érdekében, hogy ne essen még mélyebbre.

"Hoonie, ráérsz holnap délután?" -írtam az üzenetet barátomnak, mivel nem nagyon terveztem még semmit és magamat ismerve nem tudnék a seggemen ülni itthon egyedül.

"Jakel találkozok." -rövid és egyszerű válasz, mint ahogy az várható volt Park Sunghoontól.

"És utána?" -kérdeztem újból.

"Edzés." -sóhajtva dobtam magam mellé a készüléket. Remélem az egyedüllétem motivál egy kis tanulásra. Jövő héten vizsgázunk
történelemből és ideje lenne rá tanulnom valamennyit.

"Sose voltál elég jó neki."
"Miattad történt."
"Miért élsz még egyáltalán?"
"Láttad a profilját?"
"Ha volt annyi eszed hogy összeszedj egy kurvát akkor már rendesen csináld."
"Jay, hagyjuk ezt itt és most abba, nem vagy elég jó hozzám."
"Eddig is folyton csajoztál, majd ugyan úgy dobtad el őket. Akkor most miért ő dobott téged? Ennyire telik Jongseong?"

-Külső szemszög-

A fekete hajú ijedten kapta fel a fejét az ágyából. Megint ez az álom. Hiába történt egy éve, soha nem fogja elfelejteni azt az időszakot. Mondhatni ez az ő sötét múltja. Buliból járt buliba, majd mikor egy lány úgy igazán megtetszett neki, elrontotta. Hiszen a lány egy vérbeli lotyó volt, rosszabb mint minden előtte lévő futó kalandja egybevéve. Aznap megfogadta, hogy soha többet nem fog magához senkit közel engedni.

Remegő végtagokkal takarta ki magát majd állt fel az ágyából, irányát a fürdőszoba felé véve. Amire most mindennél jobban vágyott az csak egy hideg zuhany volt, hogy kicsit kitisztítsa az elméjét és lehűtse felhevült testét. A barátján kívűl senki sem tudott arról mi történik körülötte, még testvérének sem merte elmondani. Hiába, Park Jongseong mindig is erősnek mutatta magát kívülről, míg belsőjében ő is pont ugyanúgy szenvedett, akárcsak Jungwon.

Ahogy a hideg vízcseppek elérték a fiú testét azzal egy ütemben indultak meg a könnye is. Utált sírni, bár ki ne utálná azt a mardosó érzést a mellkasában ami belülről felemészti őt.
Utálta ha gyengének mutatta magát az embereknek. ezért is törekedett mindig arra, hogy minél jobban a sebezhetetlen oldalát mutassa mindenkinek. Elzárta a valódi énjét a külvilágtól egy falat húzva maga köré, amin nem szívesen akart volna bárkit is átengedni Sunghoonon kívűl. Hisz ő ott volt vele jóban, rosszban. Nem tehetné meg ezt vele. Előle nem zárkózhat el, ha már mindenki mással megtette. Ezért is tapogatózik Jungwon felé olyan lassan. Nem akar megint egy csalódást. Nem akar úgy járni, mint egy éve hiába tudja, hogy a fiatalabb soha nem tenne vele ilyet.

Valószínű, hogy meg fog fázni, de jelen pillanatba ez sem érdekelte. Hagyta had ázzon el a pizsamája, hiszen még arra sem volt energiája hogy leráncigálja azt magáról. Hátát nekitámasztva a hideg csempének csúszott le lassan a még hidegebb földre. Csak azt akarta hogy elmúljon az a szorító érzés a mellkasába. Üvölteni tudott volna, szétverni valamit a dühtől és a kétségbeeséstől ami benne áradt.

Pár perccel később még mindig remegő kezekkel zárta el a csapot, de a padlóról még nem állt fel. -Már mindegy hogy alszok még egy órát, vagy fennmaradok iskola előtt.- gondolta magában, majd azzal a lendülettel tolta fel magát és vette le magáról az elázott ruhadarabokat. Hanyagul bedobta a szennyesbe majd egy törölközővel a teste körül ment vissza a szobájába száraz ruha keresése gyanánt. Mikor ez megvolt megleste a telefonján az időt ami fél ötöt mutatott. Arra a pár órára már biztos nem fog visszafeküdni gondolta, majd azzal a lendülettel indult meg az erkélye felé.

"Miért nem alszol?" -érkezett az üzenet Jungwontól amin Jay eléggé meglepődött.

"Ezt én is kérdezhetném." -vágott vissza az idősebb hisz mit csinálhat Won ilyen korán. Ha tudta volna, hogy a fiatalabb egy pánikroham részese volt öt perccel ezelőtt, lehet máshogy válaszolt volna neki. Viszont az emberek már csak ilyenek. Amit nem vágnak az orra elé vagy mondanak a szemébe azt nem fogják meglátni se megérteni. De ez így van rendjén. Sajnos nem tudunk ellene tenni semmit. Mind ugyan olyanok vagyunk.

Talán ha Jungwon tudta volna miken kellett Jaynek átmennie, előbb engedte volna magához közel őt.

"Megébredtem aztán gondoltam telefonozok egy kicsit hátha utána könyebb visszaaludnom." -Jay meg szerette volna kérdezni mi az oka annak hogy felkelt de nem akart tolakodónak tűnni. Inkább terelte a témát próbálva nem kínos helyzetet teremteni maguk között.

"Értem. Válaszolva a kérdésedre én is csak felébredtem." -a fekete hajú azt hitte Jungwon visszaaludt mert nem válaszolt vagy tíz percig, de utána egy olyan kérdést tett fel a fiatalabb amit szerintem ő maga sem gondolt át teljesen.

"Átmehetek?" -érkezett az egyszerű szó ami már nem olyan egyszerű jelentéssel rendelkezett.

"Igen." -Jay nem tudott nemet mondani a fiatalabbnak, hogy is tehette volna, hiszen vonzódott hozzá. Hiába az éjszaka közepe volt, mi a legrosszabb ami történhet velük? Maximum nem mennek holnap iskolába.

"Köszönöm hyung, húsz perc és ott leszek." -válaszolt a telefon másik végén a fiatalabb mosolyogva.