Anyone (Jaywon) ✔️

Part 8

-Na jól van gerlepár, ideje lenne visszajönni. Indítanánk a filmet! -még hogy gerlepár. Pont olyan mint a testvére. Mindig tudja melyik pillanatban kell megjelenni.

-Horror? -pattant le Jay Ausztrál barátom mellé. Úgy tűnik jól kijönnek és ennek nagyon örülök.

-Az kizárt! Nem fogom hagyni, hogy rémálmaim legyenek miattatok. Jake, mond meg nekik, hogy horror biztos ne legyen! -Sunoo kiakadásán az újonnan jött srácok, azaz a hírességünk és Jay eléggé meglepődött, viszont a rózsaszín hajú már csak ilyen. Soha nem szerette a horrort, inkább elnézett egy drámát vagy egy romantikus filmet. Lehet valaki kiröhögi ez miatt, viszont néhány lány akivel beszéltem középiskolás éveim alatt, állította, hogy ez igenis imponáló tud lenni egyeseknek. És fogadok még egy csomó másik ember is így lehet ezzel.

-Oké... akkor legyen thriller, mivel az akciót viszont én mellőzném. -mondta Jake, aki Sunghoon mellett ült egy pokrócba bugyolálva. Aranyos látványt adott ez az új oldala amit eddig még nem láthattam. Zárkózottabb típus az átlagnál és látni, hogy ilyen jól feloldódott közöttünk jó érzéssel tölt el.

-Látod, ez sokkal jobban áll. Mosolyogj többet. -mondta Jay mellettem úgy, hogy csak én halljam. Megcsaptam a vállát, hogy fogja be, de röhögve folytatta. Esküszöm kikészít ez az ember engem.

Próbáltam nem rá figyelni, hanem a kezdődő filmre, de tekintve, hogy közvetlen mellettem volt és még az aurámba is bemászott, elég nehéz dolgom volt.

-Ennél lehangolóbb és nyomasztóbb filmet nem is tudtál volna találni Jake, komolyan mondom. -igaza volt Sunghonnak. A film történetesen arról szólt, hogy egy fiút elraboltak, majd keresték mindenhol, viszont mind hiába, a fiút még az eltűnése napján meggyilkolták. Ironikus nem? Mintha csak a mi helyzetünket írták volna le.

-Majd legközelebb én választok és akkor megnézzük a tartalmát is. -mondtam mielőtt bevágtam volna a vendégszoba ajtaját. Mára elég volt belőlük, az biztos.

A szobafelosztás is érdekes volt, tekintve, hogy van egy kanapé, plusz egy vendégszoba és egy nagyon pici varrószoba, ahol konkrétan levegőt sem kapsz, akkora a hely. Viszont a szoba túlságosan apró és mivel egyikünknek sem jött be sorsolással döntöttük el ki alszik ott, ahol szegény Sunoo húzta a rövidebbet . A kanapén Jay és Choa alszik. Testvérek így mindegy-mindegy alapon belementek a dologba. Sunghoonnak behúztak egy matracot Jake szobájába, ami eredetileg a nappaliban lett volna, de a fiatalabb állítása szerint Jay túl hangosan horkol, így átkellett cipelni azt. Én ezek mellet konkrétan luxusban érzem magam ezzel ággyal, ami nem mellesleg nagyon kényelmes. Miért nem mondta eddig Jake, hogy ennyire jó ez az ágy? Akkor lehet többet járnék ide.

-Jungwon ha nem kelsz fel két percen belül, akkor én szedlek ki onnan. -a legjobb érzés, amikor arra kelsz, hogy ordítoznak veled. Sóhajtva húztam a fejemre a takarót, hátha ezzel sikerül tompítanom a hangokat, de ennek ellenére is hallottam ahogy Jay elkezdett visszaszámolni, így muszáj voltam megmozdulni. Semmi kedvem a kora reggeli konfliktusokhoz.

A többiek sem néznek ki jobban, mondhatni még én vagyok a legjobb állapotban pedig tegnap nem is voltunk fent olyan sokáig. Odacsoszogtam barátom mellé, aki már egyből nyújtott is felém egy adag kávét, amit egy mosollyal megköszöntem. Leültem a többiek közé hallgatva a beszélgetésüket, ami annyiról szólt, hogy Hyunsu írt nekünk, hogy menjünk be ma mivel megtalálta Heeseung aktáját.

-Úgy néztek ki mint a mosottszar, pedig még nem is buliztunk. Mi lesz veletek így nyáron? -úgy néz ki Sunoo lesz a csapat partiarca. Majd helyettem is elmehet a helyekre, én úgyse fogok járni sehova.

-Mondja ezt az aki a legszarabbul fest. Aludtál te egyáltalán? -kérdezte Jay szürcsölve egyet kávéjából. A rózsaszín hajú a kijelentésre megforgatta a szemeit, majd ezután már nem fordított nagyobb figyelmet a másik felé.

Összegezve gyorsan elkészültünk ahhoz képest, hogy öt srácról van szó, de Choa gyorsan gatyába rázott minket. Fél óra elteltével és egy életveszélyes kocsikázás után, amit Jake szerencsétlenkedése miatt köszönhettünk, már a nyomozó ajtaján kopogtattunk, ami pár pillanattal később ki is nyílt.

-Jó reggelt fiatalok, jöjjetek csak beljebb. -invitált be minket maga után, mi pedig szépen libasorban mentünk be, velem a végén. Becsuktam magam mögött az ajtót, majd a zárat is elfordítottam. Bent már a fele társaság a múltkori kanapén ült és szemezett a középkorú férfival.

-Ugyebár mondtam, hogy megvan Lee Heeseung aktája. Elolvastam viszont nem jutottunk egyről a kettőre, bár ez várható volt. Viszont találtam egy érdekes dolgot, amit ezelőtt szerintem nem vettünk észre. Az egyik fejezetben írnak arról, hogy Heeseungot az eltűnése előtti két hónapban zaklatták üzenetekben és mint kiderült, személyesen is felkeresték. Ti tudtatok erről? - a társaság, velem együtt megfeszült. Mindig olyan vidámnak és gondtalannak tűnt. Eszembe se jutott volna, hogy bármi problémája lenne. Vagy ez csak egy álarc volt és tényleg nem volt vele minden rendben? Ennyire vak lettem volna?

-Őszintén szólva, nem. De szerintem az érintettek közük a többiek sem, elnézve az arcukat. Mi Heeseungot mindig is egy gondtalan embernek ismertük. Viszont így belegondolva, amennyien szerették annyian is utálhatták. -Choa szavai nem csak félrebeszélés. Nagyon sok rajongója volt, főleg lányok, de voltak még fiúk is akik megállították az iskolafolyosón. És azt is tudom, mennyi ellensége is volt valójában. Nem mertek megmutatkozni, mindig csak sugdolózásokat lehetett hallani róla, esetekben egy-egy pletykát, viszont azok ahogy jöttek, úgy mentek is. Túl sokan szerették ahhoz, hogy ilyenek elterjedjenek.

-Esetleg ismertek olyan személyt aki zaklathatta őt? Esetleg bántalmazhatta? -az utolsó szót hatására úgy éreztem megfagy a vér az ereimben. Bele se merek gondolni, hogy valaki bánthatta vagy esetleg még mindig bánthatja őt. Mivel senki nem mondott semmit, így Hyunsu folytatta. -Rendben, akkor viszont muszáj lesz elkezdeni az iskolában a kihallgatásokat. Kérlek erről ne szóljatok senkinek. Tegyetek úgy, mintha nem tudnátok semmit a saját érdeketekben. Mindenki jobban jár, ha nem tudnak arról, hogy ti is benne vagytok. -bólintottunk, majd Sunghoon már állt volna fel, hogyha nem folytatja a férfi megint. -Esetleg nem szeretnétek maradni egy kávéra, teára? Eléggé nyúzottnak néztek ki.- láttam a szemem sarkából ahogy Sunno elég észrevehető pillantásokkal illeti Jake et. Az említett megrántotta a vállát, majd mivel senki nem szólalt meg, Jay folytatta.

-Persze, miért is ne. -mondta Jay én pedig sóhajtottam. Még több idő ennek a pasasnak a házában, ezaz.

-Szóval akkor műkorcsolyázó vagy de még felkért a Hybe, hogy modellkegy nekik. Neked aztán bejött az élet fiacskám. -szerintem életem eddigi legunalmasabb óráját töltöttem itt, de még mindig nem szabadultunk. Most éppen Sunghoont faggatja, aki egy műmosollyal az arcán tűri a kérdések tömkelegét. Látszik mindenkin, hogy elegük van, viszont senki sem olyan bunkó, hogy kezdeményezze a lelépésünket.
Sunghoon csak bólogatott, Hyunsu viszont csak mondta és mondta. Nyomozónak jó, embernek már nem annyira. Úgy viselkedik és beszél mintha egy hetven éves öregember veszett volna el benne. Meséli az unalmasabbnál unalmasabb történeteit, azt meg nem veszi észre, hogy halálra unjuk magunkat.

Unalmamban a mellettem ülő Jay kezét és az azon lévő ékszereket kezdtem el piszkálni az asztal alatt. Először meglepetten nézett rám. Nem volt hozzászokva egyikünk sem az ilyen fajta testi kontaktushoz, viszont miután visszatért a sokkból, rám mosolygott, majd a tekintetét újra Hyunsura vezette, engedve had piszkáljam a kezét.

Átírva: 2023.07.21.