Anyone (Jaywon) ✔️

Part 22

Jake az egész éjszakát éberen töltötte, folyamatosan Jungwonra figyelve. Ami azt illeti nem csak ő hanem Sunghoon is egész este fent volt vele akivel telefonon üzengetett. Hoon tartotta a fekete hajúban a lelket és vele volt végig amíg ő Jungwon lázát nézegette egész este. Csak egyszer ment feljebb neki de az sem volt annyira vészes, még időben le tudta neki vinni borogatással. Reggel korán kikelt az ágyból és csinált barátjának reggelit amit remélt hogy benne is marad. Közben Sunghoon is megérkezett mivel este megbeszélték hogy eljön kicsit. Jungwon mikor felkelt kicsoszogott a nappaliba ahol barátja össze-vissza mászkált miközben a konyhában pakolászott. Sunghoon a kanapéról intett egyet Jungwonnak üdvözlésképpen. A barna hajú is biccentett egyet neki majd leülve az asztalhoz nézte mit csinál Jake.

~Jungwon szemszög~

-Fáj most valamid? -kérdezte Jake egy pillanatra rám nézve abba sem hagyva a mászkálást. Nem hiszem el hogy hogy tud benne ennyi energia lenni ilyen korán reggel.

-Csak egy picit a fejem. -a tegnapihoz képest ez semmi volt. Úgy éreztem majd meghalok a fájdalomtól. -De nektek nem az iskolában kéne lennetek? Úgy rémlik csak engem írtak ki. -örülök, hogy velem maradtak de mégse szeretném azt hogy miattam hiányozzanak az órákról.

-Komolyan azt hitted hogy egyedül hagylak a tegnapi után? -Jake tekintete lelkig ható volt melyből áradt, hogy komolyan gondolja.

-Túlságosan aggódsz értem Jakey. Nem kell engem ennyire félteni. -mosolyogtam rá összeborzolva a haját mire duzzogva elfordult. Nem szereti ha elrontom a séróját, viszont most muszáj voltam hozzányúlni. -Elmehettek amúgy nyugodtan, jobban vagyok már tényleg. -nem akartam hogy teher legyek nekik hiába mondják azt hogy nem. Tudom hogy inkább elmennének randira és láttam Hoonon hogy örül annak, hogy elviheti Jaket.

-De ha rosszabbul leszel szólj egyből! -parancsolt rám Jake miután már összepakolta a cuccait és Sunghoonnal a háta mögött nézett rám az ajtóból.

-Rendben. -megölelt majd elköszönve tőlük csuktam be az ajtót. A nővér kiírt egész hétre így három napnyi anyagot pótolhatok be. Remek. A mait már megkaptam Jakeytől így annak nekikezdve merültem bele a tanulmányaimba.

Már majdnem kész voltam amikor szó szerint dörömböltek az ajtón. Ijedtemben kiejtettem a kezemből a tollat is. Beletúrva a hajamba mentem az előszobába meglesni ki ilyen idióta, hogy ekkora zajt csap de amikor megláttam, hogy Jay áll az ajtó túloldalán kezében egy szál virággal, egyből kinyitottam az ajtót.

-Szia.

-Szia. -válaszoltam. Nem kérdeztem semmit hiszen elterelte a figyelmemet a szeme alatt lévő monokli. Észrevette hogy bámulom ezért beszélni kezdett.

-Gondolom elmesélte Sunghoon hogy mi volt. Annyira sajnálom Jungwon hogy nem kerestelek, ne haragudj. -mondta átnyújtva nekem a virágot.

-Nem kéne ezért bocsánatot kérned, csak ígérd meg hogy ezentúl mindent elmondasz nekem. -elvettem tőle a virágot majd átölelve nyakánál fogva húztam magamhoz közel.

-Megígérem. -motyogta a fülembe. Nem akartam kint állni egész nap így hátrálva, el nem engedve mentem be vele a lakásba és csuktam be utánunk az ajtót. -Szeretetrohamod van? -kérdezte nevetve.

-Lehet. -letettem a kezében lévő táskáját majd eldőlve vele a kanapén szívtam be jellegzetes illatát. Lehet tényleg szeretetrohamom van. Befurakodva kezeivel átkarolta a derekamat, fejét pedig a nyakhajlatomba rejtette ami megmosolyogtatott. Most jöttem rá mennyire is hiányzott ebben a pár napban.

-Jobban vagy? Hoon mindent elmesélt. Nem szabadott volna olyan állapotban iskolába menned. -hangjában lehetett hallani az aggódást és némi idegességet is.