Anyone (Jaywon) ✔️

Part 20

Nemsokára vége a könyvnek, befejeztem az írását de nem akarok egybe kirakni az összeset most. Jó olvasást!

-Beszélt velem Hyunsu. Ha a héten nem talál semmit leadja az ügyet. Szerinte felesleges próbálkozni. -közölte velünk Sunghoon hétfőn reggel az iskola kapujában. Pedig már azt hittem ő képes végigvinni az ügyet.

-Remek. -mondtam majd elindultam befele. Nagyon hideg volt kint.

-Állj meg Jungwon! Tudom hogy ez most nagyon rosszul érint de hidd el hogy jobb lesz ez így mindenkinek. -Jay a kezemnél fogva akart megállítani de nagyon ideges lettem rá.

-Jobb? Nem látod hogy milyen állapotban van mindenki ezen a nyomorék helyen? Nem látod hogy darabokra fogok hullani? Persze hogy nem! Ne mondj semmit! Hagyj békén! -mondtam majd kirántva kezét az enyémből viharoztam be az iskolába. Szekrényem ajtaját olyan erővel csaptam be hogy az egész aula rám nézett. Egyáltalán nem érdekelt, csak az tudott lekötni hogy hogy mondhatta azt Jay hogy jobb lesz így. Jobb hogy azt mondjuk meghalt közben meg lehet valahol szenved? Higgyük csak ezt persze. Utálom az embereket.

Órán Jake nem szólt hozzám. Mellettem ült, simogatta a kezemet de nem mondott semmit. Tudta hogy úgyse hallgatnék rá. Túl önfejű vagyok. Irodalmon elkapott a pánikroham. Muszáj voltam kirohanni a mosdóba ahova szerencsémre senki nem követett. Nehezen véve a levegőt ültem le a padlóra. Szemeimből a könnyek patakokban folytak. Csak a szipogásom és nehéz levegővételeim hangját lehetett hallani. Leöblítettem hidegvízzel az arcomat egy kicsit amitől sokkal jobban lettem. Rendesen bírtam már venni a levegőt. Mire visszaértem a terembe kicsöngettek. Az irodalom tanár szúrós szemekkel nézett rám.

-Yang Jungwon! Hogy képzeled hogy csak úgy elhagyod az órámat! Most adok egy szaktanárit de a következő húzásodnál már megy az osztályfőnöki! Nem hiszem el ezt a kölyköt. -konkrétan megszólalni sem volt időm úgy rohant ki a mondandója után a teremből. Majdnem fel is lökött.

-Itt lesz a következő óránk is. Jobban vagy? -Jake ahogy kiment a nő egyből odaszaladt hozzám. -Az a hárpia nem engedett ki utánad. -bólintottam miszerint megvagyok. -Beszélned kéne Jayel. Most haragszol rá amúgy?

-Igen haragszom rá de miért kéne beszélnem vele? Nem értelek.

-Sunghoon azt mondta hogy azt hiszi hogy elbaszta és most az öltözőben őrjöng. -vakarta a tarkóját miközben mondta. Éreztem hogy neki is kínos a helyzet, pedig ha úgy nézzük az én faszságom miatt jutottunk ide. Én nem hallgattam végig.

-Majd megkeresem következő szünetben. Mindjárt becsöngetnek. -mondtam rátéve fejemet a padra. Kicsit ki akartam üríteni azt. Túl sok gondolat kavargott bennem.

-Nem érted Jungwon? Ha kárt fog tenni vagy magában vagy valami iskolai cuccban akkor baszhatjuk de komolyan! -nem sokszor hallottam Jaket kiabálni vagy magasabb hangnembe beszélni. Meglepődve néztem rá majd felállva, nem mondva neki inkább semmit mentem ki a teremből mielőtt a tanár beért volna.

A lenti folyosó végéről már hallani lehetett a csapkolódást és Sunghoon hangját. Azért ennyire nem sértődtem meg rá, nem tudom miért akadt ki ennyire. Gyors lépésekkel haladtam az ajtó felé majd odaérve szinte feltéptem azt. Meglepődtem hisz arra számítottam, hogy össze-vissza lesz minden de ehelyett az összes pad a helyén volt. Az egyiken Jay ült a helyiség másik végében pedig Sunghoon foglalt helyet a földön. Mindketten rám kapták tekintetüket. Jay értetlen, míg a barna hajú hálás tekintettel nézett rám.

-Majd gyere. -szólt Sunghoon barátjának majd kettesben hagyott minket.

-Azt hittem elrontottam. -tekintetével mereven az előtte lévő falat nézte. Nem nézett rám.