Anyone (Jaywon) ✔️

Part 19

😏😏😏

~Heeseung szemszög~

(A meccs napja)

Mindenki hatalmas lázba égett egész nap. Péntek volt, az egész iskola fel volt készülve erre a napra hiszen az év egyik legnagyobb és legfontosabb meccse lesz ma. Több éven át készültünk erre hiszem a Szöuli csapat hihetetlenül erős és ha meg akarjuk őket verni akkor nagyon oda kell figyelnünk. Hiába próbáltam ezt tenni, mostanában nyugtalanító üzeneteim érkeztek. Olyasmik mint például, hogy "Figyellek.", "Meg fogod bánni.", "Egyszer elkaplak.". Nem nagyon foglalkoztam ezekkel, úgy gondoltam hogy csak egy olyan ember az iskolából aki nem csíp a hírnevem miatt. Sokak szerint egy szoknyapecér rosszfiú vagyok aki el van magától szállva. Nem tudom honnan szedték ezeket mivel semmi okom nem volt rá hogy ezeket feltételezzék rólam. Mindig is tisztességes voltam. Barátnőmet Choat ssm csaltam meg soha sőt rá se néztem soha másra. Barátaimat is mindig tiszteltem, legfőbbként Jungwont akit úgy éreztem meg kell védenem. Nem veszíthet el engem, egy támasz vagyok neki és ő is az nekem. Bármikor amikor rossz hangulatban vagyok ő mindig felvidít és ott van nekem. Tudom hogy meleg és lelki problémákkal küzd. Kötelességemnek érzem a szárnyaim alatt tartani. Így éreztem már az első nap amikor megláttam őt.

-Mi a helyzet Hee? -csapódott mellém Yeonjun miközben én a szekrényemben pakolásztam. Nálam volt már az edzős cuccom, nem akartam érte hazamenni és így alig fértem el a szekrénybe.

-Izgulok az este miatt. Veled? -nekitámaszkodva a szekrénynek egész testtel felé fordultam, minden figyelmemet rá szentelve.

-Biztos hatalmasak lesztek. Lealázzátok őket mint a szart. -csak mosolyogni tudtam. Valahogy soha nem kezeltem jól a bókokat. -Soobin vallott nekem, nem tudom mit csinálják Seung! -sóhajtott drámaian.

-De nem úgy volt hogy Soobin meg Kai? Tudod. -kérdeztem hiszem járta a sulit az a pletyka hogy a kis szőke és Soobin egy párt alkotnak.

-Az nem volt semmi csak valamelyik hülye tizediket kitalálta. Kainak tetszett Soobin de Soobinnak elvileg soha nem tetszett Kai szóval. -magyarázta el a helyzetet Yeonjun.

-Hát akkor barátom sok sikert. Én a helyedbe viszonoznám. Nem rossz a pali. -kacsintottam rá majd mivel csengettek mindketten elindultunk az óránkra.

Késve értünk be de szerencsére olyan tanárral voltunk aki nem szedi le emiatt a fejünket mint az összes többi. Hihetetlen mennyi tanár nem képes elnézni két perc késést.

-És így alakul ki a... Na akkor majd a következő órán! -hálát adtam az Istennek hogy vége legyen végre ennek az órának mivel ezután mehettünk készülni a meccsre és elmehettem két óráról.

Kemény három és fél óra edzés után végre megérkezett Choa is. Odafutott hozzám. Leírhatatlanul gyönyörű volt.

-Látom már az after partyra öltöztél. -cukkoltam hisz egy egybe ruha volt rajta. -Gyönyörű vagy. -mondtam majd egy csókba húztam amit nem voltam rest elhúzni jó sokáig.

-Elég a nyáladzásból Lee! Pályára! -adta az utasítást az edzőm.

-Megyek! -üvöltöttem vissza.

-Ügyes leszel. Szeretlek. -mondta Choa ráfogva a kezemre.

-Én is szeretlek. -mosolyogtam rá majd hátat fordítva visszafutottam a pályára. Akkor még nem is sejtettem hogy ezek lesznek az utolsó szavaim hozzá.

Félidő volt ami azt jelentette hogy van egy húsz perces szünetünk. Mindenkinek vizeket adogattak igazából nem is figyeltem kitől veszem el annyira szomjas voltam már hogy nem számított. Pedig mindig mondta az edzőm, hogy figyeljek kitől veszek el bármit is. Nagy hibát követtem el mivel úgy tíz perccel később émelyegni kezdtem. Voltam olyan idióta hogy elmentem a tömegből be a mosdóba. Ledobtam a sisakomat a földre a hátamat pedig a hideg falnak támasztottam. A tükörből néztem magamat addig míg meg nem állapítottam azt, hogy nagy valószínűséggel bedrogoztak. Lemostam hideg vízzel az arcomat de nem sokat segített. Kezdtem homályosan látni és nem voltam benne biztos hogy visszajutok a pályához. Pedig csak tíz méterre van. Hallottam hogy valaki bejött utánam. Hátrakaptam a fejemet, hátha tényleg segíteni jött valaki. De nem, csak Wonhot láttam magam mögött. Életem megkeserítőjét. Az egyetlen ember aki annyira utál engem mintha megöltem volna valakit.

Önelégült vigyorral tapsolt kettőt míg én a csapba kapaszkodva próbáltam megtartani egyensúlyomat.

-És még te mondtad hogy legyőzhetetlen vagy. -röhögött hitetlenkedve.

-Rohadj meg Wonho. -ez volt az utolsó amire emlékeztem. Majd magába zárt a sötétség.

~Külső szemszög~

-Emberek, hol van Heeseung? Lejárt a szünet vissza kéne mennie a pályára! -üvöltözött az edző mindenkivel. Míg ő ideges volt mások, főleg Choa kétségbe volt esve. Mi van ha történt vele valami? Már rég vissza kellett volna jönnie.

-Megnézem a mosdóba! -futott az említett helyiség felé Seonghwa a cserejátékosuk aki úgy néz ki ma játszani is fog. -Nincs ott senki de a sisakja ott volt. -lebegtette az említett tárgyat melyről lerítt hogy Heeseungé. Tele matricákkal, filctollal írt firkálással.

-Hova az istenbe tűnt ez a tökkelütött? -kérdezte az edző. Közben Jay és Sunghoon is megérkezett Choa mellé hisz a lány kérte hogy jöjjenek el megnézni, majd azután pedig be akartam mutatni nekik Heet. Még Jungwon is toporgott a lelátó tetején mellette Jakel. Már ekkor is kezdetleges barátok voltak, talán ezért nem esett akkor hirtelen pánikba a fiatalabb. Ott volt mellette Jake. Lemehetett volna Choahoz, akkor talán már aznap megismerhette volna Jayt de nem tette. Látta őket messziről, tisztán emlékezett Jayre, arra hogy már aznap szimpatikus volt neki, de ezt soha nem merte elmondani az idősebbnek. Nem akart mély, régi sebeket feltépni sem benne sem a fekete hajúban, sem senkiben.

A meccs nem álhatott meg egy kiesett játékos miatt, folytatni kellett Seonghwaval együtt. Még így is hogy az ász játékosuk kiesett, így is megnyerték. Az after partyn a bulizás helyett az egész iskola összeült és azon gondolkozott hova tűnhetett Heeseung. Mintha elnyelte volna a föld. Jungwon nem ment el a bulira. Úgy volt hogy elmegy, megtesz ennyit hogy legjobb barátja boldog legyen, de most ehelyett otthon hívogatta azt kinek csak a hangpostáján beállított üzenet szólt. Jake ott ült mellette, fogta a kezét, engedte hogy a vállán sírjon. Ott volt vele több héten át, mondhatni odaköltözött hozzájuk. Mindent megtett hogy a fiatalabban valahogy jobb kedvre derítse. Viszont Jungwon elmondhatatlanul magába fordult, nem válaszolt senkinek, csakis egyedül Jakel volt hajlandó kommunikálni. Choát, a csapatot, Seonghwat, az egész iskolát hibáztatta Heeseung eltűnése miatt. Mindenkit támadónak állított be maga körül. Nem volt hajlandó se enni se kimozdulni a házból. Csakis az iskolába kényszerült elmenni ahol egy tapodtat sem mozdult Jake mellől. Ezzel elvéve az ausztráltól a szociális életét. Hiába mondta Jake hogy ez nem gond és inkább Jungwonnal van mint bárki mással a fiatalabb ez miatt is magát hibáztatta. Ő volt a hibás hogy nem ment le vizet adni Heeseungnak hanem hagyta hogy valami random ember tegye meg ezt helyette. Úgy érezte elárulta barátját.