Anyone (Jaywon) ✔️

Part 21

~Külső szemszög~

Jungwon amióta elment Jayéktől egyre rosszabbul kezdte érezni magát fizikailag is és lelkileg is. Másnapra már lázasan nyomta volna az ágyát, ha persze erről szólt volna a szüleinek. Viszont neki esze ágában sem volt se szólni se otthon maradni. Még ő maga sem értette miért volt ezen az elven. Talán úgy gondolta, hogy így nem fog rátörni a pánikroham olyan sokszor ha ott van a barátai közt. Viszont arra nem gondolt hogyha harmincnyolc fokos lázzal bemegy az iskolába pár óra elteltével már az iskolai nővérszobában fogja magát találni. Jake ült mellette az egyik odahelyezett széken, teljesen meglepődve és megilletődve, hiszen Jungwon egyiküknek sem mondta el hogy napok óta rosszul érzi magát. Talán tudatosan még a barna hajúba se fogalmazódott meg hogy mondhatni egyik napról a másikra lett ilyen. Míg a fekete hajú barátja orrnyergét simogatva várta hogy odaérjen Sunghoon, addig Jungwon lassan nyitogatta a pilláit. Majd mikor felfogta a helyzetet úgy ült fel az ágyból mintha puskából lőtték volna ki.

-Lassan! Feküdj vissza, még nem ment le annyira a lázad! -parancsolt rá Jake visszanyomva Jungwont a vállánál fogva az ágyra.

-Mennyi volt mikor elájultam? -kérdezte a barna hajú.

-Majdnem negyven. Neked teljesen elment az a maradék eszed is? Miért nem mondod el legalább nekem hogy mi van veled Jungwon? Féltelek, nagyon. -a fekete hajú szemei könnybe lábadtak. Tudta jól, hogy Jungwon milyen. Nem akarta elveszíteni.

-Sajnálom. -mondta ráfogva barátja kezére. Sunghoon ebben a pillanatban jött be a szobába.

-Jay? -kérdezte Sunghoon.

-Azt mondta nem jön. -míg Sunghoonnak olyan egyszerű volt ezt kimondani egy vállrándítással vegyítve, addig Jungwon belülről ha lehet még jobban összetört. Nem értette, hiszen nem veszekedtek. Viszont ha jobban belegondolt, az idősebbel két napja nem beszélt. Talán megunt volna? Gondolta magába.

-Te mikor beszéltél vele utoljára Jungwon? -kérdezte Jake a fiatalabbra nézve. Látta rajta hogy nincs jól de ezt most nem Sunghoon társaságában akarta kivesézni.

-Hétfőn, de akkor se sokat. Miért? -kérdezte a barna hajú felülve az ágyon.

-Velem se nagyon beszél csak azért kérdezem. Nem tudom mi lehet vele. -vakarta a tarkóját Sunghoon. -Talán megint az apjuk. -gondolkozott.

-Miért mi van az apjukkal? -kérdezte Jake.

-Ha dühös vagy van valami anyagi gondja akkor a gyerekein vezeti le. Van hogy verekszik is bár inkább csak veszekszik velük, de azt nagyon durván. Egyszer hallottam. Soha többet nem akarom. -magyarázta Hoon.

-Beszélned kéne vele. Veled azért mégis jobban megérteti magát mind velünk. Téged jobban ismer. -mondta Jungwon felkelve az ágyból. Nem bírta itt tovább. Nem volt ő olyan rosszul szerinte hogy itt kelljen lennie.

-Meg kéne várni a nővért míg visszaér. Azt mondta húsz perc. -próbálta visszafogni barátját Jake, de ő nem hagyta neki.

-Jól vagyok Jakey. Nyugi. -mosolyodott el Jungwon.

-De ígérd meg hogy most hazamész. Nem akarom hogy megint rosszabbul legyél. A nővér is ezt kérné tőled. -mondta Jake

-Én akkor megyek, ránézek Jayre. Megpróbálok beszélni vele. -intett nekik Sunghoon majd ki is lépett az ajtón.

-Te menj haza, majd átmegyek délután. -simított Jungwon vállára a fekete hajú, majd annak társaságában kilépett a szobából.

Jungwon hazamenve feküdt bele ágyába úgy ahogy volt. Forgott vele a világ, gondolatai ellepték a fejét, nem bírták nyugton hagyni őt. Hiába rázta a hideg a láztól és émelygett az éhségtől, őt csak az érdekelte mi lehet Jayyel.

Eközben Sunghoon a folyosó végén elkapva Jayt próbálta szóra bírni. Az idősebb elmondta neki azt, amire a barna hajú pontosan számított. Az apja, ki most sokkal messzebbre ment a kelleténél. Meg akarta ütni Choat, amit ha Jay nem akadályoz meg, meg is tette volna. Hoon elmesélte neki mi van Jungwonnal, ami miatt Jaynek bűntudta lett. Tudta hogy miatta történt ez és hogy Jungwonnak elég nagy támasz az életében Jay és most keresztbe tett annak akit szeret. Magát hibáztatta és tudta, hogy jóvá kell tennie. De nem ma. Ma az apjával kell lerendeznie a dolgait. Hiába fontosabb neki százszor Jungwon, muszáj lesz megoldani először otthon a dolgokat.

Jake ahogy ígérte amint vége lett az óráinak már ment is barátja háza felé. Könnyedén nyitotta ki az ajtót hiszen van kulcsa majd levéve cipőjét nézett körbe hátha itthon van valaki Jungwonnal. Viszont senki nem volt csak a barátja feküdt nyakig takarózva az ágyában, a plafont kémlelve. Jake amint meglátta piros arcát hátrafordulva ment a fiók felé gyógyszert keresve hiszen gondolta hogy Won nem vett be semmit amióta haza jött. Egy szem gyógyszerrel és egy pohár vízzel tért vissza barátjához.

-Hoon beszélt Jayyel. Jól gondolta, az apja a gond. -mondta átnyújtva a dolgokat Jungwonnak. A barna hajú bólintott egyet alig kinyitva pilláit. Megint felment a láza és alig volt magánál. Már majdnem aludt, bólogatásnál többre nem tellett neki. Jake rásimítva a fejére próbálta bemérni barátja hőmérsékletét és szisszenve egyet vette el kezét amikor megérezte mennyire meleg is annak az arca.

-Lehet kéne egy hideg fürdő. Hidd el jobban lennél utána. -mivel Jungwon nem válaszolt a fekete hajú óvatosan segítette ki a fürdő fele.
Elkezdte engedni a vizet miközben Jungwon levetkőzött. Már nem érezték ezt kínosnak.

-Hideg lesz sajnálom, de muszáj. -mondta Jake leülve a kád szélére barátja fejét és hátát simogatva. -Anyádék mikor jönnek haza?

-Ma meg holnap biztos nem, elutaztak. -mondta Jungwon rekedtes hangon. Fejét a még hidegebb csempének döntötte, úgy érezte a hideg víz ellenére is itt helyben el tudna aludni.

-Maradok, jó? -a barna hajú bólintott. Nem akart egyedül maradni amúgy sem.

Még öt percet ültek ott mikor Jungwon azt mondta elég lesz. Nagyon fázott. Jake odanyújtva neki a törölközőjét segített neki kiszállni, majd tiszta ruhát is hozott be neki.

-Feküdj vissza, én beszélek Honnal hogy mi van ezzel az idiótával. -hagyta ott a szobában Jungwont.

Jake telefonált Sunghoonnak aki elmondta amit Jay is mondott neki. Ma még nem tud jönni. A fekete hajú ideges lett Jayre hiszen az idősebb pontosan tudta hogy milyen Jungwon, nem szabadott volna így magára hagynia. Mérgelődve ment vissza a barna hajúhoz aki már az igazak álmát aludta. Hatott a gyógyszer. Jake befeküdt mellé es elkezdett telefonozni hiszen ő egyáltalán nem volt fáradt. Javarészt Sunghoonnal irogatott. Megbeszéltek jövő hétre egy randit a jégpályára. Jake nagyon szerette nézni ahogy a fiatalabb korcsolyázik és meg is szeretett volna valamennyire ő is tanulni ezért tervezték oda a következő találkozójukat.

Eltelhetett egy fél óra mikor Jake barátja mocorgására és nyöszörgésére figyelt fel. Egyből letette maga mellé a telefont a telefont és barátjára figyelt.

-Hogy vagy? -kérdezte Jake hiszen nem nagyon tudta beazonosítani barátja fizikai állapotát.

-Úgy érzem hányni fogok. -mondta Jungwon a fejét fogva. Hihetetlenül fájt neki mindene. A szemétől kezdve a térdéig. Kínozta a láz ami aligha akart lemenni a fürdő és a gyógyszer ellenére is.

-Menjünk? -Jungwon bólintott, a fekete hajú pedig sóhajtva segítette ki az ágyból őt.

Miközben Jake a hátát simogatta, Jungwon kiadta magából azt a kevés ételt is amit ma evett, viszont amint Jake megtudta milyen keveset evett, még jobban elkezdett aggódni. Nem akarta hogy a kórházban kössenek ki.