"Az ilyen szerelem sosem múlik el."
Amikor Caroline Forbes másodszor is meghal, Sidaraként tér vissza az életbe. A Sidara nem más, mint a Természet alkotta lény, az egyetlen, aki - bár egyszerű emberként él - valójában bármelyik veszedelmes teremtmé...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Mindenki kisereglett a házból, a ház előtti kertre. Elena, Bonnie, Jeremy, Damon, Stefan, Alaric és én. Egymás mellett sorakoztunk, velünk szemben a járdán egyszál egyedül ott állt Klaus. Egymagában is dermesztő látványt nyújtott, magába szívta az utca fényeit, és helyette démoni feketeséget árasztott magából. A létszámfölény mit sem ért, tudtuk, hogy ha arra kerül a sor, a küzdelem így is egyenlőtlen lenne. Még a közelébe sem jutnánk, végezne velünk. – Tudom, mit hiszel – lépett előre Elena –, de tévedsz. Nem én vagyok a Sidara. – Klaus némán kémlelte őt, hát Elena folytatta: – Bebizonyítom. – Mielőtt bárki közbeléphetett volna, elővett egy kést és az élével végigszántott a nyitott tenyerén. A sebből vér buggyant ki, de még le sem folyt a tenyere éléről, a vágás már be is gyógyult. A vámpírság egyik nagy előnye. Hogy hiányzott. – Látod? Vámpír vagyok. Nem lehetek Sidara. Klaus egy darabig Elenát figyelte, majd lassan végignézett az előtte állókon. – Adjátok ki a Sidarát! – parancsolta. Vonásai szobormerevek, ajka megfeszült, sötét tekintete akár az acél. – Tegyük fel, hogy tudjuk, ki az – szólalt meg Stefan. – Tudom, hogy tudjátok. – Honnan tudod? – kiáltotta oda Alaric, mintha egy hatalmas szakadékot kellene átordibálnia. Klaus megvakarta a homlokát és szinte már elnézően elmosolyodott. – Maradjunk annyiban, hogy egyes különleges esetekben Stefan képtelen leplezni az érzéseit. – Jelentőségteljes pillantást vetett rám. – Tegyük fel, hogy átadjuk neked. Akkor mihez kezdesz vele? – kérdezte Bonnie. – Az már nem a te dolgod – felelte Klaus –, de a szavamat adom nektek, hogy nem esik bántódása. Elmegyünk innen és soha többé nem látjuk egymást. – A tekintete egy pillanatra megállapodott rajtam. De csak egy pillanatra. Damon gúnyosan felhorkantott. – Na persze, mindjárt el is hiszem. – Lásd be, Klaus – szólalt meg Stefan –, annyiszor vertél át már minket, hogy megszámolni is képtelenség, és annyi szörnyűséget követtél már el ellenünk, hogy nehéz benned megbízni. – Mondja ezt a Gyilkos – jegyezte meg Klaus gúnyosan. Nagyot sóhajtott. – Hát jó, itt a vége az alkudozásnak. Vezényszóra Klaus háta mögött az úttesten és a szemközti járdán szétszórtan egy rakás támadásra kész hibrid tűnt fel a nagy semmiből, közvetlenül mellette pedig Kol és Elijah jelent meg. – A Sidarát akarom – ismételte Klaus. – Ha kell, darabokra szaggatok itt mindenkit, hogy ellenőrizzem, képes–e a gyógyulásra. Aki meggyógyul, az a szerencsés, aki nem... hát, az bebukta. Kaptok egy hetet arra, hogy észhez térjetek, utána tesztelgetni kezdek. És eltűntek, mintha ott sem lettek volna. Egy körbe gyűltünk. Tényleg kell egy terv, de nagyon! És nekem még jobban ragaszkodnom kellett a kulcsszóhoz: távolságtartás. Mindenáron.
