"Az ilyen szerelem sosem múlik el."
Amikor Caroline Forbes másodszor is meghal, Sidaraként tér vissza az életbe. A Sidara nem más, mint a Természet alkotta lény, az egyetlen, aki - bár egyszerű emberként él - valójában bármelyik veszedelmes teremtmé...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Alig csukódott mögöttem a szobám ajtaja, már kopogtak is. Rebekah lépett be engedélyt sem várva.
– Nem a legjobb szobánk – vágott bele rögtön. Elsétált mellettem, úgy járt körbe, mintha minden négyzetcentiméterét alaposan át akarná tanulmányozni. – De hitelesnek kellett látszania, hogy csak egy fogoly vagy.
– Mit akarsz, Rebekah?
– Az igazságot – felelte könnyedén. – Én elmondom neked az igazságot, mert már elegem van abból, ami itt folyik. Azt hittem, menni fog, de nem bírom tovább nézni. Az eszemmel értem, mekkora előny, ha a Sidara nálunk van, de ez a sok hazugság! – A plafon bámulta, látszott rajta a lelki vívódás. – Próbálkoztam, isten látja lelkem, próbálkoztam. Próbáltalak elkergetni, de itt maradtál. – Váratlanul rám nézett. – Nincs neked büszkeséged?
– Ha mondani akarsz valamit, mondd ki! – mordultam rá.
– Ez itt mind – körbenézett – egy hatalmas csapda... A Sidarának. Francokat sem érdekelnél, ha nem te lennél a Sidara. Azt hiszed, Davina, Elijah, vagy Kol ilyen barátságosak? Kol? Az én bátyám, Kol? De tényleg? Ezt te tényleg bevetted?
Nem bírtam válaszolni. Az arcomat fürkészte, tekintete váratlanul megtelt részvéttel.
– Látod, ez az – bökött felém. – Nem nézed ki az emberekből ezt a sok ocsmányságot, mert te sem tennéd. Ezért kell elmondanom az egész tervet, hogy tényleg elhidd.
– Hát azt alig várom.
Rebekah hátat fordított.
– Az volt az alapállás, hogy akarjuk a Sidarát, kellett Miriam és az összes ocsmány, alja banya ellen. Effie–nek sikerült bemérni Mystic Fallsban, azt a részét ismered a történetnek, ami ezután jött. Rád találtunk. Azt tudtuk, hogy szép szóért, mosolyért nem fogsz eljönni New Orleansba, még Klaus mosolyáért sem. Hát kellett egy ártatlan lélek, akit megmenthetsz. Camille pedig nem habozott.
– Apropó, Camille – fordult szembe velem. – Feje búbjáig benne van, sőt, a javát ketten találták ki Klausszal. Tudod, ők ketten... Ennyire összepasszoló párt keveset láttam az életem során. A hosszú-hosszú életem során. Az ő ötletük volt ez a vámpírátalakulósdi. És bevált! Simán bevetted. És ami utána jött, az mind a terv része. A megmentés és hogy úgy érezd, a család része vagy és többé ne akarj innen elmenni.
– Azért te rendszeresen meghoztad a kedvem hozzá – jegyeztem meg szárazon.
– Ez volt a célom, hát nem érted? – kérdezte, tekintete megtelt aggodalommal. – Segíteni akartam. Csak gondold végig! Kész gyűjteményünk van már. Itt van nekünk Effie, Davina és most te. Még egy–két hasonló különleges darab és legyőzünk bárkit, bármikor.
A gondolataim ide-oda száguldoztak. Próbáltam legalább egy kis hibát, egy kis rést találni a sztoriban, de nem sikerült. Rebekah elém lépett és komolyan nézett rám.
– Tudom, azt hiszed, szokás szerint csak keresztbe akarok tenni neked, de nem. Egyszer régen voltam a helyedben. – Szeme megtelt őszinte fájdalommal. – Egy férfi kihasznált. Szerettem, és azt hittem, ő is szerelmes belém, de egy célja volt, megölni engem és a testvéreimet. Neked valamivel jobb a helyzeted, csak magukhoz akarnak láncolni. A lényeg viszont ugyanaz. Az, akit szeretsz, kihasznál. Menekülj, amíg nem késő!
Nem bírtam válaszolni.
– Én figyelmeztettelek. – Kikerült és kisétált az ajtón.
