"Az ilyen szerelem sosem múlik el."
Amikor Caroline Forbes másodszor is meghal, Sidaraként tér vissza az életbe. A Sidara nem más, mint a Természet alkotta lény, az egyetlen, aki - bár egyszerű emberként él - valójában bármelyik veszedelmes teremtmé...
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
A „véradás" rövid volt és hatékony. Úgy terveztem, elbeszélgetek Camille–lel és közben meggyőzöm, nincs szükség arra, hogy külön találkozgassunk mások társaságában, de sajnos nem így működött.
Camille végig eszméletlen volt, Effie gyűlölködve meredt rám, amíg én odatartottam a csuklómat Camille szájához, aki pedig tudattalanul is szorgosan lefetyelte a véremet. A különbség az volt, hogy Elijah végig mögöttem állt. Azt állította, csak látni akarja, hogy is megy ez, de tudtam, igazából testőrként van jelen, hogy ha kell, megvédjen Effie–től. Elijah volt az, aki leállította az etetést is, amikor úgy érezte, eljött az idő. Effie tiltakozni próbált ugyan, de az ősi vámpír egyetlen intésére visszakozott.
Tehát nem úsztam meg az esti "összejövetelt" vagy mit.
Nagyjából úgy zajlott, ahogy azt elképzeltem. Röviden összefoglalva: kínok között.
Egy társalgóhelyiség félében gyűltünk össze. Tucatnyian lehettünk, a házigazdákon és Effie-n kívül természetesen hibridek, de felfedeztem egy vérfarkast is. Embernek semmi nyoma, hiszen ők „eldobható szemetek", az egyetlen kivételt leszámítva.
A Mikaelsonok persze összezártak és csak Camille–t engedték be maguk közé. Egy csoportba verődve telepedtek le egy kanapé körül, Camille persze közvetlenül Klaus mellett kapott helyet. Nem lehetett nem észrevenni, hogy ragyog fel az arca, ahányszor csak Klaus ránéz.
Lássuk be, csúnyán elbánhattam valakivel az előző életemben, ha a Karma arra ítélt, hogy én verjek életet a nőbe, aki Klausnak kell.
Rólam senki sem vett tudomást, még Camille sem, pedig az ő kedvéért gyötrődtem egy rakás vadidegen között. De még így sem bántam az észrevétlenségemet. Mivel ülőhely már nem maradt, félrehúzódtam a falhoz, és meglapulva nézelődtem.
Váratlanul egy alacsony, barna hajú, babaarcú lány tűnt fel mellettem. Azonnal tudtam, hogy boszorkány, mérföldekkel erősebb, mint Effie, de olyan mágiát, ami belőle áradt, még sosem éreztem. Egy poharat nyomott a kezembe.
– Kínszenvedés, mi? – kérdezte részvéttel, tekintete az összegyűlteket pásztázta. Nem mertem válaszolni, amíg nem tudom pontosan, ki is ő. – Ne is mond, én voltam a bőrödben, bezárva, fogolyként. De lesz jobb is. – Pásztázó pillantása megállapodott Kolon, arcvonásai ellágyultak. El sem akartam hinni. Ez a gyönyörű, kedves lány és Kol?
– Nem számít, csak pár nap és már itt sem vagyok.
Együttérzőn rám mosolygott.
– A helyedben hosszabb időre készülnék. Egyébként Davina vagyok. Hallottam a tegnap éjszakáról. Durva. És ha már a tegnapi, adok egy jó tanácsot. A helyedben egy jó darabig messziről kerülném Effie-t. – Cselszövő pillantást vetett rám. – Most nem vagy a kedvence. – Ez részemről is igaz volt, de azért jobb vigyázni egy begazolt boszorkánnyal, szóval eléggé megrémisztettek a szavai.
– De miért?
– Láttad a kisujját? – hajolt közelebb Davina, szeme izgatottan csillogott. Alig láthatóan megcsóváltam a fejemet. – Tisztára meg van feketedve. Elrohadt. Kiszáradt. Olyan, mint egy kóró. Nincs benne vérkeringés, semmi élet. Egyik napról a másikra így tönkrement. – Elfojtottam egy undorodó fintort. – Klaus volt.
– De miért? – kérdeztem most már tényleg kíváncsian.
– Hát miattad, természetesen. – Úgy mondta, mintha meglepné, hogy én ezt nem tudom. – Amiért úgy rád rontott az éjszaka és úgy elintézett.
– Akkor azt nem miattam tette. Maga miatt. Mert nem az történt, amit ő akart - mondtam Klaust figyelve.
– Hát, szerintem tévedsz, és pechedre Effie szerint is miattad tette - csevegte.
– És Kol? – villant be. – Ő is ott volt. Őt nem érte utol Klaus bosszúja? – kérdeztem gúnyolódva.
– Ó – mosolyodott el gyengéden Davina. Különleges, gyanúsan ismerős mosollyal. Ez csak egyet jelenthet. – Elhiheted, Kol is megkapta a magáét, de a testvérével csak nem bánhat el olyan mocskosul. Szóval vigyázz Effie-vel, egy aljas kis féreg. És Rebekah-val is, ha már itt tartunk. Van veled valami baja, és Rebekah Mikaelson nagyon találékony tud lenni, ha valakinek ártani akar.
– Nekem mondod? – szaladt ki a számon.
– Csak vigyázz – intett utoljára. – Jobb, ha megyek, már figyelnek minket – súgta. – De majd még beszélünk.
Ezzel ott is hagyott és egyenesen Kolhoz sétált. Jól gyanítottam, ezek ketten tényleg együtt vannak. Kol talán Davina miatt akart olyan nagyon sebesen hazatérni Mystic Fallsból?
