The teacher (18+)

3. fejezet - Part 10

3.fejezet
A hátsóülés

Miután keresztül kasul bejártuk az egész iskolát, és a WC-k mellett is elsétáltunk annyiszor, hogy megnyugodhassak, hogy ha mást nem is, de a WC-t bármikor meg fogom tudni találni, eljött az ebédszünet ideje. Néhány idősebb egyetemistát kijelöltek egy-egy gólya csoporthoz, tekintve az olyanokra, mint én, akikre muszáj odafigyelni, vagy különben még a fejemet is képes lennék elhagyni, és meg se találnám többet.

Miután megmutatták, merre üljünk le enni, mindenki fogta amit választott a büfében, és közben elmondták nekünk a gólyatábor szervezői a tábor pontos részleteit. Miközben hallgattam őket, akaratlanul is kerestem a szememmel Will-t, és amikor megtaláltam, láttam, hogy már ideje néz. Mikor látta, hogy ránézek, rám kacsintott mosolyogva, erre kuncogtam egyet, majd gyorsan visszafordultam, mert eszembe jutott amit Chloé mondott.

-Jenny, fogd vissza magad, ne produkáld, amit nem szabad. - próbáltam magamnak mondogatni ezt, és nagy nehezen megálltam, hogy ne nézzek még egyszer vissza. Viszont innentől kezdve alig tudtam figyelni arra, amit elmondtak, végülis, hogy kérhetném az én agyamat olyanra, hogy egyszerre két dologra is figyeljen, és végül semelyik feladatot se teljesítse.

Remélem, ha Will ma hazavisz, el tudja mondani. Végülis, Chloé azt mondta, hogy ha csak bármelyikük észreveszi, hogy a közelébe vagyok, de a kocsiba nem látnak be igaz?
A tábor részletei után haza is engedtek minket, hogy készülődhessünk, mert másnap indulunk is egy két hetes táborra. Will felajánlotta, hogy ha már elhozott, haza is visz, szóval kérdés nélkül be is ugrottam a kocsiba, mielőtt Chloé és társai rajtakapnak, hogy a KÖZELÉBE VAGYOK.

Hazafele menet folyamatosan nézegetett, majd egyszer csak annyit mondott, hogy „Ez így nem tetszik" és lekanyarodtunk valamilyen elhagyatott utcaféleségre, és leállította a kocsit.

-Miért álltunk meg? - kérdeztem tőle, de nem néztem a szemébe. Ő csak fürkészte a tekintetem, ami igyekezte elkerülni az övét, majd megszólalt:

-Ezért. Nem nézel a szemembe. Valami gond van. - mondta, mire én inkább szerettem volna belefejelni egy sáros pocsolyába, hogy befedje az egész arcom, hogy végre ne szűrje le minden gondolatomat. Majd folytatta:

-Jenny, tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz, tök mindegy, miről van szó. - (Ó igen? Akkor nem bánod, ha elmondanám, hogy 4 éve őrülten beléd vagyok zúgva, és csak arról tudok ábrándozni, milyen lenne ha egyszer csak letámadnál leszakítva az összes ruhámat?)

Persze, az irónikus vicceimet ez alkalommal is meg hagyom magamnak, és komoly döntés elé állítom magam: vajon hazudjak neki, és mondjam, hogy nincs semmi gond (amit amúgy se hinne el, mert amint mondtam 4 éve ismer, és nyitott könyv vagyok számára) vagy pedig elmondjam neki az egész Chloé-s ügyet? Mivel amúgy is ez egy költői kérdés volt, amire mindannyian tudjuk a választ, így belekezdtem a mondandómba:

-Nos, valóban van egy kis probléma... Gondolom, már bemutatták neked az intézményvezető lányát, Chloé Fischert.