-Te vagy az Jenny? - kérdi az ismerős hang tőlem, de mire válaszolhatnék a kérdésre, kinyílik az ajtó, és ismét hozzám szól: - Gyere szállj be, majd én elviszlek a suliba!
Néhány másodperc után az agyam azonosítja ezt az ismerős férfi hangot, aki az imént megszólított, és a felismerés hevével már be is pattanok az autóba, és indulunk is. A férfi nem más, mint a gimiben a volt tesi tanárom. Nagyon jóba lettünk a 4 év alatt, rengetegszer segített nekem, amikor csak szükségem volt rá. Sose tudtuk megállni, hogy ne szóljunk be a másiknak valami vicceset... a végére kicsit már tüzessé is váltak a dolgok... amikor már napi szinten ment a viccelődés a szűzességemmel, és az egyéb amúgy nem épp publikus dolgokkal kapcsolatban, szerintem azt már nevezhetjük tüzesnek.
Őszintén, nem is bántam, mármint nem csak az én oldalamról hatottak így a dolgok, de hát iskolában nem nagyon szerencsés egy tanár-diák kapcsolat. Voltak lopott pillanataink, de úgy igazán semmi sem történhetett... ment a flörtölgetés, de soha nem volt alkalmunk valami tényleges dologra, meg amúgy is, szigorú szülőkkel lettem „megáldva", szóval esélyem se lett volna egy esetleges kapcsolatra sem. De a szikra mindig is ott volt közöttünk, és olyan nyilvánvalóan, hogy már az osztálytársaim azt várták, mikor jelentjük be a nyilvánosságnak a nem létező kapcsolatunkat.
Nos igen, tizenkettedikre már nagyon belendült a dolog, de a végén nem lett semmi. Az év végi búcsúzásnál megköszöntem neki mindent, amit tett értem, és mondta, hogy bármikor továbbra is szükségem van rá vagy csak úgy szeretnék beszélgetni vele, nyugodtan hívjam fel vagy írjak rá, ahogy eddig. Viszont nem tudtam rávenni magamat, egyszer kétszer megkérdeztem, hogy van, beszélgettünk, de le akartam zárni magamban ezt az egészet... úgy éreztem, hogy egyoldalú a dolog, és hogy neki nincsenek olyan szándékai, mint nekem. Szóval jobbnak láttam, ha lezárom ezt, és megőrzöm ezt a 4 évet szép emlékként.
Na igen, ennek ellenére, éppen itt ülök a kocsijában, az egyetem felé tartva, és miután ez mind lepörgött gyorsan az agyamban ez az emlékáradat, nos, kicsit belepirulva ültem Will mellett (igen így hívják még mielőtt megkérdeznéd magadtól, hogy ugyan annál a férfinál tartunk-e, vagy azóta már egy másik pasi kocsijában ülök), aki rám nézve elmosolyodott és csak annyit kérdezett, hogy :
-Már megint milyen piszkos dolgon jár az agyad?
ŞİMDİ OKUDUĞUN
The teacher (18+)
Romantizm| BEFEJEZETT | "-Már megint milyen piszkos dolgon jár az agyad? Na igen, egy gond van ezzel a férfivel, hogy leolvas rólam mindent, és igazából, ezt vehetjük is a szoros kötelékünk alapjaként." Egy diák és egy tanár története, akiket újra összehozo...
