- És még is a mi betűnk hol van? - kérdeztem Willtől egy kicsit hülyén érezve magamat, hogy lemaradtam a megoldásról.
- Nézz csak oda Jen - mutatott a fák közé Will.
- Most nem tudom, hogy azért mert sötét van, vagy alapból azért nem látok semmit, mert hülye vagyok, de pontosan mit is kéne néznem? - kérdeztem Willtől már reménytelenül, és szerettem volna most elásni magamat itt helyben
a Föld belső köpenyéig, de lehet a magjáig is lehatolnék, ahonnan már Will se tudna visszahúzni.
- Szerintem eljött az ideje hogy elmenj egy szemvizsgálatra, lehet ki kéne már cserélni a szemüvegedet, te kis Vaksi. - mondta nevetve Will, mire én is elnevettem magamat.
- Nézd ott azt a két ágat, milyen alakjuk van? - kérdezte Will tőlem.
- Amm nemtudom... talán szív? -kérdeztem vissza bizonytalanul, mert tényleg még egy vakond is jobban lát nálam esküszöm.
- Pontosan, a megoldás a szív, vagy a szerelem, válogathatsz kedvedre. - viccelődött Will.
- Milyen romantikus, komolyan mondom, ez mintha egy megírt jelenet lenne egy könyvben... keressük a megoldást, majd kitárjuk szívünket, lelkünket és hopp, a megoldás is pont ugyanez lesz teljesen véletlenül. Nem ma van véletlen Valentin nap? - szórakoztam Willel, mire ő derékon fogott és magához húzott.
- Látom, a gúnyolódásod a szarkazmusoddal együtt továbbra sem enyhült a nyári szünet alatt. - mondta nevetve Will majd megfogta a kezemet és megpuszilta.
- Jézusom, jég hideg a kezed Jen, miért nem hoztál magaddal egy pulcsit vagy valami hosszú ujjú felsőt? Na várj, itt az enyém vedd fel mielőtt még itt megfázol nekem rögtön a tábor első napján. - és ezzel a lendülettel már rám is adta a pulcsiját, és Will parfümje azonnal meg is csapta az orromat, amitől ki is pirultam, de még jó, hogy a kuka sötét erdőben vagyunk, így nem látszódtak a full vörös füleim.
- Na gyere, menjünk a többiekhez, már biztos várnak ránk. - mondta Will, és el is indultunk a rét felé.
Egyszer csak egy dobhártya hasogató sikolyt hallottunk a közelünkből, és én ezzel a lendülettel elmondtam életem első imáját is.
"Istenem, nemtudom hogyan kell imádkozni, de kérlek csak ezt hagyd, hogy túléljük, szeretném még picit élvezni az életet, most kezdődött még csak el minden, nem lehetsz ennyire tapló bunkó, hogy rögtön véget is vetsz mindennek. Ámen... vagy mi a szösz".
Ezen Will akkorát nevetett, hogy majdnem hanyatt esett, olyan röhögőgörcs kapta el az imámnak nevezett olcsó utánzatot hallva. De azért kicsit aggasztó volt ez a sikoly bárhogy is nézzük, de sokáig nem kellett várnunk a hang tulajdonosára.
-Ááá Jenny, itt vagytok - mondta Nat mögötte a többiekkel.
-Te sikoltottál? - kérdezte Will Nattól.
-Képzelje Mr.Thompson, azt hittem először egy kígyót láttam. - kezdte el mesélni Nat.
-De végül kisült, hogy csak egy faág volt. - vágott bele Joseph, gúnyolódóan nézve közben Natra.
- Nem kispályás vagy Nat, de azért operaénekesnek ne készüljél. - szórakozott Will, mire én átvettem a szót
-A lényeg, hogy nem esett senkinek sem baja - mondtam Natra téve a kezemet, aki elkezdett furcsán nézni rám.
-Jenny, ez a pulcsi rajtad nem Mr.Thomp.... - majd gyorsan abbahagyta a mondatot, mert igyekeztem a szemeimből valódi tüzet lövelli Nat felé, hogy befogja a nagy száját a többiek előtt, de már késő volt.
-Tényleg, Mr.Thompson pulcsija van rajtad Jenny - mondták a srácok kórusban. - Csak neeem..?
Will magában nevetett, miközben kíváncsian várta, ebből hogyan fogom kihúzni magunkat.
-Srácok, ugyan már, hideg volt, és fáztam, minden úriember ilyenkor odaadja a lányoknak a pulcsiját, hogy ne fázzanak, nem igaz? - mentegetőztem gyorsan, mielőtt lebuktunk volna Willel.
Will már alig bírta magába tartani a nevetést, mire én olyan gyilkos tekintetet lövelltem felé, hogy gyorsan megemberelte magát, majd büszkén bólogatott, hogy jó munkát végeztem. Erre már megenyhült a tekintetem, és újra visszatértem kezes bárány módba.
-Na most, hogy itt vagyunk, lássuk kinek milyen betű jött ki megoldásként, aztán spurizzunk a célhoz. - mondtam már kicsit besózva a többieknek, mert nagyon hajtott a versenyszellem, hogy megnyerjük ezt a játékot.
ESTÁS LEYENDO
The teacher (18+)
Romance| BEFEJEZETT | "-Már megint milyen piszkos dolgon jár az agyad? Na igen, egy gond van ezzel a férfivel, hogy leolvas rólam mindent, és igazából, ezt vehetjük is a szoros kötelékünk alapjaként." Egy diák és egy tanár története, akiket újra összehozo...
