The teacher (18+)

Part 29 - Seggfej

A tábor utolsó napjait a felépüléssel töltöttem. Nem vettem részt sajnos a további programokban, amit nagyon sajnáltam, de Nat és Will amikor csak tudtak, jöttek, hogy szórakoztassanak engem.

Az orvos azt mondta, hogy szépen gyógyul a sebem, és a tábor után már minden akadály nélkül járhatok iskolába, és nem kell lemaradnom az egyetem első napjairól. Ennek a hírnek nagyon örültem, mert szerintem a legszarabb lemaradni az első napokról, amikor még mindenki nyitott, és kialakul a közösség. Nem akartam kimaradni ebből, de szerencsére nem is fogok.

Ami Willel történt még a baleset előtt, nos, azt kell, hogy mondjam: eszméletlen jó volt. Azóta is csak ezen pörög az agyam, el se hiszem, hogy ez megtörtént. Már mint ne értsetek félre, mindig is erről álmodoztam, de nem gondoltam volna hogy valaha is megtörténik ez.

Nem tudtam elképzelni, hogy irántam bármilyen vágyat érezzen, de amikor a kocsiban és az erdőben is egyre közelebb hajolt felém, és a szemébe néztem, egyszerűen lángoltak azok a tengerkék szemei, amik egészen idáig a nyugalmat árasztották magukból. Soha se gondoltam volna, hogy képes leszek ilyet kiváltani belőle. Mert most őszintén... annyi jó csaj van körülötte, miért pont én kellenék neki?

Jó, én sem panaszkodhatok, Nat meg tudna ölni a homokóra alakomért, és főleg a rohadt hosszú, vékony lábaimért. És hát az arcom se lett annyira elcseszve, nagy barna szemek, hosszú sötét szempillákkal és formás, szintén sötét szemöldökkel, és emellé párosul még a világosbarna hajam.

De a lényeg, hogy szerintem sokkal bombább csajok is vannak, akiket ismer, szóval nem teljesen értem, hogy miért engem ér az ő kitüntető figyelme... valójában azt se tudom, hogy ez most mennyire komoly az ő részéről... hogy ez csak szezonális fellángolás, vagy tényleg ő is érez valami többet irántam...

Az egyetem előtti hétvégén végig e körül forogtak a gondolataim, miután hazaértünk a táborból. Másnap arra ébrettem, hogy az ébresztőm a fülem mellett megszólalt amitől annyira megijedtem, hogy pofával a földre landoltam.

-Gratulálok Jen, esküszöm nem is te lennél, ha egy napot úgy töltenél, hogy nem töröd ki valamidet, vagy sodrod magadat életveszélybe. - mondtam az orrom alatt motyogva, amiből kis híján folyt a vér, így gyorsan elmentem a fürdőbe, hogy elállítsam a vérzést, szóval jómódú létemre egy zsepit feltoltam a vérző orrlyukamba, és elkezdtem készülődni a sulira. Felkaptam a ruháimat magamra, megreggeliztem, és már süvítettem is az egyetemre, mert már így is késésben voltam.

Mikor beértem a főbejáraton, rohantam a termünkbe, hogy minnél hamarabb odaérjek. Épp beléptem volna az ajtón, amikor nekem jött valaki izomból, és mindketten a földön landoltunk.

- Úgy érzem a gravitáció ma különös vonzalmat táplál irántam. - jegyeztem meg magamnak egy kis szarkazmussal.

- Nézz már a szemed elé, minek kellett nekem jönni? - szólalt meg a srác, aki mellettem szintén a földön elterülve bosszúsan néz rám.

- Már elnézést, de te löktél fel, seggfej. - vágtam vissza neki, miközben elkezdtem összeszedni a padlóról a cuccaimat. Erre azonban rátaposott az egyik könyvemre a srác, és folytatta:

- Hogy minek hívtál? - nézz le rám a srác már az idegtől kicsit eltorzult fejjel, miközben a könyvemen tapos.