Ezzel Will bólintott egyet, majd felhúzta az ablakot gyorsan, ami sötétített volt, szóval végre biztonságban voltunk újra. Én már kezdtem elveszíteni az eszméletemet, nem a férfiassága miatt, hanem mert konkrétan semmi oxigén nem jutott be a pokróc alá. Will gyorsan lehúzta a pokrócot rólam, és felhúzott az ölébe engem.
-Hé, minden rendben Jen? - kérdezte tőlem Will, miután a fejemmel a vállára dőltem.
Miután az agyam végre oxigénhez jutott, gyorsan magamhoz is tértem.
-Igen, jól vagyok, csak kicsit megszédültem ott lenn. - válaszoltam neki egy enyhe célzással, hogy a lábai között hevertem.
-Ennyire tetszett, amit ott láttál?- kapott rá a csalira Will.
- Szerintem inkább te voltál az, akinek túlságosan is tetszett a helyzet. - vágtam vissza Willnek nevetve, mire ő, a csípőmet megfogva még közelebb húzott magához, és a fülemhez hajolt.
-Biztos, hogy a tűzzel szeretnél játszani, rögtön az egyetem első napján? - suttogta a fülembe Will, amitől olyan szinten lettem libabőrös, hogy még azt is elfelejtettem, anyám mikor szült engem.
Igazából erre válaszként ösztönösen megfogtam a nyakát egy kisebb lihegés közepette, mert ezen a szinten a Föld összes oxigénkészlete is kevés lett volna nekem, és a nyakamhoz húztam a fejét.
Erre Will elmosolyodott és elkezdte csókolgatni a nyakamat. Nos, mit mondjak, meghaltam. Nem gondoltam volna, hogy az egyetem első napján már is Will kocsijában kötök ki, miközben az ölében ülök és a tarkóját fogva levegőért kapkodva, mert ő épp a nyakamon feszegeti a tűrőképességemet.
Ahogy a hátamat fogva magához szorított, minden egyes porcikáját éreztem. A felsőtestét, ahogy az izmai megfeszülnek, minden egyes mozdulatnál... maga volt a menny. Will pedig ahogy belendült, szívott egyet a nyakamon, amire én felszisszentem halkan.
- Nagyon fájt Jen? -nézett fel rám Will a gyönyörű kék szemeivel. Minden egyes alkalommal elveszek a szemeiben, nem tudok betelni velük, mindig van benne valami új. Ahogy most is. Úgy nézett rám, kicsit aggódva, de tele szikrákkal. Ismét eltévedtem a szemeiben. Azon kaptam magam, hogy mosolyogva simogatom az arcát, miközben a szemeibe nézek.
- Kicsit sem. - nyögtem ki, miután rájöttem, hogy nem ártana válaszolni a kérdésre. Erre Will is elmosolyodott és gyengéden megfogta az arcomat egyik kezével, és adott a szám mellé egy puszit. Már épp kaptam volna máshova is puszit, ami lehet nem állt volna meg egy pusziban, elkezdett csörögni a telefonom.
Lettem olyan mérges ebben a pillanatban, mint körülbelül soha, de a dühöm rögtön átfordult egy szívrohammá, amikor megláttam ki hív.
-Szia anya! - veszem fel a telefont, egy kisebb köhögés után összeszedve magamat.
- Szia Jen, csak fel akartalak hívni, hogy minden rendben van-e veled.- közölte anyám a vonal másik végén, mintha nem egy házban laknánk, és nem találkoznánk minden egyes napon.
- Persze anya, minden rendben van, ne aggódj, hamarosan hazaérek és mesélek az egyetemről. - mondtam neki, miközben Will próbált nem röhögni rajtam, ahogy játszom a jó kislányt anyámnak.
- Rendben, akkor várlak itthon, puszi.
- Sziaa! -és ezzel le is tettem a telefont.
- Hát úgy érzem akkor ma este nem nálam fogsz aludni.- viccelődött Will. - Na gyere, üljünk vissza az első ülésekre, hazaviszlek, mielőtt anyád gyanút fogna.
ESTÁS LEYENDO
The teacher (18+)
Romance| BEFEJEZETT | "-Már megint milyen piszkos dolgon jár az agyad? Na igen, egy gond van ezzel a férfivel, hogy leolvas rólam mindent, és igazából, ezt vehetjük is a szoros kötelékünk alapjaként." Egy diák és egy tanár története, akiket újra összehozo...
