The teacher (18+)

Part 18 - Egyszál törölközőben

-Nahát kit látnak szemeim, a lányt, aki nem hallgat mások tanácsaira. - mondta gúnyosan Chloé.

-Nem emlékszem rá, mikor is kaptam volna tőled bármilyen tanácsot Chloé. - vágtam neki vissza, tudatva vele, hogy nagy ívben teszek a fenyegetésére.

-Talán elfelejtetted, amiről tegnap beszélgettünk? - kérdezte most már kicsit ingerülten Chloé, de már nem tudott meghatni, hogy ideges-e vagy sem.

-Soha nem tudnám elfelejteni azt a meleg fogadtatást, mint amivel fogadtatok tegnap. De hadd mondjak valamit Chloé. - és itt komolyra fogtam a dolgot, és közelebb hajoltam hozzá:

-Ne hidd azt, hogy ezzel engem elijeszthetsz, és csak úgy el fogom dobni Willel a több mint 4 éves kapcsolatunkat egy olyasfajta lány fenyegetése miatt, amilyen te vagy.

-Hahh, tisztában vagy vele ki is vagyok én? - kérdezte felháborodottan tőlem.

-Igen pontosan tudom : apuci elkényeztetett kislánya, aki azt hiszi, azért mert az apukája magas pozíciót tölt be, megtehet bármit. De Chloé, egyet elárulok: te sem vagy különb bárki másnál; nem te érted el azt, azt amit az apád, és amiért az apád ilyen helyet tölt be. Ha majd te is a saját munkád árán elérsz valamit, akkor esetleg fontolóra veszem a fenyegetésedet. De addig a szavad annyit ér számomra, mint a többi idegené. És ha most megbocsátasz, követném a többieket, mert nem szeretnék lemaradni rögtön az első napon.

Ezzel otthagytam Chloét és a gárdáját, és elindultam Nattal a többiek után, hogy ne maradjunk le az eligazításról.

-Még is miféle fenyegetésről volt szó? - kérdezte tőlem Nat.

-Hát, azt mondta, ha nem fogom elkerülni Willt nagy ívben, akkor kirúgat a suliból.

-Kicsoda ő, hogy ilyenekkel fenyegetőzzön?

-Az egyetem vezetőjének lánya. - mondtam neki kicsit elhalkulva, miután rájöttem, miket vágtam éppen az előbb a fejéhez ennek a személynek.

-Uhhh, így már érthetőbb. - mondta Nat, majd átkarolt - Csajszi, tökösebb vagy, mint voltál, szép munka volt, büszke vagyok rád, csak így tovább! - mosolygott rám, majd folytatta:

- Igazuk van.

-Ezt mégis mire érted?

-Igaz az állítás, hogy a szerelem szárnyakat ad. -mondta miközben oldalba könyökölt, hogy egy kicsit szívasson engem.

- Teljesen idióta vagy, remélem tudod. Na, most már figyeljünk, nehogy beköltözésnél a tanárok sátrába nyissunk be véletlenül. - mondtam viccelődve Natnak.

-Szerintem nem bánnád, ha épp Willhez lépnél be. - mondta kicsit hangosabban a kelleténél Nat.

- Csak nehogy egyszál alsógatyában nyissak rá, vagy inkább egy törölközőben a csípője köré csavarva.

-Hmm, és mi lesz ha épp leveszem azt a törölközőt? - szólalt meg a hátunk mögött Will.

Na, pontosan ezt akartam elkerülni, ez olyan kínos most, hogy azt kívántam volna, bárcsak belém csapna egy villám, ami olyan szupererővel ruház fel, hogy láthatatlanná változhassak bármikor, és hogy ebben a pillanatban ezt alkalmazni is bírjam.

Miután észrevettem, hogy még mindig nem tűntem el, valamit próbáltam kinyögni, de semmi értelmes szónak nem sikerült elhagyni a számat.

-Úgy látom nincs ellenvetésed ez ellen Jenny - mondta Will - ha tudni akarod, a 7-es sátor az enyém, ahol csak én vagyok egyedül, szóval ha gondolod... - mondta Will viccesen, de tudom, hogy ha Nat nem lett volna itt velem, még ő maga vitt volna be a sátorba, ha teheti.

- Majd belopózok este, amikor már mindenki alszik, hogy kettesben lehessünk.- mondtam neki kicsit cukkolva, Nat meg csak nézett mellettünk, hogy hova került.