Én, mint a középpont | BEFEJEZETT

Nyolcadik rész

Carlos Sainz: ismeretlen
Charles Leclerc: ismeretlen
George Russel: ismeretlen
Lando Norris: ismeretlen
Max Verstappen: ismeretlen

Na ennyi elég is volt, köszönöm a nagy segítséget. Remek szóval, semmi infóm senkiről kb. Hú, hogy én mire vállalkoztam.

Gondolkozom mitévő legyek. Majd eldöntöm, hogy majd én saját magam térképezem fel a terepem.
Mikor kopognak az ajtómon.

—Tessék.—és nyílik is az ajtó.

—Juli, jaj, te nem Juli vagy.

—Nem, én valóban nem Juli vagyok.

—Na hát, hamarabb feladta mint vártam.

—Ez igazán pozitív.—vágok flegma fejet.

—Na mindegy. Te jöttél a helyére?

—Igen!

—Hát akkor, erre neked nagyobb szükséged lesz.—nyújt át egy tábla csokit.

—Nagyon figyelmes kedve...—nem tudom a nevét, de gáz.

—Max, Max Verstappen.

—Kedves Max. —fejezem be mondatom.— De nem eszem cukrot.—vágok mosolygó fejet.

—Áh, értem, semmi gond. Majd fog kedves...—ugyanazt játsza el mint én.

—Lucy. Lucy Moontrage.— s meglepve őt a kezemet nyújtom. Ő ezáltal közelebb jön hozzám, s kezet fogunk, majd a szemembe néz. És csak nézi és nézi, és közben még mindig fogja a kezem.

—Nos, Max van esetleg még valami?

—Bocsáss meg. Nem szándékos, csak..

—Csak a szemem nem mindennapi, igen tudom.

—Gyönyörűt akartam mondani. De ez sem rossz.—mondja, s kaján mosolyra húzza a száját.Már épp kifele tart, mikor— Kérdezhetnék valamit?

—Csupa fül vagyok.—válaszolom neki, mikor visszafordul, s székemre mutatok, hogy foglaljon helyet, amit meg is tesz. Reméltem, hogy munkámmal kapcsolatos kérdést tesz fel, de csalódnom kellett.

—Rokonod egy bizonyos William Moontrage?—veszek egy mély levegőt. S bólintok.

—Ha azt mondom, hogy igen segítesz nekem egy kicsit?—kihasználni szeretném, de csak egy picit. Ez ilyen oda vissza játék lenne.

—Attól függ, hogy milyen szoros kapcsolatban állsz vele.—megint ez a sunyi mosoly tőle.

—Az édesapám.—felelem. Az álla leesik.

—Na erre nem számítottam. És mi van vele mostanság? Olyan hirtelen tűnt el a sportból, se szó se beszéd.

—Öhm... Igen, ami azt illeti az azért volt, mert egy tragikus autóbalesetben életét vesztette.

—Úristen. Őszinte részvétem. Ne haragudj, nem akartalak felkavarni.

—Ne aggódj, ennek már jó pár éve.

—Remélem tudod, hogy az apukádat mindenki tisztelte, és felnézett rá.

—Akárcsak én.

—És te is mérnök leszel?

—Nem, abszolút nem. Én egészen más vonalat képviselek.

—Kár, pedig megnéztelek volna, a garázsban.-és nevet.

—Attól, hogy nem ezzel foglalkozom, nem érthetek hozzá?—kérdezem.— Vagy talán az a baj, hogy nő vagyok?

—Nem, semmi ilyesmire nem céloztam. Bocsánat, ha így jött le. A stílusomon, még csiszolni kéne.

—Ezért vagyok én itt.—mosolygok.—Egyébként, sokat szereltem apuval, úgyhogy ellestem a csínját-bínját.

—Egyszer bizonyíthatnád.— ezt nem hiszem el, a pasi megint magabiztos mosolyra húzza a száját, már-már huncut.

—Nos, az alkunk.

—Igen. Miben kell a segítség?

—Fürkésztem át az aktáitokat, mikor is szembesülnöm kellett vele, hogy mind üres.

—Azt szeretnéd, hogy elemezzem neked magunkat?—csattan fel nevetésben.

—Nem, szivem—egyből ide néz komoly fejjel.— az az én feladatom.—kacsintok. Mostmár kellően komolyan vesz.— Egy két szó pár emberről.

—Jó, de nincs sok időm.

—Én majdcsak elrabolhatom azt a keveset is.— most én húzom öntelt mosolyra az ajkam.—Nos, Charles, Lando,Kimi, Geroge, és oh téged már kihúzlak.—s kijelentésemmel, meg is teszem.

—Ennyiből?

—Ennyiből, megírom rólad a fél aktát. Csak ennyire vagyok vér profi bébi.—kacsintok, s számmal kattanós hangot adok ki.—Folytasd kérlek.

—Nos Charles, idén szenvednek eddig, nem így képzelte el a Ferraris éveit. Lando, gyerek még

—Ohh, ő sem kell, bocsi, az ő aktája már épp elég oldalas.

—Igen, hallottuk a reggeli malőrt.—nevet.

—Nos, ha ti ezt így hívjátok.—húzom fel szemöldököm, majd tovább írok.

—Kimi maga a jég, áttörhetetlen lett az évek során. George, George, George. Jó srác, ambíciózus, de nem bízik eléggé.

—Kiben? Magában? Vagy a kocsiban?

—Ahogy mondtad. Ez a te munkád. Derítsd ki.—kacsint,azt hiszi csak így kimehet, de enyém az utolsó szó.

—Nos Max, köszönöm. Hálám jeléül állj ide a kis Red Bulloddal, rendbe vágom, hogy legalább az utolsó 5-be benne legyél.—mosolygok.

Max, csak elengedve egy mosolyt megrázza a fejét, s távozik az irodából.