Én, mint a középpont | BEFEJEZETT

Tizenötödik rész

Nem Lucy szemszöge

—Hát ez meg mi volt? Akár meg is éghettem volna.—ordítozott Charles Leclerc.

—Charles, nyugodj meg! Nem lett baj. Ez a lényeg.—mondja félvállról véve Binotto.

—Már elnézést, de a lényeg ez? Egy kiscsaj, ide jött és megmondta, hogy kifog gyulladni ez a szarkupac. És nekem is fáj bevallani, de igaza volt.

—Na állj. Az egy dolog, hogy történt egy kis véletlen technikai baleset, de ez nem azt jelenti, hogy az a kis mitugrász lány ezt tudhatta volna. Holnap jobbak leszünk Charles. Új nap, új esély. Majd meglátod.

—Rendben. Így legyen.—egyezett bele a pilóta. De nem hitt ebben az ígéretben. Sokkal jobban hitt inkább a lányban. De ezt még magának sem merte bevallani.

Lucy szemszöge *vasárnap*

—Luc! Jól nézel ki.—ölel meg Christian a garázsban.

—Köszönöm. De ami még jobb hír, hogy Max is elég jó formában van.—Igazam is volt, volt mikor Max vezette a mezőnyt. De többnyire inkább Lewis.

—Hamarabb kell reagálnunk a gumikkal Valterinél. Hozzuk ki most!

—Ne!—kiáltottam fel gondolkozás nélkül.

—Mondtál valamit Lucy?—kérdezte a csapatfőnök.

—Nem...—dadogok.—Szerintem hagyjátok még kint. Ha hamarabb reagálnak Valterivel, ti lesztek gumi előnyben. Várjátok meg, még őt kihívják.—ötletemet megfontolta Chris. Botast rövidesen ki is hozták, majd elkezdett felzárkózni Maxre.

—Basszus, megfogja előzni. Úristen mit csináljunk?

—Maxet kb a következő körben előzi meg. Utána hozzátok csak ki, így bőven visszaelőzi gumielőnyből. És természetesen sárga legyen.

—Sárga? De hát mindenki fehéreken van.—Christan kijelentésére, én csak megrántom a vállam. Végül ugyanazt tette amit én mondtam.

Max végül a 2. helyet szerezte meg. Ezzel megverve Valterit. Merci 1, redbull 2, és merci 3 a dobogó. Eszméletlenül boldog volt a csapat, és persze én is.
Charles autója ismét leállt. Úgy láttam igen feldúlt volt.

A hotelbe sétáltam vissza, és a nővéremmel telefonáltam közben.

—Nagyon örülök neked Hugi! Gratulálok!

—Köszönöm. Úgy érzem, kezdem megtalálni az utam.

—Így még talán apa alapanyagot is foghatsz.

—Na ne szórakozz velem.—nevetek rajta.

—Jó először megteszi egy pasi is.—neveti el ő is magát.

Így nevettünk kettesben, mikor megállt mellettem egy sportautó lehajtott ablakkal.

—Lucy. Kérlek beszélhetnénk?—nèz ki a férfi az autóból.

—Mary, később majd még beszélünk. Vigyázzatok magatokra. Puszi Milamnak.—nyomom rá a telefont.

—Mit akarsz?—kérdezem bunkón.

—Egy kis kedvességet?

—Oh, nem. Azt már kijátszottad.

—Lucy, őszintén. Meddig csinálod ezt?

—Hogy én? Hogy én meddig csinálom ezt? Nem tudom Charles Leclerc, talán az elégtételig.

—Sajnálom. Bocsánatot kérek tőled, csak kérlek had vigyelek el a hotelig.—áll meg az autójával.

—Köszönöm, de van két lábam elsétálok odáig.—hagyom faképnél.

—Kérlek Lucy! Kérlek segíts nekem. Beszélgetésre van szükségem.—mondata után megálltam, és visszafordultam. Elvégre ez a munkám nem? Megakartam leckéztetni, megakartam mutatni, hogy velem nem lehet szórakozni, és ez sikerült is. De most úgy néz ki nagyon ramaty állapotban van.

Beszállok az autójába, és bekötöm magam. Elindul a hotelhez. Az út alatt egy szót sem szólt. Mikor odaértünk egyből kiszállt, én kicsit gondolkoztam, hogy most mi az úristen történik. Kicsatoltam magam, és pont az ajtót nyitottam volna ki, mikor kinyitotta nekem. Amíg kiszálltam ő az ajtót támasztotta, és engem szemlélt. Majd becsukta az ajtót, és határozottan elindult a hotel bejárata fele.

—Nem jössz?—fordul vissza hozzám. Őszintén fogalmam sincs mi történik, de a földnek gyökerezett lábaim szépen lassan megindulnak. Majd utol is érem.—Esetleg beszélhetnénk nálad?—céloz az én szobámra.

—Persze, gyere csak.—indulunk fel a 4.re.