Úgy érzem, hogy tőletek mindig csak kapok, és illene már visszaadnom. Minden egyes kommentetek megmelengeti a szívem, és minden egyébb visszajelzésetek mosolyt csal az arcomra.
Nos mint azt korábban említettem, akkor is írok ha nem vagyok jól. De őszintén reménykedem benne, hogy ti nem azért olvastok, mert nem vagytok jól.
Elmesélek valamit, hogy ti is értsétek. Sajnos nagyon élénk fantáziával születtem. És, hogy miért sajnos? Régebben elé sűrűn olyan dolgokat képzeltem el, amiknek a bekövetkezési esélyei a 0% környékén vannak. És ami a gondot jelentette, hogy bele is éltem magam, hittem benne, hogy ez így megtörténhet. Majd mikor teltek múltak a napok, és még mindig nem, és nem, akkor feladtam, és teljesen összetörtem. Menthetetlenül szomorú és csalódott voltam. Haragudtam saját magamra azért is, hogy nem értem el, majd azért, mert ennyire beleéltem magam. Olyan tengerben úsztam, ahonnan csak a fulladás volt a kiút. Reménytelen voltam. Gyakran magamba is fordultam, ami utólag visszagondolva a legnagyobb hiba volt. Ezt az emberek nem vették észre, így még jobban sikerült felhalmozni magamban a dolgokat. Sajnos az emberek a külső alapján ítélnek, és nem veszik észre, hogy a belsőd mennyi fájdalmat is rejthet.
És, hogy mi lett az én kiutam? Mondhatnám, hogy az, hogy felnőttem és megérettem, de azt hiszem ezt az idők végezetéig is tudnám csinálni. Nem. A megoldásom ti lettetek. Elkezdtem kiírni magamból a fantáziám, és sokkal üresebbnek érzem a fájdalom kosarat magamban. Szinte ki is ürült. És ez nektek köszönhető.
Hogy miért meséltem ezt el nektek? Szeretném, ha figyelnétek az emberekre körüllőttetek. Akik fontosak számotokra. És számomra ti fontosak vagytok. Szeretném ha tudnátok, hogy rám bármiben és bármikor számíthattok.
Ha baj van, ha csak beszélgetni szeretnél, ha tanácsra van szükséged, keress fel privátban bátran! (Leginkább instagramon)
Támogassuk egymást, s váljunk egy nagy közössége!
Számomra nagyon nehéz erről beszélnem, így kiírtam magamból, ami szintén nehéz volt. De vállalom magam előttetek!
Vigyázzatok magatokra, és élvezzétek a nyarat!
Millió puszi
Laura
ESTÁS LEYENDO
Én, mint a középpont | BEFEJEZETT
FanficEgy fiatal antiszociális, és depresszióval küszködő lány egyhangú élete, gyorsan megváltozik, mikor egy befolyásos ember megtapasztalja tehetségét, s állást ajánl neki. Kis habozás után elfogadja, s az élete fenekestül megváltozik. A lány óriási hí...
