Én, mint a középpont | BEFEJEZETT

Harmincharmadik rész

Már egy ideje Kyliannál éltem, amit ő egyáltalán nem bánt, nekem pedig jól esett nem egyedül lenni végre. Iszonyatosan nehéz volt a fiúkkal a munka, nagyon nagy volt az utálkozás egymás fele. Kielemeztem az összes játékost ezzel kezdtem, és a francia fiú igen sokat segített benne. Azt hiszem egyre jobban megtaláltuk a közös hangot.
Februárban vissza utaztam Monacóba Michaelhez.

—Tovább már nem húzhatod Lucy, most kell döntened.

—Tudom.—csüggedtem. —Michael én azt hiszem elvállalom.

—Ez az! Nagyon bíztam benne, hogy ezt fogod mondani. Hát, gratulálok Lucy, van egy csapatod. Sok sikert!— tévedett, már két csapatom volt, ugyanis ott voltak a focisták is. Tudtam, hogy sok lesz ez nekem, de nagyon bíztam benne, hogy egyszerűbb lesz majd ha belevágok.

—Oh, és még valami, a pilóták nem tudják.—hát ez remek. Kíváncsi vagyok mit fog szólni a két pilótám, ha betoppanok csak úgy a gyárba. De ez hamarosan ki is derül, ugyanis épp oda tartok. Remegtem miközben már a gyárban sétáltam, a fiúk után kutatva.

—Héj Lucy.—futott oda hozzám Leclerc, s ölelésbe vont.

—Szia Luc!—üdvözölt Carlos is.

—Ne értsd félre, jó meglepetés vagy, de mit keresel itt?—kérdezte a monacói.

—Hát igen meglepetések...—vakartam kínosan a tarkóm.—Nos, én leszek az új csapatfőnök.—s leesett az álluk úgy bámultak rám.—Meglepetés!—kiáltottam kínomba.

—Ö... ezt nem teljesen értem. És Binotto?

—Feladatom, hogy fellendítsem a csapatot. Ha ez sikerül, és tartani is, akkor visszaadhatom neki a csapatot.

—Neked?—döbbent le Carlos.

—O... ne becsüld alá. Sokat tud a csaj.—karolt át Leclerc, ami igazán jól esett.

Később körbenéztem a gyárban, majd bemutatkoztam a csapatnak. S jött a legfontosabb feladatom; az autó összerakása. A szerelőkkel és a mérnökökkel sok éjszakán át agyaltunk, hogy mit kéne, és hogyan is kellene. Majd úgy nézett ki, hogy egy egészen gyors kocsit kaptunk, ami már a teszteken is kiderült. Megelégedve a segítségemmel, amit nyújtani tudtam, indultam vissza Franciaországba, ugyanis a csapattal még igen sok dolgom volt. Késő este értem Kylian házába, de úgy vettem észre, hogy ő nem tartózkodott itt.

Hajnalba nagy csörömpölésre ébredtem. Ha nem tudnám, hogy ide lehetetlen betörni, biztosan rettegtem volna, hogy egy betörő. A fekete selyem köntösömben sétáltam le a lépcsőn, s ekkor láttam meg a sötétben a focistát, aki megérkezett haza.

—Minden rendben?—kérdeztem, s a sötétben felé igyekeztem, de ő nem fordult felém.

—Bocsi, nem akartalak felkelteni.—állt a konyhapultnál.

—Kylian, mi a baj?—érintettem meg vállát, s csak ennek hatására fordult meg. Összevolt verve, brutálisan.—Jézusom, mi történt?—néztem végig rajta.

—Nem egyezett a csapat.—hát ezt nem hiszem el, hogy ilyet csinálnak egymással. 1 hétre mentem el, és máris ez van.

—Feküdj le, mindjárt viszek jeget.

—De nem...

—Azt mondtam feküdj le, most!—parancsoltam rá. S végre ejtett egy kisebb mosolyt, s lefeküdt a kanapén.

—Jól van nagyfiú, segítek.—ültem le mellé, s rátettem a jeget a mellkasára, mire felszisszent. Én csak érdeklődőn néztem rá, s reméltem, hogy nem az amire gondolok.—Ülj fel kérlek.

—Ne Lucy.—tiltakozott, s ekkor már biztos voltam benne, hogy ott is kék-lila. Rápillantottam, ő csak megrázta a fejét, és felült.

—Csak emeld fel a karod.—fogtam meg a kezeit, mielőtt leszedte volna magáról a pólót. Felemelte a két kezét, s én lehúztam róla a pólót. Brutálisan nézett ki a felső teste. Több volt a kék és lila szín, mint a saját bőrszíne. De az is feltűnt, hogy milyen pokolian szexi kidolgozott teste van. Jajj Lucy, térj már észhez.

—Nem annyira fájdalmas, mint ahogy kinéz.

—Gondolom.—mosolyogtunk egyet. S felváltva néztem a testét, majd a szemét. Ő végig csak engem vizslatott.

—Gyönyörű vagy.—mondta, s ekkor felvezettem a tekintetem a szemébe. Teljes átjárta a testem valami zsibbasztó érzés. Csak néztem a szemébe, s nem tudtam, hogy mi lenne a helyes cselekedet most.

—Úgy látszik jó nagy ütést kaptál ide.—érintettem meg a fejét. —Na gyere.—ültem le a fejéhez, hogy az ölembe tudja tenni. S jeget raktam a testére, az egyik kezemmel pedig a fejét jegeltem, míg a másikkal a karját, és a testét simogattam finoman.

—Jó döntés volt ide jönnöd.—fogta meg a testét simogató kezem. Nem sokkal később elaludt. Világosodásig agyaltam, hogy mi történik kettőnk között. Majd új ötlettel a fejembe, nem felkeltve az alvó focistát, elhagytam a házat.

Sziasztook! Tettem  ki az oldalamra sztori ötleteket. Ha van kedvetek, írjátok meg oda, hogy melyik tetszik a legjobban. S hozni is fogom!❤️ szép napot nektek, puszii