Én, mint a középpont | BEFEJEZETT

Tizenkilencedik rész

A következő verseny csak 2 hét múlva lesz Bahreinben. Így volt időm, egy kis pihenésre is, de természetesen inkább igyekeztem tökéletesíteni az elemzéseket. Tehát szabadidőmben is dolgoztam, és persze a kávézóban is.

Pont bent voltam a kávézóban, és kiszolgáltam egy kedves idős bácsit, mikor hallottam a csengőt ami jelezte, hogy valaki belépett az ajtón, de nem láttam a bácsitól. Csak akkor pillantottam meg a srácot, mikor a bácsi elhagyta a pultot.

—Jó napot! Egy mangós limonádét szeretnék kérni a szép hölgytől.—mondja hatalmas önelégült mosollyal az arcán. Valószínű annyira megvolt magával elégedve, mert megtalált a városban. Mondjuk valóban ügyes.

—18 éven alul, amúgy is csak ezzel szolgálhatok.—szurok oda, és nevetek egyet.

—Jó látni újra Lucy.

—4 napja láttál utoljára Lando. Az nem rég volt. Na de, te, hogy találtál meg itt?

—Mondjuk, úgy, hogy megérzés?—húzza kaján mosolyra száját.—Vagyis, egy jó megérzés.—javítja magát.

—És most az igazat.—pislogok rá párat.

—Elkérjem a panaszkönyvet, vagy megcsinálja végre a kisasszony a limonádém? Füllesztő a forróság.—lengette meg nyakánál a pulcsiját. Valóban márciusban főleg angliában rettenetesen meleg van. A legszarkasztikusabb értelemben. Én például ma annak adtam hálát, hogy nem fagytam meg, miután nagyon csúnyán eláztam a reggeli esőben.

—Foglalj helyet, mindjárt viszem.—mosolyodtam el. És én az egyik távoli asztalra gondoltam, de ehelyett a pultnál kihúzott egy széket, és ott helyezte magát kényelembe. Ahányszor rá néztem engem sasolt.
—Parancsoljon, kedves uram.—köhintettem, miközben elé raktam az italát.

—Jól néz ki. Jaa, a limonádé se csúnya.—utal ezzel rám. Annyira bolond, egyből el is nevettem magam
Megvan a közös hangunk, és imádom a humorát. Kevés férfi vicceit találom jónak, és még kevesebbét nevetem meg főleg szívből jövően.

Néha néha mikor nem volt vendég, akkor Landoval csevegtünk, és nevetgéltünk a pult két oldalán.
Majd megint megszólalt az ajtó csengője, és mikor odapillantottam, nagyon meglepődtem.

—Toto! Minek köszönhetem a látogatásod?—támaszkodok a pultra, majd kiesve.

—Azt hallottam itt lehet a legjobb kávét kapni.—mosolyog a férfi.

—A világ másik felén?—kuncogok.

—Üzleti úton vagyok. És Masi említette ezt a helyet, vagyis inkább téged.—mosolygunk össze.

Főztem neki egy kávét, majd Norris időre ment, így elbúcsúztunk. Ezután a mercedes csapatfőnöke csatlakozott hozzám.

—Tudod Lucy, én nagyon jóba voltam édesapáddal. És még mikor kis tökmag voltál, nagyon sok időt töltöttünk együtt veled is.

—Tényleg? Valamiért te egyáltalán nem vagy meg. Mintha apa nem is említett volna.

—Hát...meglehet.—mondja nehézkesen, mire én csak érdeklődően nézek rá.—Édesapáddal elválaszthatatlanok voltunk. Már nem is legjobb barátok, hanem testvérek voltunk mi. Apukádnak nagy tudása volt, amit én csak magunknak akartam, de neki jó szíve volt. Egyszer besegített a red bullnak egy kis aprósággal, tényleg nem volt nagy dolog. De én hülye mégis úgy éreztem, hogy elárult, és hátba döfött, na meg, hogy átpártolt. Így visszatekintve életem legnagyobb hibája volt. Úgy megharagudtam rá, hogy nem is beszéltünk, ő egy ideig próbálkozott, de nálam eredménytelen volt. Aztán jött az a szörnyű baleset, és örökre elment.—folyik ki egy könnycsepp a szeméből. De tartja magát férfiasan, de ettől függetlenül látszik mennyire fáj neki.

—Sajnálom Toto. Őszintén sajnálom. De az ember hibázik, te is megtetted, ember vagy. De apa tudja mennyire bánod, ne aggódj.—teszem a vállára a kezem.

—Úgy érzem tartozok neki. Tartozok neki annyival, hogy legalább rólad gondoskodok. Tudom, hogy nem szorulsz rám, és az én segítségemre, de tudd, hogy én mindig itt leszek neked. Igyekezni fogok pótolni az apukád.—utolsó mondatára nagyot néztem. Sosem akart rólam senki sem gondoskodni, főleg nem úgy mint egy apuka. De mégsem rossz érzés fogott el, hanem sokkal inkább egy kedves melengető érzés jelent meg a szívemben.

—Köszönöm.—jön egy őszinte mosoly a szívemből.—Hívjalak mostmár apunak?—nevetünk össze.

—Mindig is akartam egy kislányt, hát most egy kicsit nagyobbat kaptam.—ismételten kacagunk egy jót.