Én, mint a középpont | BEFEJEZETT

Huszadik rész

Toto bemutatott a feleségének, és a kisfiának is az elmúlt hétben. Jackkel, annyira jóban lettem, hogy valószínű én leszek az új bébi csősz.
Landoval viszonylag sokat is beszéltünk, és sokszor találkoztunk. Nagyon jól elvoltunk kettesben mindig, nem tudom tagadni, hogy nem csak barátként érzek iránta. De tudom, amit Maxnél is, hogy nem etikus.

Este 9 van, és most értem haza a munkából, és egyből kiszedtem a kontaktlencsém, amit a verseny óta rendszeresen viselek. Egyből átöltöztem, egy szürke melegítőre és egy fekete trikóra esett a választásom. Épp leheveredtem a kanapéra, és kifújtam a fáradt gőzt, mikor csengettek.
Meglepődtem, hogy hozzám, ugyanis sokszor hallom a panelházban ezt a hangot, de sosem nálam. Nem akartam megváratni a vendégem, így nem időztem a kontaktlencse visszatételével, csak odasiettem a kilincshez, majd lenyomtam.

—Wao!—nézett fel rám Norris, egy csokor vörös rózsával a kezében. Csak állt ott elegáns öltözetben; egy fekete farmerben, egy fehér ingben és egy elegáns fekete öltönykabátban. És olyan piszok jól nézett ki karöltve azzal a rózsával.—Hiányzott már ez a szempár.—bókjára zavarba jöttem.

—Hát te mit keresel itt? Eltévedtél?—maszíroztam meg a nyakam.

—Készülj össze aranyom. Vacsizni megyünk.—kacsintott rám önelégültem.

—Pffff... na persze.—parodizáltam ki, de ő továbbra is komolyan nézett.—Várj, te komolyan beszélsz. De én akkor sem megyek sehova.

—Légyszi Lucy. Ez lenne az első igazi...—nem mondta ki, vagy inkább nem merte kimondani.

—Mi Lando? Randink?—mosolyogtam. Ő csak bizalmasan rám pillantott.

—De persze, ha nem akarsz nem muszáj. Ja és ez a tiéd.—nyomta csalódottan a kezembe a rózsát, és indult volna el. De én a rózsa helyett a kezét fogtam meg, és visszarántottam, így nagyon közel került hozzám.

—Adj kèt percet.—néztem a szájára.

A választásom egy fekete rövidke ruhára esett egy piros zakóval és magas sarkúval, valamint egy fekete táskával.

Amikor kijöttem a gardróbból a fiú a konyhapultnak támaszkodva várt, és mikor megpillantott, majd leesett az álla.

—Hű...

—Mi az?—nevetem el magam.

—Nagyon jól nézel ki Lucy. De van egy hiba.

—Hiba?

—Ezt itt —nyúlt a szemem felé.—vedd ki, de gyorsan. Szeretem ezt a különlegességed.—húzta le a kezét az arcom élén.

Végül kiszedtem a kontaktlencsém, és elmentünk egy gyönyörű helyre. Vonzó volt, hogy ennyire határozott volt és magabiztos. Udvariasan állta a vacsorát. Ez az idő alatt, nem viselkedtünk többként barátoknál. Igazából kellemes időtöltés volt vele.

Haza hozott, és fel is kisért. Egyre jobban gyűjti a piros pontokat. Miután kinyitottam az ajtót, visszafordultam.

—Nem lenne kedved bejönni?—kérdeztem, minden féle rossz szándék nélkül.

—De, éppenséggel lenne.—húzta magabiztos mosolyra azokat a tökéletes ajkakat. Egy pohár vörösbor után, még kívánatosabb.

—Kérsz egy pohár innivalót? Vizet? Őszibarackot? Bort?—néztem be a hűtőbe.

—Ha-ha.—nevette el magát.—Szivi, ha alkoholt iszok, akkor én ma innen nem megyek el.

—És az olyan nagy baj?

—Mármint az, hogy itt alszok? Nem tudom, neked nem baj?

—Jó, akkor bor lesz. —most én húztam győztes mosolyra a szám. De ahogy láttam először meglepődött, majd le sem lehetett volna vakarni gyerekes mosolyát.

—Mostmár veled alszom.—kortyolt bele a borába.

—Hmm... kényelmes a kanapé.—paskoltam meg a bútort amin ültünk. Majd elnevettem magam.

Sok témát kiveséztünk Norissal, voltak néha kínos mozdulatok és pillanatok, de többnyire baráti volt a légkör. Este természetesen beengedtem az ágyamba, és nem akart semmi többet. Sőt még megcsókolni sem próbált.

Mondjuk elég nagy kihívást jelentett számomra, hogy a fiún csak egy szál alsógatya volt. Befeküdt mellém, de külön takarót kapott. Éjszaka már-már félálomba sokat forgolódtunk. Végül Norris hátulról átkarolt és a fejét a nyakamba fúrta, úgy szuszogott bele. Aztán valahogy, véletlen egy takaró alá is kerültünk.