Én, mint a középpont | BEFEJEZETT

Tizedik rész

—Na visszamegyek a csapatomhoz. Vigyázz magadra Luc, később még összefutunk.—mondja Kimi, és elmegy.

—Lucy mit gondolsz? Lenne kedved ma a Ferrari garázsába vendég lenni?—kérdezi Seb.

—Hogy lenne-e kedvem? Imádnám, de szólít a munka.

—Majd azt mondjuk, elemzel. —nevetünk össze poénján.

—Na jó, de ez a mi kis titkunk marad!—egyezek bele.

Így kerültem én a garázsba. Ma még nem ültek autókba. De Seb mindent megmutatott nagylelkűen.
Majd be is mutatott.

—Matt, Charles! Valakit beszeretnék mutatni.—ràncigàl oda Vettel. Fordulnak felénk a fiúk.

—Mattia Binotto a csapatfőnökünk és Charles Leclerc a fiatal tehetség. Ő pedig, itt Lucy Moontrage.

—Örülünk Lucy!—fognak velem kezet.

—Varázslatos ez a hely—fordulok körbe.

—És még magát a varázslatot nem is láttad kislány.—mondja Vettel, és az autó felé fordít. Állam leesik a helyéről, úgy érzem, mintha apa is itt lenne.

—Szabad?—kérdezem, és mutatok az autóra. Seb bólint Binottonak.

—Csak tessék.—kezével legyint, de nagyon kiváncsi. Gondolom , nem érti egy ilyen "kislány" mit akar itt.

—Csinálok rólad képeket, csak add ide a telód.—mondja Charles.

—Igazán kedves felajánlkozás, de nem egy modell barbie vagyok.—mosolygok. Seb is megneveti. Én még mindig járkálom körbe az autót.

Nem Lucy szemszöge

—Charles, Lucy ismerte Julest.—súgja Sebastian.

—Hogy mi? Még is honnan?

—Az édesapja William Moontrage volt. Neki szinte Jules a fogadott fia volt. Bár, nem hiszem, hogy nagyon emlékszik rá. Csak kérlek, bánj vele finoman. Tudod ezt a lányt több tragédia érte, mint bárkit a világon.

Charles nem tud semmit sem hozzá fűzni. Csak azon elmélkedi mégis ki ez a lány? És miért isteníti mindenki?

Lucy szemszöge

—Szabad megnéznem a motort?—kérdezem.

—Azt hiszem, ha érdekel.—mondja bizonytalanul a csapatfőnök, és kinyittatja.

—Wáo.—esik le az állam. Valóságos álmom teljesült. Van pár észrevételem, de nem merek felszólalni. S ekkor egy fekete madárka reppen a garázs szélére. És csiripelni kezd. Így úgy döntök, én is kimerem nyitni a szám.

—Bocsánat, de szerintem az a karburátor, túl közel van ahhoz a lemezhez.

—Hogy parancsolsz?—kérdezi Binotto.

—Súrlódásukkor nem csak, hogy rengeteg sebességet vesztetek, de rendkívül veszélyes is. Könnyen belobbanhat.

—Bocsi, de ezt egy mérnök tervezte, tudod hozzáértő. Olyan kis papírokkal, amik ezt alá támasztják.—bunkózik Charles.

—Hát nyilván valóan , valamit elmérhetett. Ha összeszűkítenétek a karburátort, sokkal nagyobb erőhatást tudna kifejteni. És még tűz sem keletkezne.

—Aranyos. Ezt valamelyik könyvedbe olvastad? Mi a címe, autó pszichológia?—eszméletlen lekezelően aláz meg a fiatal versenyző.

—Charles! Mintha az előbb említettem volna valamit.—szól közbe a német.

—Hagyd csak Seb. Igaza van, az én szakterületen egy emelettel fentebb van.—fordulok Binotto fele.—Nos köszönöm a lehetőséget, egy örök élmény volt. És elnézést kérek az előbbi incidensért, bizonyára túl sok, könyvet olvasok.—nézek megöllek fejjel Charlesra.

—Ugyan, ne szabadkozz. Sajnálom az apukád, sajnos én nem ismertem, de sokat hallottam róla. Őszinte leszek veled. Attól, hogy édesapádnak volt neve ebben a sportban, az téged nem jogosít fel arra, hogy az ő képességeivel élj.—teljesen igaza van. Vajon miért is szoktam titkolni ki az apám?

—Igaz.—vágok egy kapd be mosolyt.—Hát sok sikert az autóval a hétvégén. Első három meg lesz nem?—veregetem meg Charles hátát. Majd mielőtt elhagynám a helyet, oda súgom neki.—Perzselően gyors leszel. Csak vigyázz erre az édes pofára, ez be ne égjen.—s elsétálok.

—Héj Moontrage!—szólít meg egy ismerős hang, a garázsok előtt sétálva.