Gyilkos képző /Hyunlix ff./

3. rész

              -Hahaha, nagyon viccesek vagyunk kelés után. – megint azt játszotta, hogy ő hú, de nagyfiú, azonban most mindketten éreztük, hogy ezt az alig elkezdődött szócsatát én nyertem. – Csak szólni akartam, hogy mehetsz. – aprót biccentetettem, mire lekászálódott rólam és a saját szobája felé vette az irányt a fürdőn keresztül, a csupasz talpa hangosan placcsogott a vizes csempén. Szívem szerint utána szóltam volna, hogy "És a megmondáshoz miért kellett rám másznod?", de végül elengedtem az egészet.

Gyors pillantást vettem a falon ketyegő órára: 18.54, azaz, ha gyorsan lezuhanyzok és nem áztatom magam 40 percet a forró víz alatt, akkor még nem kell rögtön kinyalnom magam (szép ruhába).

A víz hihetetlenül jól esett. Már idejét sem tudtam, hogy mikor tusoltam le utoljára úgy, hogy végig csak meleg jött. Szóval kiélveztem minden pillanatát, hajat mostam és minimum négyszer tusfürdőztem, hiszen a bandánál sokszor ez is luxus volt, egészen, amíg Hyunjin szobájának az ajtaja hirtelen ki nem tárult és meg nem csapott a hideg fuvallat.

-Te mit csinálsz itt, hogy a jó édes anyád...- és ez az igen cifra mondat még folytatódott volna, ha a másik fiú nem szakít félbe egy gunyoros kacajjal.

-Nyugodj már le komolyan! Egy, hajat szárítani jöttem, nem kukkolni, nem indítasz be kicsit sem! Kettő, én is srácból vagyok, mi újat tudnál mutatni? – hálát adtam az égnek, hogy a szuper luxus kabin üvege már régen bepárásodott, mert így Hyunjin csak az elmosódott, meztelen alakomat látta. Viszont akkor sem értettem, hogy miért nem tudott kopogni, hogy szóljak, ha jöhet, vagy esetleg várni, amíg végzek...

A fiú pontosan, ahogy mondta nekiállt megszárítani a dús loboncát. Nem nézett rám, még a tükörben sem próbált leskelődni. Ez azért megnyugtatott, de ennek ellenére sem tudtam olyan felhőtlenül fürdőzni, mint előtte. Zavaromban már teljesen a fal felé fordultam és úgy engedtem magamra a vizet, hogy a bepárásodott üveg megmaradjon, így azonban egyedül a hajszárító zúgásából tudtam megállapítani a srác jelenlétét.

Aztán pár perc után az egyenletes búgás kikapcsolt, mire már éppen készültem fellélegezni, amikor Hyunjin megszólalt.

-Amúgy már csak 15 perced van elkészülni, gondoltam jó, ha szólok.

-Óhogyaza... - csúszott ki a számon hangosabban a kelleténél, mert így a másik is meghallotta. Persze, egyből érkezett a gúnyos nevetés. – Jó, hmmm... Akkor ideadnál egy törölközőt kérlek... - köszörültem meg kínosan a torkom. Válasz nem érkezett, azért csak remélni tudtam, hogy nem fog kicseszni velem és ezzel magát juttatva előnybe a vezetőségnél.

Hyunjin teljesen váratlanul nyitotta ki a kabin ajtaját, amitől majdnem szívrohamot kaptam.

-Elveszed még ma? – a libabőr tetőtől-talpig elfutott, csak remélni tudtam, hogy a hűvöstől, nem pedig Hyunjin hangjától.

-Igen, hogyne... - motyogtam, miközben felé fordulva próbáltam elkerülni a tekintetét, meg a félmeztelen mellkasát... mivel luxus lett volna felöltöznie. Ez viszont igen nehézneki bizonyult, mivel más a fiúból nem nagyon volt a látómezőmben. – Kösz... - vettem ki a kezéből a törcsit és rögtön a derekam köré tekertem.

-Szívesen. – azzal rám csukta az ajtót.

Gyorsan minden nedvességet letörölgettem magamról, a hajamat megráztam, mint egy kutya, hogy kimenjen belőle a víz nagyrésze, közben pedig Hyunjin végre befejezte a hajszárítást és kiment.