Gyilkos képző /Hyunlix ff./

20. rész

Azonnal lebuktam az asztal alá, mert az ablakhoz már nem volt időm eljutni.

„Baszki, baszki, baszki..." mantráztam magamba, miközben a míves fa beállt a csigolyáim közé. ha Mr. Kim tér vissza és belém rúg, amikor helyet foglalna nekem annyi. Valószínűleg gondolkozás és mindenféle kérdés nélkül rángatna Mr. Bang elé, ha nem csinál ki ott helyben. Minél kisebbre próbáltam összehúzni magam, mintha ezzel be tudnék simulni a bútor anyagába.

Lenyomódott a kilincs. Valaki a szobába lépett, azonban meglepő módon nem vágott át a helyiségen egyből, hanem hang nélkül visszacsukta az ajtót, majd, mint egy macska lassú, kimért léptekkel kezdett lopakodni és ilyen finom járása egyetlen embernek volt ebben az egész rohadt épületben.

-Hyunjin? – egyenesedtem fel, hogy a fekete hajú szemébe nézhessek, aki legalább olyan döbbent volt, mint én.

-Felix? – rökönyödött meg teljesen. – Te mi a jó életet keresel itt? – nem volt ellenséges, pedig már azt vártam, hogy azzal a szokásos idegességével nekem ugrik, csupán az arcára volt írva, hogy egyáltalán nem számított a felbukkanásomra.

-Valószínűleg ugyanazt, amit te, mármint, ha információért jöttél... - a fiú bólintott. Néhány másodperc farlasszemezéssel döntésre jutottunk: a szövetség köztünk életbe lépett.

Utána szinte teljesen hang nélkül kutattuk át az íróasztalt. Sam életrajzára nézve Hyunjin csak felkuncogott, majd átfutotta Yongbok adatait. Semmi érdemlegeset nem találtunk a többi fiókban. Régi ügyek aktái, tervei és rajzai. Minket egyáltalán nem izgattak, szóval hamarosan már közös erővel toltuk el a Dali-képet.

Ugyanazokkal a piros cérnákkal találtam szembe magam, de mintha egyre sűrűsödtek volna, s mindennek a tetejébe még a mögötte lévő táblán is egyre csak fekete nyilak mutattak egyik képről a másikra. Volt néhány csomópont: egy a bal felső sarokban az én képemmel, középen lent egy házaspár képe, körülöttük macskakaparással pár szó és kód, amiket elolvasni alig tudtam, de azért azon az elég sok számjegyű összegen megakadt a szemem. Abból még az unokáim unokái is vígan eléldegélnek.

Hyunjin képe jobb felül volt, ami kicsit sem zavart volna, hisz így volt logikus, azonban mellé nagy betűkkel 3 rettegett betű volt felírva J. Y. P., más néven a Stray Kids konkurens maffiája. Ez a kettő szervezet uralta egész Seoult, régebben sokszor csaptak össze, ami mindig rengeteg életet követelt, aztán valamikor 5-6 éve mindkét vezető megelégelte a felesleges vérontást és végre hajlandóak voltak beszélni egymással. Ekkor osztották fel a város nagyjából egyenlő két részre, s nem nagyon keresztezték többet egymás útjait.

Mi, bandák valahol a határvidéken helyezkedtünk el, mert a maffiák előszeretettel darálták be az ilyen kisebb csoportokat. Pont úgy, ahogy a Stray Kids most rendelkezett például a BigBanggel, pedig a peremen sosem zavartuk őket. Valahogy mi voltunk az aranyközépút a két hatalomóriás folytonos morgása között, s úgy tűnt hamar megunták a tétlen földkaparást és most Mr. Bangák elindultak JYP felé. Elképzelni sem tudtam, hogy milyen pusztítást okozhat, ha ezek ketten úgy igazán egymásnak ugranak. És ki volt mindennek a kellős közepén? A Déli-Vörös banda. Azonnal értesítenem kellett volna Wooyoungot, amikor megakadt valamin a szemem. Egyetlen szón, ami JYP-t és Hyunjint kötötte össze: ÖRÖKÖS – így, csupa nagybetűvel.

-Ez mit... - jelent? – akartam befejezni, azonban abban a pillanatban Bang Chan kedélyes nevetése visszhangzott végig a folyosón. Visszatértek. Azaz lehet úgy 10 másodpercünk elszublimálni innen, vagy nekünk lőttek.