Gyilkos képző /Hyunlix ff./

6. rész

Jisung kedélyes noszogatására sietve magamra kaptam azt a szürke pólót és fekete tréninget, amiket kinézett nekem. A mai szett úgy látszott a szöges ellentéte lesz a tegnapi csilli-villi öltönynek és élére vasalt nadrágnak, magamban persze cseppet sem bántam, hiszen ezek sokkal jobban hasonlítottak a bandában megszokott laza öltözetemhez. Mire végeztem már háromnegyed 6-ot ütött az óra. Viszont a férfi nem érezte úgy, hogy végeztünk.

-Üljö... ülj le, kérlek! - muatott az ágy szélére, majd kisvártatva eltűnt a fürdőben, ahonnan nemsokára elfojtott hangú beszélgetés zaja ütötte meg a fülemet.

Tudom, nem szép dolog hallgatódzni, sőt mi több Bang Chan valószínűleg jól meg is szidna érte, mert ő ugye "úriembert" akar belőlem nevelni. Vagyis... hogy pontosítsak lehet a maffia főnök nem azért róna meg, mert hallgatództam, hanem mert közben feltűnően arrébb araszoltam az ágyon, hogy többet megtudjak a csevej részleteiből. "Úriember nem sunnyog közelebb információkért!" biztos valami efféle bölcsességet szavalna el dagadó mellkassal.

Egyébként mindössze annyival lettem okosabb, hogy felismertem Jisung hangja mellett Minhoét a sustorgók között. A másik inas - aki véleményem szerint a házvezető is volt, hiszen Minho kicsit sem törte magát, hogy udvarias legyen velünk, illetve Mr. Bang őt bízta meg a látványosabban fontosabb feladatokkal - most teljesen másmilyen hangon beszélt, mint amivel engem illetett meg Hyunjint. A gunyoros él ugyanúgy megmaradt, mivel a férfi szerintem azt a maró iróniát sosem tudja majd kiölni magából, de Jisunggal ezek a szarkasztikus mondatok sokkal inkább csengtek bóknak, mintsem sértésnek. Az én inasom ezzel ellentétben még annál is félénkebb lett, mint ahogy velem beszélt: a szavai remegő falevélként hullottak ki a szájából és lefogadom, hogy egy minutumra se volt képes Minho szemébe nézni.

Egy hosszúra nyúlt bájcsevejjel később Jisung kezében smink-palettákra hasonlító dobozokkal a kezében érkezett vissza hozzám. Nem csak "hasonlító", tényleg sminket hozott.

- Nem! Biztos, hogy nem! - ellenkeztem azonnal az arcomat védelmezve a kezeimmel. Engem felőlem egyszál alsóban is végig futtathatnak Seoul utcáin, miközben rothadt paradicsomokkal dobálnak, de egy leheletnyi púder sem engedek fel az orcáimra.

- Kiválasztott akarsz lenni vagy halott? - kérdezte hirtelen, amikor úgy látta, hogy a gyerekes hisztim véget ért. Nagyot nyeltem, majd bólintva szabaddá tettem neki a terepet. Jisung odahúzta elém a széket, majd szakavatott mozdulatokkal nekiállt kijavítani az arcom minden kis hibáját. - Természetesek a szeplőid? - kérdezte, miközben éppen a szemhéjamnak ügyködött valamit egy hihetetlenül puha ecsettel, ami kicsit csikizett.

- Aha. - Mindjárt kész vagyunk... - nyugtatott, miután megcsinálta a szemeim környékét, kent valamit azok alá, egy másik, nagyobb ecsettel párszor végigsimított a járomcsontomon, majd egy epres ízű krémből borsónyi adagot vitt fel az ajkaimra. Azzal még a bőröm színével megegyező alapozóból nyomott egy kicsit egy rózsaszín, csepp alakú szivacsra és lágy érintésekkel, de annál gyorsabban eloszlatta a masszát a karcolásomon.

Amikor a paletta tükrében ismét megpillantottam magam konkrétan kényszerítenem kellett magam, hogy visszacsukjam a szám, ugyanis mintha a régi csavargó Felixet a mesebeli tündérkeresztanya egy csettintésre bevarázsolta volna maga mellé a mesébe. A bőröm olyan sima volt, mint egy porcelán, a szemem tökéletesen árnyékolt, a szám pedig attól a cucctól telt lett és igézően csillogott.

- Wow... - ámultam hangosan is, hogy Jisung érezze a hálámat.

- Igen wow, de most már induljon... indulj, mert el fogsz késni!

Az óra 55-öt mutatott, mikor kiléptem a szobám ajtaján, így még pont láttam a sarkon beforduló Hyunjin hátát és azt, hogy ő hasonló fittben vagy, csak fekete pólóval és szürke gatyával. Megint pepiták lettünk... A lépteimet hosszúra nyújtva, kicsit kapkodva magam sasszéztam az étkező felé, amikor az egyik sarkom befordulva csaknem szívrohamot kaptam, mivel Hyunjin a falnak támaszkodva várakozott - gondolom - rám.