Black clover komédia

Üvegszem

A kapitányi gyűlésre kivételesen mindenki időben sikeresen oda ért most már csak az idős hölgyet várják aki lassan bandukol felfelé. Egy darabig feszült csend van ami erősen rá nyomja a hangulatra a bélyegét. Aztán végső soron Jack töri meg a csendet

-Mitől vagytok úgy berezelve? Csak egy vénasszony jön! Kah-ka-kah! *nevet*

-Csendet volt paraszt, vagy azt szeretnéd hogy én fogjam be a szádat? *szól rá Nozel*

-Jack, lehet hogy csak egy idős nőnek tűnik egyenlőre, de sok olyat tud amit mi nem. Beszélj róla nagyobb tisztelettel. *szól rá Charlotte is*

-Rendben, rendben értem én.  De milyen lassú már? Mi már rég itt vagyunk. *Jack*

-Nagyon idős hölgy, természetes hogy lassú. Mellesleg nem kellene valakinek le menni érte? Elég sok a lépcső felfelé.....*mondja Rill és gondolatban mind egyetértenek vele, aztán Juliusra néznek, tudván elintézte*

-Iyaa, Örülök hogy mondtad Rill, *a tarkóját vakarja* teljesen meg feledkeztem erről. *jelenti ki Julius mire egyből mindenki fel áll*

/Egyszer akarjon benne hinni az ember, máris meg bánja/ *gondolja Nozel és már épp meg indulnának mikor hangok ütik meg a fülüket*

-Azt hiszem már felesleges elé mennetek. *mondja Julius majd a következő pillanatban Rinko nyitja ki az ajtót és egy homok felhőn be repteti a hölgyet az unokájával*

-Köszönjük máguslovag ojou-chan. Meg mentettél, mivel nekem már nem elég jó a derekam ahhoz hogy ennyi lépcsőt meg másszak. *köszöni meg Lemin*

-Nagyon király a homok mágiád onee-chan! Biztos te vagy minden sivatag királynője! És még a kosaramat  is fel hoztad, arigato! *köszöni meg a kislány is és ad neki egy színes nyalókát meg egy masnis hajráfot* Ez ajándék a segítségedért.

-Arigato, és nagyon szívesen, akkor, nem is zavarok tovább. *válaszolja Rinko majd kimegy és becsukja maga mögött az ajtót. Marx pedig aggódva néz, mivel nem számítottak kis gyerekre.Lemin, egy alacsony, már megőszült hajú néni aki túl van a 85-ön de még nincs 90. A szemeit csukva tartja, bottal jár, a vállán vörös kendő pihen ő magán pedig egy hosszú pasztell színű ruha, közben a nő helyet foglalt Juliussal szemben*

-Hálás vagyok amiért mind itt vagytok. Én Lemin Arbatra vagyok, ő pedig itt a kisunokám Míra. Ő fogja tartani ezt a megbeszélést, legyetek vele kedvesek. *mutatkozik be míg a kislány valamit a kosarában matat*

-Hee? E-ebben egész biztos vagy Lemin-san? Én azt hittem te fogod megtartani. *ad hangot meglepettségének Julius*

-Olyan biztos vagyok benne mint hogy itt vagyunk. Julius és többiek ide figyeljetek... Sose becsüljétek le a gyerekeket, mert ők a jövő. Míra sokkal jobban használja nálam a mágiáját mivel ő bele született ebbe a bizonytalan korba. Én még egy stabil korban születtem, ha meg álmodtam valamit az úgy is lett, nem lehetett rajta változtatni, ez egészen 22 évvel ezelőttig így volt. Addig soha, semmit, semmilyen körülmények között nem lehetett megváltoztatni. Azonban akkor történt valami... és csupán 2 ember találkozása miatt megtört ez a szörnyűség. Azóta képesek vagyunk megváltoztatni a jövőt, még ha nem is abszolút, de bele szólhatunk.... Aztán 17 évvel ezelőtt egy reggel elfogott egy nagyon különös érzés, nem ez volt az első alkalom... de ez volt a legemlékezetesebb. A hajnali ég mintha vérben ázott volna... Mégis minden nyugodt volt, sőt esküszöm, egy pillanatig, vagy addig se tartott ám, mégis a cserépben lévő lóherék meg szólaltak. Azt mondták: jó reggelt. Az ez előtti 2 ilyen alkalomkor is hasonlók történtek. 21 éve a hajnali napsugarak csakis a földet világították meg az pedig bele rengett. 19 évvel ezelőtt a tenger tajtékzott, a folyók hömpölyögtek és ki öntöttek, a tavakat elöntötte az élet, holott azelőtt sok helyen szárazság volt.... 15 évvel ezelőtt pedig fel lobbantak a lángok, vulkánok törtek ki és hirtelen mintha az összes tűz a kályhában a szabadságát kívánná...  Ugyanakkor történt az is hogy elvesztettem az erőmet. *fejet ráz* Ez így nem igaz. 15 éve, évről évre pontatlanabbak a jóslataim. Valaki meg változtatja őket. Eleinte még semmit nem éreztem ebből, csupán később vettem észre.... Ezért sem akartam neked semmit sem mondani Julius. Én nem vagyok képes nyomon követni a változásokat, viszont Míra igen. Én már nem bízom a saját álmaimban hacsak Míra is ugyanazt nem álmodja. Főleg 2 éve..... Azóta lett ilyen erős Míra mágiája.... Ha rám hagyatkozunk akkor nincs jövő... Ha viszont rá....*néz a mellette álló kislányra* Akkor még talán van remény. Remélem meg értitek. *néz komolyan a társaságra*