Black clover komédia

Nozel-kun vegyél feleségül! Julius döntése

Julius egy bizonyos erdőszéli úton áll meg, hosszan elidőzve egy sír előtt, kezében méretes virág csokor pihen, amit még azért nem tett le, mert egy másik, egészen friss köti le a figyelmét. /Mint mindig. Megint megelőztek. Ő lehetett..?/ *gondolja ahogy az övét mellérakja* Sajnálom hogy eddig nem jöttem. Elfoglalt voltam. /Ami igaz, de nem kifogás.... Hallom ahogy ezt mondja, és látom a sértődött arcát.... Yaah... Ennyi év után is felejthetetlen./ Mondd, ki az a lány? A te lányod? Elképesztően hasonlít rád. Gyerekként is rád emlékeztetett, de így felnőttként tényleg a szakasztott hasonmásod. Csak messziről láttam a minap, William karjaiban, és ha nem tudtam volna hogy te itt vagy.... Nem is tudom mit tettem volna. *beszél hozzá majd ismét gondolatban folytatja* /Ano ojou-chan időközben felnőtt lett. (az a kis hölgy) Régen sokszor összefutottunk. Tudtam hogy szeret William-al együtt lenni, na de hogy felnőtt korukra ezzé nője ki magát a kapcsolatuk, kissé váratlanul ért. Ha William megházasodik mit adjak neki? Valami nagyon értékeset szeretnék.... Bezzeg ha Yami lenne ehhez közel... Neki bőven elég lenne ha kifizetném a tartozásait és egy évig ingyen ehetne valahol. Igen. Biztos örülne neki, és minden egyes alkalommal megköszönné. Demo William... Nehéz... Őt ismerve bárminek örülne amit tőlem kap, de jó lenne olyasmit adni neki aminek nem azért örül mert én adtam. Vagy ez a téma még messze van? Nem is tudom... Olyanok voltak mint mi, a következő pillanatban sem bántuk volna, de észnél kellet maradnunk. Őket is ilyesmi gyötörné? Legközelebb megkérdezem./ *kalandozik el kissé majd vissza evickél a témájához* /Emlékszem hogy figyeltük egymást. Gyakran nézett rám szúrós szemekkel mikor észrevett, normál közegben igyekezett levegőnek nézni, máskor viszont eltűnt, amint meglátott. Élesek a szemei, mi tagadás. Ritkán beszéltünk, hiába akartam, nem volt hajlandó rá. Utólag visszagondolva azt hiszem ő tehet arról a sok kínos incidensről és esetről amik akkoriban értek engem. A 2 hétnyi papírmunkám! *kiállt fel majdnem, fel idézve a fájdalmas esetet* /Macskák martaléka lett, mikor még nem voltam kapitány. Pierre-san iszonyatosan dühös volt rám, azóta sem vágtak a fejemhez annyi szitok szót. Marx-kun még a legidegesebb óráiban sem tudja túlszárnyalni az öreget. Kiváltképp akkor volt szörnyű mikor ellopták a köpenyem, úgy hogy rajtam volt. Később szintén az a lány hozta vissza, véresen és lyukasan. Egyik pillanatról a másikra, megjelent a tömegben, és ahogy elsétált mellettem a kezembe adta, utána eltűnt. Bele gondolni hogy olyan fiatalon harcolt és megsérült... Máguslovagként szégyellhetem magam. Főleg ha a te lányod. Vagy... A miénk? Szeretném tudni az igazat, de te már nem vagy itt, ő pedig kerül engem. Mostanában rengeteget gondolkodtam ezen, és végül arra jutottam ,hogy az 1 héttel ezelőtti fordulatos magyarázat a leghihetőbb. Hála a Valmy és a főváros elleni támadásnak, és a felszínességének apránként összeállt a kép. Kamui és a William-t védő lány ugyanaz. A szokásaik, a beszéd stílusuk, és a William-hoz való viszonyulásuk bőven elég bizonyíték. Ami az okát illeti erre a kettős játékra, minden bizonnyal az hogy ne ismerje fel az ellenség. Másra egy ilyen lányos lánynál nem tudok gondolni. És elég béna a színészkedésben. Maa (nos) mivel gyereknek kezdte, így kimeríthette, emiatt romlott érezhetően, vagy mert Kamuit eddig csak a nyilvánosság előtt alakította és nincs hozzá szokva hogy reggel és este egyaránt, mást lásson a tükörben. Vagy egy teljesen más oka van./ *gondolkodik el ahogy a sír előtt ül* /És kétségbeesetten kerül engem, de valamiért mindig összefutunk. Nehéz elrejtőzni előle, előttem van ahogy éjszaka az erdőbe a fejét ingatja és a nevemen szólongat, viszont már megtapasztaltam hogy nem szabad válaszolni. Kissé paranoiás lenne? Ennyire utálna? Nem tudom. Mondd ha tényleg a mi gyerekünk miért viselkedik így velem? És nekem hogy kellene viselkednem vele, mikor holnap lesz 18? Van jogom ilyen sok év kihagyás után apjának neveznem magam? Vagy az lenne a legjobb ha annyiban hagynánk? Shikashi, nem akarom később megbánni. Mostantól ki kellene használnom az időt... Túl sok dolog van amit nem értek. A szülinapján viszont mégse kellene kiugrasztani a bokorból. Nem akarom elrontani, egyenlőre abban a korban van amikor még számít. Ugyanakkor.... Ez egy fontos mérföldkő. Apjaként szeretnék ott lenni és megölelni miután elfújta a gyertyákat, vagy furcsa lenne? Reméltem hogy egyszer együtt fogjuk megélni ezt a pillanatot./ *gondolja és még hosszú órákat tölt el ott, hol felidézve 1 közös emléket, hol a lányán gondolkodva és a miérteken elmélkedve, hol pedig azon hogyan tudna többet kideríteni. Eszébe jut az is mit beszéltek anno a nevekkel kapcsolatban és rágodik egy sort a Fonetto család jövőbeli ügyein, amik érinthetik. Végül Marx kerek 80 hívására hajlandó vissza indulni.