Black clover komédia

Finral kapitány

-Az első és legfontosabb a megnevezés. Yami-san és William régota ismerik egymást, még mikor Julius Novachrono volt az akkor még szürke őzek kapitánya ismerkedtek össze. Mindkettőjüket ő vette fel, azonban nem töltöttek együtt sok időt mire Juliust ki nevezték mágus királynak. Yami-san Williamot Vangeancenak, kinpikinek (aranykának) vagy teljes becenevén furcsa maszkot hordó férfiként emlegetí. Liam őt pedig csak simán Yaminak szólítja. Ha pedig azt a szőkeséget nézzük akkor te most Julius-samanak én pedig Julius no dannanak fogom hívni. Gyanítom szóba fog kerülni. Ami a többit illeti.... Időről időre Yami-san megprobálja Jackval meg verni Vangeancest kártyában, eddig egyszer nem sikerült nekik.... Általában a pénzét akarják és a játék hol alsónadrágig, hol grimoirig tart. *meséli mosolyogva, mint aki saját szemével látta volna*

-Szóval ezért szidja időnként egy találkozó után Yami-san azt a kettőt.... Nem gondoltam hogy még velük is szerencsejátékozik.

-Pedig meg teszi. Jó tanács, ha valaha kártyázni akarnál bárkivel, és nyerni akarsz, messziről kerülj el engem és Liamot.

-Haii.... Egyébként hogy jött ez a becenév neki...?

-Hm? Őszintén mióta az eszemet tudom az egyik kedvenc nevem. Mert, nem a legaranyosabb név? Szerintem nagyon aranyos és a hangzása is gyönyörű. Mindig is akartam egy barátot akit így hívnak. A Liamot pedig egy könyvből szedtem. Ott a főszereplő William meg probálta romba dönteni az országot amiben él, és így megváltoztatni. A legnagyobb riválisa és barátja egyben pedig így becézte. Ezért Liam! *mesél és közben nagyon aranyosan mosolyog*

*A saját osztaga sem hallota ezt eddig, így most mind elmosolyodnak az indokon, meg azon ahogy előadja. A többi osztagnak is tetszik lényegében a magyarázat és több kapitány is elmosolyodik rajta. William pedig maga se érti miért kicsit zavarba jön, boldoggá teszi ez a rövid kis magyarázat és egyszerűen örül*

-Jó lehet egy ilyen elit osztagban. Egész más szint....

-Elit osztag? *fel nevet* Egyetalán nem az. A közelében sincsen, sőt, ha engem kérdezel egyik osztagot se lehet annak mondani. A miénk is pontosan ugyanolyan mint a többi. Az egyetlen különbség minden osztag között az a kapitány jelleme,semmi más. Egyébként mindenhol ugyanaz megy.

-Heh...? Iyaa, ezt valahogy nem tudom elképzelni. Elvégre a ti osztagotok csakis erős nemesekből áll.

-Akik semmiben sem különböznek az átlagtól valójában. De lehet csak én nem veszem észre. Bár mondjuk nekem már semmit nem is kell csinálnom ahhoz hogy csináljak valamit. Igencsak kényelmes,mondhatom.

-Eto.... Történt valami?

-Semmi különös.... Csak a múlt héten rám fogtak valamit amihez semmi közöm nem volt. Aznap egész nap rosszul voltam, emiatt végig a szobámban maradtam. Aztán délután 4 körül mivel valamivel jobban éreztem magam úgy döntöttem megyek és szívok némi friss levegőt. Általában ilyenkor csak ki ugrok az ablakon, most viszont nem így tettem. Ahogy sétáltam és lenéztem a lépcsőn és már felfordult tőle a gyomrom így végül máshol mentem le. Miután leértem hallotam hogy John és Sam veszekedtek. Kíváncsiságom és hülyeségem miatt oda mentem, úgy 1 perccel vagy még annyival sem hamarabb értem oda mint Liam. Mikor oda értem fajult odáig a vita hogy komolyabb kárt csináltak és betőrtek egy falat és ablakot. Elég méretes volt a lyuk. Amint a kapitány oda ért abba hagyták a veszekedést és mikor kérdőre vonta őket hogy ki okozta ott azt a sok kárt, rám fogták az egészet. Nem volt nehéz révén én vagyok hivatalosan az osztag bajkeverője, Liam kissé feszült volt mert akkor ért vissza a családjától akiket nagyon nehezen visel.... Erre ez fogadja. Nem mondom hogy nem tudtam volna védekezni ha akarok, viszont pont eléggé fájt a fejem ahhoz hogy helyettük végig hallgassam a hegyi beszédet. Őszintén a felét sem értettem. Túlságosan szédültem, azon voltam hogy ne ájuljak el, ezért csak helyeseltem. Igen, én voltam csak hagyj már elmenni! Nem érdekel, kenjétek rám az egészet, szidj vagy vonj felelősségre ahogy akarsz, mit bánom én?! Csak hadd menjek már. Ezek kavarogtak a fejemben. Aztán mikor már nagyon elég volt fel álltam hirtelen és közöltem vele hogy: Csinálj amit akarsz, írj a számlámra mindet, nem érdekel! És ott hagytam. Az már más tészta hogy sikeresen lezúgtam a lépcsőn és nagyjából ott feküdtem ájultan fél óráig az épület legelhagyatottab pontján. Végül ott is éjszakáztam.