Black clover komédia

Meglepetések napja

Míg a mai napot Kamui végig alussza, Langris megkapja a neki járó családi szeretetet és nem tudja eldönteni hogy ki fogja hamarabb az őrületbe kergetni, az anyja, a bátyja, vagy a nagyanyja. Az apjára pedig hiába néz segítségkérően, nem teljesíti elvárásait, kár is lenne tagadni hogy tart az anyjától, Nilufa-tól.

/Most komolyan, miért ilyen megbízhatatlanok? Otosan nem tesz semmit, míg nii-san becsatlakozott a féltő brigádba. Lehet itt nem is ő nem illik a családba, lehet valójában én vagyok túl jó ide. Soeba, ha belegondolok nii-san hasonlít kettőnk közül jobban otosanra, sőt, az én anyámra is. Le se tagadhatjuk őt. Én viszont mibe ütöttem rájuk? Erősebb a mágiám, határozottabb vagyok, jobban értek a pénzhez, nyugodtabb a természetem és nem ijedek meg senkitől. Ugyanakkor tudom hol a helyem. Szeretem őket, de néha roppant idegesítőek./ *sóhajt nagyot* Obachan, nii-san, cseresznyés tortát szeretnék enni. Készítenétek nekem? /Így legalább 1-2 órára megszabadulok tőlük./ *gondolja aranyosan mosolyogva rájuk*

-Hát persze kisunokám! Azonnal megyünk és készítünk a kedvedért. Ugye Finral~? Soda! (tényleg) Ha ki engednek, töltsd nálam azt a pár nap szabadságod! Alig látlak és olyan boldog lennék ha több időt töltenél a társaságomban. Néha úgy érzem mintha kerülnél.... Ha átjössz, meg tanítalak horgolni. Lefogadom hogy jól fog menni. Finral-al már át vettük az alapokat! Idén nagyon keményen dolgozunk az ajándékodon, szerintem már mi jobban várjuk a szülinapodat mint te, ugye, Finral? *beszél a nagyi kedvesen*

-Igen. Demo obasama, induljunk, nem szeretném Langrist megvárakoztatni, készítsük el olyan gyorsan, amennyire csak lehet. *feleli Finral, a grimorja már kézben van. Nilufa erre bólint és át megy a téren, Finral pedig vet egy erősen szánakozó pillantást az öccsére, aztán ő is megy. Langris legszívesebben utána ugrana, azt kérdezvén "Mi az?! Mit fogok kapni hogy így nézel?!" De tekintettel az egójára és hogy ő jó nemes gyerek, -már pedig azok nem csinálnak ilyet- így nyugton ül tovább*

/Mi az az arc?! Mi az a szánalom?! Mégis mit kapok már megint?! Különben is, miért csak én?! Nii-san soha nem kap olyan égő dolgokat tőle mint én./ *bosszankodik magában majd vissza gondol a korábbi évekre* / 6 évesen egy nagyon menő kék lovas kocsit kértem, obachantól viszont baba házat kaptam. 8 évesen szerettem volna igazi tigriseket látni, erre elvittek miatta nyulakat simogatni. 10 évesen egy napig úgy akartam élni mint egy kalóz, igazi hajón, a tengeren, jelmezben. Obachan viszont annyira lebeszélt róla mindenkit, hogy végül magával vitt egy kisasszonyokról szóló előadásra, amikor látta milyen csalódott vagyok. Ráadásul ezután egy hosszú, kék, kislány ruhát is vett nekem, amit fel kellet vennem és mosolyognom. Otosan hosszú idő után először vigasztalt meg. 11 évesen arra értem haza hogy át festette a szobámat rózsaszínre, 12 évesen teás készletet kaptam tőle, az még nem is volt olyan rossz. Aztán jött a 13 születésnapom. Ki sminkelt. Volt bőr a képén ismét lány ruhát adni rám, és még a környékbeli Lányokat is meghívta teázni! Nekem pedig úgy kellet viselkednem mint egy lánynak! Emlékszem akkor találkoztam először Letoile-al, ő volt az egyetlen, akitől fiús ajándékot kaptam. Igazán szép volt az a hajó, szerettem vele játszani. Bezzeg Gerda..... *szorulnak egyre erősebben ökölbe a kezei* Már régóta ismert, mégis képes volt kinevetni és egy egész porcelánbaba szettet adni! Plusz még egy fő kötött is a fejemre erőszakolt! Obachan pedig azóta is megrögzötten hiszi hogy a legjobb barátom. Holott, sokszor ki nem állhatom. Akkortól fogva igyekszem nem otthon lenni szülinapomkor.... Ehhez képest tavaly és azelőtt se, sikerült elkerülnöm az ajándékait. El kéne égetnem azt a kötött pizsamát és sapkát. Azt hiszem idén megkérem Vangeance kapitányt hogy küldjön el egy több napos küldetésre, hátha nem találnak rám..../ *elmélkedik mérgesen, bár az utolsó mondatra már kicsit higgadtabb*