Black clover komédia

Akkor te most mi is vagy?

Finral 3 rövidke perc után taktikát változtat, és inkább ő ugrál keresztül a téren mintsem a gorilla-nyúl méretes részeivel szenvedjen. Túl nagy, és túl gyorsan fogyasztja a manajat. Míg Kamui zárt keretek közt harcol, ő holtpontra jut. Kaito maga is beszáll a támadásba, a következő helyen ahol Finral kilyukad a köpenye felét elveszti, egy ügyes csapás miatt. Kaito magabiztosan forgatja az alabárdot a kezében és sármos mosolyt villant ahogy Finral köpenye a földre esik.

-A-ah! *kiállt fel rémülten Finral* /Ez közel a fejem volt! Komolyan egy ilyen emberen akarunk segíteni? Moo iiii! (Most már elég) Nem bírom tovább! Kerülgetéssel sehogy nem fogom legyőzni! De nincs egy mágia sem amivel kiüthetném! Gondolkozz Finral!/ *erőlteti magát, és perceken belül rájön hogyha ez így megy tovább nemhogy belőle nem marad semmi, de a körülötte lévő térből sem.* /Nem akarok egy olyan helyen meghalni ahol az életben nem találják meg a testemet!/ *rezdül össze*/Haza akarok menni! Yami-san segíts! Különben is, miért nem kapitányokat hozott magával?! Mindegyikkel jóban van, nem?! Yami-sant is megvehette volna ennyi erővel!/ Miért?! *akad ki már hangosan is, és nem figyelve, egy hosszú fül csapja egyenesen a falba* Ágh! *köp ki némi vért, majd újból fel kiállt ahogy a padlóba csapódik, a gorilla-nyúl hosszú fülei erősebbek mint hitte, hiába tűntek csupán dísznek. /Yabaii... (ez baj/rossz) nem találhat el még egyszer.... Különben biztos meghalok! Jön!/ *a nyuszi fület ezúttal Kaito zsebeli be és most ő vágódik falhoz, Finral eltérítése miatt. A tér mágus igyekszik megerőltetni magát, hát az egész árnyak kimérát Kaito feje fölé varázsolja, de ez pazarlás. A zseniális szép fiú, aki Kamui szerint nagyon hasonlít rá, egyszerűen megszünteti a technikát, majd fel kelve ismét az alabárddal támad. 2 pillanatba se telik oda ugrania és újból lesújtania, aztán megint, ismét, folyamatosan. Finral alig bírja kikerülni. A felső ruházata roham tempóban fogy, míg az ellenfelén alig akad pár karcolás.*

                                                                                               ******

Finral és Kaito a földön fekszik, ájultan, kimerülten. Letoile most csapódik be és ahogy esik már térdel is fel. Kamui szintén most érkezik a földre és csúszik még néhány métert, tompítva az esést. Az utolsó pillanatban vesz elő egy pillangó mintás kék köpenyt és emeli maga meg Letoile elé, így az megvédi őket a támadástól ami tőlük balra felperzseli a padlót*

-Achacha... Problémás bábmestert fogtunk ki... Letoile, megbízol bennem? *mosolyog, rá amit a nő viszonoz, alig 3 perce hatástalanította az ellenség hipnózisát rajta, és nagyjából ezzel egy időben küldte az álmok birodalmába a két fiatal férfit is*

-Természetesen. Segítettél kikerülni a befolyása alól, és Kaito is úgy tűnik rendben van. *Pillant oda*

-Igen. Vigyáztam, épp hogy csak kiütöttem. A biztonságodért neked is jobb lenne most aludni egyet. *rá teríti a köpenyt* Ez meg fog védeni. Neked adom. Daijobu. Mire felébredsz ismét a bázisunkon leszünk, te pedig a szobádban. Mindenki nagyon boldog lesz, és nyugodt. Hiányoztál nekünk. *csettint és mielőtt válaszolhatna már nincs magánál. Kamui óvatosan elfekteti, majd hátra ugrik elkerülve egy támadást. A következő viszont eltalálja és olyan erővel szegeződik a földre ami menten az élete vége lehet. Nem kel fel.*

-Sozo no kangai. (A képzelet gondolata) Az emberek szánalmas élőlények. Tényleg azt hitték hogy mindössze egy maréknyian meg tudnak állítani engem? Egy felsőbbrendű létformát? Már egyenesen sajnálom őket. *ezzel egy másik falhoz repül ahol, növény minta, szalagok és virágok keresztezik egymást néhol csillagokkal vegyítve arany és ezüst színben. Nincs rajta külön ajtó.* Hoo... Úgy néz ki ez az egész fal maga az ajtó... Sate, (lássuk) Eddig azt a 2 embert használtam egy régi legendára alapozva, innentől viszont nincs szükségem rájuk. *teszi a kezét a falra mire a sötétség, füst módjára terjed szét, fokozatosan elfeketítve a mintát. Ám ekkor erős rúgást érez, a karja leszakad ő pedig bele fejel a falba majd zuhan néhány métert* /Mi ez...? Ki volt az? Mind a földön vannak... A szomszéd teremben még folyik a harc./ *óvatosan körül nézne de alig mozdítja el a fejét a földbe csapódik, több méter mélyen, annyira hogy ki se lát rendesen a gödörből. A cipő kopogás ami megcsapja a fülét viszont ismerősen cseng számára.* /Csak nem?! Nem, az nem lehet, nem vehetett észre!/ *mosolyodik el idegességében, majd belegondolva kissé, micsoda lehetőség, az izgalomtól*