Black clover komédia

Williamal boldog Juliusal ideges

-Térjünk vissza az előbbi problémához. *mosolyog rá, és nemrég vette le a maszkot, tudván itt hatásosabb ha nincs rajta. Kamui az iménti beszélgetés fel emlegetésére majdnem félrenyeli az áfonyát de végül valahogy csak elkerüli*

-Biztos hogy ilyenről akarsz velem beszélni Liam?

-Igen, érdekel hogy mégis mi képes annyira lelombozni hogy senkit ne hallj meg. Ne vedd rossz néven.

-Eszembe se jutott./Nem szabad beszélnem. Nem hagyhatom hogy elhatalmasodjon rajtam az érzés, még ha lebukni jobbat tenne a szívemnek se. Hosszútávon ez a beépülős megoldásom célszerűbb. Bár az egész biztos ha valaha találkozok még Jeffreyvel és Herminaval jól le fognak cseszni. Úgy fogják rám zúdítani a haragjukat akár egy vízesés. Egy igencsak méretes és erőteljes vízesés ami a fejemet apró szilánkokra akarja zúzni mérgében./ Liam.... Te.... *húzza el a szavakat* mit tettél ebbe a krémbe hogy ilyen magas maradt? *tér el a tárgytól a kapitány pedig nagyot koppan az asztalon lélekben, sejtette hogy nem lesz egyszerű de remélte hogy a megfelelő módszerekkel tud vele beszélni a problémáiról.*

-Azt hiszem pektint emlegettek vagy valami hasonlót.... Nem értek hozzá, és nem én, hanem az egyik segéd mágus készítette. A legnagyobb jó indulattal se tudnák ilyet sütni.

-Hmm.... Kár. Nee.... Liam. Neked van olyan lány most aki tetszik?/ Legalább meg kell bizonyosodnom a helyzetemről/

-Van. Sajnos mióta beteg voltam nem láttam őt, de tudom hogy csak azért jött, hogy ápoljon engem. Néha néha úgy gondolom hasonlítasz rá.

-Én hasonlítani? Pont a te szerelmedhez? *kérdezi akaratlanul is elmosolyodva* /Végülis én vagyok, természetes hogy én, én maradok. Felesleges teljes más embert játszanni, arról nem is beszélve hosszútávon milyen sanyarú lenne/

-Igen. Több mindenben mint hinnéd. Például mindkettőtökkel úgy találkoztam hogy meg mentetettek. Ezen felül egyikőtök se fél feláldozni a saját testi épségét másokért, a verekedő tudományotokat nem is említve. Továbbá a viselkedésetek is pont ugyanolyan.

-William, ha azt akarod mondani hogy belém szerettél, nem kell ez a sok rizsa mellé. Nem vagyok finnyás. Barátok vagyunk, én meg tökéletes. Megértem. *mosolyog kedvesen, de nem érezni az egót a hangjában*

-Ezt azért nem mondanám. Ahogy azt sem hogy ugyanaz a személy vagytok, csupán hasonlítotok . És? Neked van olyan aki tetszik?

-Hmm.... Nem is tudom. De ha nő lennék tuti hogy már legalább a jegyesem lennél. Na de nem szeretnék erről beszélni. Inkább beszélgessünk arról be vált e a gonosz mostoha elleni nyaklánc! *üti fel az első témát ami eszébe jut, kellemetlen helyzetbe hozva a kapitányát. És bizony ő nem olyan jó szándékú, nem engedi el a témát akárhogy akarja a másik. A végére William jön ki vesztesen a teapartiból, örül hogy Kamuinak jobb kedve lett, de most neki van rossz kissé, lényegében pedig nem beszéltek arról amiről eredetileg szeretett volna*

****************

A csillagos este hamar leszáll a rendre, álomba terelve a nemes lovagokat a laza nap után. Yukina bátran sétálgat rövid, fehér ruhájában mezítláb. Nem bánná ha meg látnák, ebben a fényben tudja hogy a többség szellemként írná le, aki meg nem annak módosítaná az emlékeit. Csak ne tudják meg hogy Kamui pusztán egy általa kreált még egy "én." Csak erre ne jöjjenek rá, fél ugyanis ha megtörténik elveszti őket. Kísérti a vágy hogy áthágja a szabályokat amiket magának állított fel, hogy megtegye azt amit nappal, szemtől szemben nem lehet. Este viszont a holdfény buktathatja le csupán, a hold ami egyszerre figyeli őt, az ellenségeit és a volt uralkodó társait. Ami suttogja: amíg az ellenség ember testbe kényszerül, addig lesz hogy ő is alszik. Biztonságban vagytok"
Pontosan erre alapozza ezeket az éjszakai kihágásokat, hogy ideig-óráig ezzel vigasztalhassa porcelán lelkét.
Most lassan lépked a jól ismert oszlopos folyosók egyikén, egyik kecses mozdulat a másik után, megtévesztve a köveket hogy melyikükre is fog következőnek rá lépni.