Black clover komédia

Majdnem győztünk

-Sajnálom. *Hallgat el hosszú percekre, a hűlő levegőben már látszik a lélegzetük, a hó lassú szállingózása egyre erősödik, majd Yukina elsőként megunva a várakozást, sértetten megindul vissza. Julius csak akkor szólal meg mikor már elment mellette. Átgondolta kiket hagyott eddig cserben, és amennyire igaza van Yukinának annyira nincs.* Nagyon negatív lány vagy. *jegyzi meg, már szokásos hangnemében, nincs helye a szomorúságnak* Igazad van, nem tudtam mindenkit megmenteni akit kellett volna, de sokakat igen. Ha nem így lenne, most nem állnák itt. Akiket megmentettem pedig garantálják hogy megbízható vagyok. *fordul felé* Ők tanúsíthatják hogy nincs mitől tartanod. Te mindig mindenkit meg tudtál menteni? *kérdez vissza, fájó pontra tapintva, mire Yukina kezei ökölbe szorulnak*

Ha megtudtam volna, nem lennék itt! /Ha tudtam volna, minden, minden más lehetne! Sokkal szebb lenne ez az ország! Mindenki élne, nem lennének démonok, nem írtja ki senki az elfeket és a 4 nagy fajt. Nem menekültek volna el a törpék, alapjába véve más lenne a történelmünk.. Még ha valami úton módon az emberek elkövetik ugyanazokat a hibákat is... Legalább nem az én lelkemen száradna.-/

-Akkor hol lennél? Mit szeretnél tenni? Mik a terveid? Le akarod győzni a Spade királyságban lévő ellenséget, ugye? A célunk ugyanaz. Véget vetni a háborúnak és egy békés kort teremteni. A tetteidből ítélve te is ellene vagy a megkülönböztetésnek. Meg akarod változtatni ezt az országot. Tudom. Mert én is ezt akarom. Mióta te a Fonetto családnál vagy, jelentősen javultak az elhagyatott övezetben élők körülményei, csökkent a halálozási ráta. Az élelmiszer, az alapvető használati cikkek amiket eljuttattál hozzájuk, érezhetően segítettek, míg én előnyös kereskedelmi tanácsokkal láttam el őket. Még ha azt mondod hogy utálsz, hasznos vagyok számodra. Nem mutatóba van a varázskirály címem. Anélkül is szép eredményeket értünk el hogy részben, megbeszélés nélkül együttműködtünk, ha erre ezúttal úgy lennénk képesek hogy nem a háttérből vezetsz rá apróságokra, amiket szeretnél ha megtennék, még többre vihetjük. Én látom a célunkhoz vezető utat. Ha apaként borzalmasnak is tartasz, ha gyűlölsz is Kokoro haláláért, társként, egy jobb világért együtt dolgozhatnál velem. Tudok segíteni. *mosolyog rá ambiciózus terve felvezetése után* /Remélem így el tudom fogadtatni magam vele, hogy aztán megbízzon bennem mint apjában. Nem hazudtam. A céljai számomra egyértelműek. Legyőzni az ellenséget, kevésbé diszkriminatív világot teremteni, és férjhez menni William-hoz. Az egyetlen amivel nem tudom mit akar kezdeni az a Spade királyság. Választhatja azt az utat hogy a királynőjük lesz, ahogy azt is hogy másra bízza. Vajon hogy fog dönteni...? Ha királynő lesz és összeházasodik William-al az lehet hogy egy kicsit meredek lesz a helyi nemesség számára. A mágus parlament tajtékozna... Még jó hogy egyenlőre nem tudnak semmit./ *mereng el Yukinával egy időben*

/Való igaz hogy a céljaink ugyanazok, a módszereink mások, és hogy együtt többre vihetjük. Ezzel nem lehet vitába szállni. Csakhogy ebben az átkozott országban egyszerűbb félig a háttérben maradni, mint ahogy én is tettem eddig, vagy lassan, alig észrevehetően cselekedni, mint ahogyan azt ő is teszi. Egy bizonyos mértékig mindketten kihasználjuk amit csak tudunk./ *eddig a földet nézte, azonban most látványosan, szúró szemekkel néz fel rá* /Ő viszont rengeteg lehetőséget elszalaszt! Sokkal, de sokkal többet is tehetne! Tudom hogy veszélyesek a nemesek, elvégre nem kevés erős mágust ölettek már meg. Nem lenne idegen tőlük végezni ezzel a barommal. Csakhogy... Ember legyen a talpán aki az esetek több mint 20%-ban ott találja ahol lennie kéne. Továbbá, a korábbi máguskirályokkal ellentétben őt a kapitányok döntő többsége nem hagyná meghalni. Nem fér hozzá kétség hogy legjobb esetben kettő, legrosszabb esetben 8 kapitányt is magukra szabadíthatnának. Sőt. Az osztagokat is. Ha nem az egészet, de a háromnegyedét osztagonként biztos. *érdekes az kifejezés ül ki az arcára* Értem. Még ha valahol Lucius is irányította vagy közbe szólt... *leül ott helyben* Azzal hogy megölik őt a nemesek, olyan lázadás törhet ki, olyan polgárháború, amibe akár az egész országom beledögölhet. Nagyszerű. És most meg kéne köszönnöm neki hogy emlékeztettet erre?/ Kedves vagy. *jegyzi meg* /Csak azt áruld el, miért nem mozogsz bátrabban, mikor jobban aligha lehetnél bebiztosítva. Nem számítottam rá hogy ilyen fordulatot vehet a beszélgetésünk.../ *most már csak közömbösen figyeli*