Black clover komédia

A földalatti főváros

Lotus sokadjára kérdezi meg ma magától, megérte-e elvállalni ezt a hosszú és fárasztó munkát. Napokon keresztül ingázhat a saját és a Heart királyság között, undok tekintetű, beszédre aligha hajló máguslovagok társaságában. Mikio csupa jót ígért neki cserébe, ez igaz, de valahogy egyre kevesebb motivációnak érzi a felesége és a lányai boldogságát ebben a kényelmetlen helyzetben. Étel, ruha, pénz, minden ami szemnek és szájnak az ingere, vár arra aki bátran vállalja azt a kockázatot hogy a nemrégiben még ellenség, közvetlen közelében, árut szállít át. A jelentkezők nem tolonganak egyenlőre, éppenhogy elegen vannak. Mikio reménykedik benne, ha látja mindenki hogy épségben tértek vissza, megugrik a munkavállalói kedv és idővel fel lendül ezáltal a gazdaság. Sokat számítanak az életkörülmények, emiatt elsődleges célja azokon emelni. Az üzletet a koronázása után pár órával már nyílba is ütötte, Loropechika nagyon segítőkész volt, de leszögezte hogy a határ környékéről, el nem mozdulhatnak az emberei. Mikio hivatalosan kinyilatkoztatta hogy többé nem támadnak egy nemzetre sem, mely őrájuk nem támad. Augusztusnak rengeteg ajándék kíséretében küldött egy bocsánatkérő, és üzleti ajánlatot tévő levelet. Alaposan felbolydította ezzel a Clover királyság befolyásos nemeseinek életét. A kincsek jelentőségét egyöntetűen felfogták, és bár megegyeztek abban hogy a Diamond királyság továbbra is veszélyes lehet számukra, elfogadták az üzleti ajánlatukat, miszerint kísérettel, keresztül mehetnek az országon, kereskedelmi céllal. Juliusra rá lett parancsolva hogy ossza be az osztagokat. Mindig 1 teljes osztag kíséri őket oda és vissza is. Ha úgy ítélik meg, kettő az osztag létszámától függően. A mágus parlament hozzáállása a következő volt: Eddig is rájuk szántunk 1-2 osztagot. Rendben van ha ezután is így teszünk.

A mai nap folyamán akik visszafelé kísérik Lotust és társait, az Aranynapfelkelte. William puszta udvariasságból hajlandó kezet fogni vele mielőtt útnak indulnak. Senki nem repes az örömtől hogy ezt a munkát kapták, de mivel eddig komoly feladatuk volt megvédeni a lakkóságot a támadásaiktól, így egyértelműen ők lesznek közel a legtöbbet velük, ezzel kitöltve a frissen keletkezett űrt. A mai az első alkalom, így mindenki feszültnek mondható. Egyik fél se bízik a másikban, stresszes időszakon mennek keresztül.

-Sate minna, ahogy beszéltük, maradjatok a helyeteken és ne bontsátok meg a formációt. *adja ki a parancsot William*

-Haii. *tisztelegnek a többiek Kamui kivételével, a következő percben pedig útnak indulnak*

/Egek, egek. Ez megint egy problémás osztag. Olyan feszültek hogy a legkisebb botlásunkat is túl reagálhatják. A végén még fej nélkül se érünk haza.... Pedig nem azt mondta a fiatal királyunk, hogy velük járunk a legjobban? Meg hogy itt az életbiztosításunk? Mégis hol? Sehol nem látok senkit. A kapitányuk is csak látszatra nyugodt. Ha ilyen a legjobb eshetőségünk, milyen a legrosszabb? Ők a negyedik osztag akihez szerencsénk van.../ *sóhajt Lotus a szekéren ülve és kiül az arcára a hangulata, az első faluig jutnak el légvonalban mikor Kamui megunja ezt és mellé ül, a seprűjét pedig hátra dobja a rakomány közé* Eto... Te mit csinálsz?

-Beszélgetni akarok. Kamuinak hívnak. *nyújt kezet, vigyorogva, Lotus pedig automatikusan viszonozza és ahogy megszorítja a kezét, fel kiállt*

-Au! Lotus vagyok, fiatal fiú.... Ijesztően erős kézfogásod van... Lassan elengednéd a kezemet?

-Hogyne! *engedi el és látatlanba egy levelet csúsztat a zsebébe* Először is.... Szíves elnézését kérem az osztagom viselkedése miatt. Kérem ne vegyék sértésnek a lobbanékonyságukat. Ahogy a Diamond királyság, mi is, nehéz időkön megyünk keresztül, igaz, más oldalról. A minap nem sokon múlott hogy az ellenség martalékává váljon a fővárosunk, utána pedig, alig hogy elkezdtünk fel ocsúdni a minket ért károkból, máris újabbak értek bennünket. Egy halom természeti katasztrófa sújtotta az északi régióinkat, ha megnézi, láthatja még itt is a folyó hordalékát. Ráadásul ugyanezen a napon, az éjszaka folyamán egy nagyon fontos társunknak is nyoma veszett. Azóta lázasan keressük, de 3 nap elteltével is mindhiába. Nem találjuk. *ecseteli Kamui udvarias hangnemben, és senkinek nincs ínyére hogy az 'ellenséggel' diskurál, azért pedig végképp igyekeznek lyukat égetni a tekintetükkel a hátába, hogy a személyes ügyeiket kifecsegte. A többség nem rajong az ötletért*