Black clover komédia

Ég a főváros I.rész

Két nap telt el a veszekedés óta amire Kamuin kívül senki nem emlékszik. Azóta normálisan viselkednek, felhőtlenül jókedvűek, dolgoznak is rendesen, Kamuit leszámítva. Nehezen veszi fel mosoly maszkját és hiába szereti őket továbbra is, a seb amit okoztak nem gyógyul. A munkakedve olyan csapnivaló hogy a többiek nem ismernek rá. Ma délelőtt az első járőrözős küldetés után kijelenti hogy nem megy többre aztán a szobájában kidől az ágyon. 1,5 óra alvás után mindenestül ébred, egyből fel ülve*

-Freezia!*kiállt fel zaklatottan majd jobb kezével a mellkasához kap, pár pillanatra lenéz az ölében lévő balra és elborzadva néz fel az asztalánál ülő William-ra*

-Rosszat álmodtál? *teszi fel a kérdést szokásos kedves mosolyával, Kamui szemében még ég a riadalom ahogy pár másodpercig néz az övéibe, utána keserű mosoly terül szét az arcán*

-Egy kicsit....

-Ki az a Freezia? A barátnőd?

-Nincsen barátnőm. Mégis ki ér rá ennyi munka mellet még azt is tartani?

-Valóban? Pedig azt hittem egyet, kettőt biztos tartasz. Elvégre szeretsz goconra járni Finral-al.

-Az csak idő elütés. Finral pedig nem elég szerencsés egyedül, illetve szórakoztató nézni a bénázását. *feleli keserű hangnemben, némi fellenengzéssel meg fűszerezve*

-Akkor mégis.....? *kezd neki de a felénél elgondolkodik mi is lenne a helytálló megfogalmazás*

-Freezia egy régi barátom volt. *áll fel és sétál az ablakhoz, amihez éppenhogy hozzá érinti a balját* Alig volt nálam idősebb, pár éve mikor öngyilkos lett. Leugrott egy magas toronyról, nem látott más megoldást. Már szinte el is felejtettem, most viszont olyan mintha csak 10 perce történt volna hogy a feje az enyém előtt loccsan szét.... /Ez előző életünkben történt..... Mind a négyen tehetetlenek voltunk, engem leszorítottak a földre, nem bírtam szabadulni. Jeffreyt szintén elkapták, Hermina harcolt és Soara megpróbálta megmenti. Ekkor ki állt az ablakpárkányra, elmondta hogy ennek az egésznek nincs értelme és elege van hogy pusztán egy eszköz, akit az alacsony rangú emberekkel karöltve kizsákmányolnak a gazdag főurak, és ez úgyse fog változni. Majd leugrott. Amikor egy hercegnő öngyilkos lesz a királysága is vele hal. Ez az utolsó csepp egy királyság életében./

-Sajnálom hogy tovább firtattam a témát mint kellet volna. Nem szándékoztam több rossz emléket eszedbe juttatni. 

-Nem számít. Régen volt, még ha rossz is már semmit nem lehet tenni. /Szerettem játszani vele, mikor kiszökött a kastélyból és együtt fonhattunk virágkoszorút, mialatt semmiségekről beszélgetünk, mára, már olyan békésnek hangzik mintha meg se történt volna. Miután meghalt 2 hét alatt széthullott a Rulett királyság és egészen amíg mi meg nem alapítottuk a sajátunkat az egész kontinens egy nagy senki földje volt. Attól függetlenül hogy voltaképpen mi buktattuk meg azt az országot, kiváltképp én, úgyis ez várt volna rá. Legjobb esetben se húzta volna 10 évvnél tovább./ *mélyül el emlékeiben amiből Tyler szakítja ki*

-Vangeance kapitány! Az előbb értesültünk róla hogy a Spade királyság egy hatalmas sereggel a főváros felé tart! *jelenti komolyan az ajtóban állva*

-Azonnal szóljál mindenkinek! Rögtön indulunk. *áll fel és indul meg, Kamui pedig követi*

-Igenis! *rohan el hogy össze szedjen mindenkit. Jelenleg nincs sérült így az osztag teljes erejével vonul ki, még épp egy perccel az ellenség előtt megérkezve. A támadás célja csakis a főváros, sehol máshol nem álltak meg, mindössze az őket támadó lovagokat intézték el, Kaiser és Dorothy osztagából.*