Black clover komédia

42.fejezet Yukina és William első találkozása

-Vadászik rád az ellenség? *kérdez vissza némi aggódással a hangjában William*

-Igen. *feleli könnyedén, mosolyogva* A Spade királyság és a démonok mind az én fejemet akarják. Az egy dolog hogy tiszta mágus vagyok, demo valójában ez sem számítana annyira, ha nem támadtam volna meg őket. Bár vesztettem, eléggé dühösek voltak, áh kuyashi! (frusztrált vagyok/bosszant) Csak 5 másodpercen múlott az egész! 5 rohadt másodpercen! Ha nem jön Zenon legalább Vanica és Dante már halott lenne! Tökéletes volt a tervem. Tökéletes. Le kellet volna még foglalnia legrosszabb esetben is 3 percre Zenont az elterelésnek. Mégis hirtelen feltűnt a legrosszabbkor, mikor az utolsó támadást vittem volna be és kifogytam a manaból. Esélyem sem volt védekezni. Megvédte a testvéreit, én meg úgy lógtam ott mint egy marionett bábu. *mozog mérgében ősze-vissza, mire éles fájdalom nyíllal belé és mellé gömbölyödve, szenvedő arcot vágva hallgat el*

-Yukina..? Rendesen el lettél látva, ugye? *kérdezi mire egy bólintást kap válaszul és kicsit megnyugszik* Rendben, akkor pihenj nyugodtan, ezt később is meg tudjuk beszélni. A lényeg hogy jól legyél, meg fogunk védeni. Nincs miért aggódnod. /Ezeket a neveket jobb lesz ha megjegyzem, veszélyesen hangzanak/

-Nem kell. *köhög* Meg tudom védeni magamat ha akarom. Nektek van fontosabb dolgotok is... És különben is... Téged és Yamit kéne megvédeni, én másod- nem is... sokadlagos vagyok mindössze.

-Számomra te első vagy. Az előbb azt mondtad hogy nem akarsz feleslegesen meghalni, én sem akarom hogy így legyen. Nem tudom hogy mit tettem amiért ennyi évig kerültél engem, de nem szeretném újra átélni. Ahogy Julius-sama, te is, az első találkozásunkkal megváltoztattad az életemet. Azt akarom hogy a része legyél, hogy, megint együtt legyünk és nevessünk. Még mikor elfoglaltak is vagyunk, papírmunka alatt, egy étkezés erejéig, vagy legalább alvás közben legyünk ott a másik mellet. Ha csak egy kicsit is... Moo.... Nem lennél velem őszinte? *kérdezi ahogy kicsit arrébb teszi és betakarja* Soretomo (vagy) nem vártam még elég évet?

-William... Én meg akarlak védeni, ezért tűntem el, és emiatt nem tehetem meg amit kérsz tőlem. Az ellenség minket akar, és ugyan te fontosabb vagy, de később kellesz nekik. Velem szemben nincs okuk várni, ha együtt maradunk, bajt hozhatok a fejedre. *köhög egy kicsit*

-Pont emiatt kellene együtt maradnunk. Biztonságosabb, ha más kapitány is csatlakozik hozzánk, nem lehet probléma. Julius-sama is megértené és támogatná, sőt, könnyen lehet hogy sokszor inkább ő maradna mellettünk. Így is aggódnál? Nem tudom milyen erős az ellenség, ebben igazad van. Viszont hiszek a társaim és a saját erőmben. *beszél határozottan és ugyan választ szeretne, de kénytelen észbe kapni hogy ennek nem most van itt az ideje. Yukina neki háttal könyököl és kisebb szünetekkel köhög* Sajnálom, miattam-

-Jól vagyok... *mosolyog rá sápadtan* Csak, ne menj sehova, maradj mellettem, kérlek. Ha így alakult, engedd meg hogy kicsit kihasználjam. Pihenj velem. *fordul meg és elkapja a kezét, William egy pillanatig se gondolkodik, rögtön befekszik mellé, majd őt nézi* Beszélgessünk valami vidámabbról.

/Annak ellenére hogy én mondtam hogy pihenjen, végül én erőltettem a témát. Nem szabadott volna...Shikashi (azonban) úgy érzem akad még olyan amit nem mondott el a tiszta mágiáról, ahogy ezzel a témával kapcsolatban is elhallgat számos lényeges elemet. Ugyanakkor teljesítenem kellene a kívánságát és könnyebb témára terelnem a beszélgetést. Mondjuk valami szép emlékre, ha pedig szép emlék akkor annak kell lenni../ Yukina, emlékszel még az első találkozásunkra?

-Igen. Akár mintha tegnap lett volna. /Az előző életünkben nem volt nagy szám, legalábbis számomra, de William és Yami rendszeresen fel emlegették, így utólag kénytelen voltam be ismerni hogy igenis, átlagon felüli élmény lett számukra./