Black clover komédia

Charlotte, Dorothy és William újoncai

-Unalmas. Ez túl csicsás, az meg undi. Mi ez? Giccsparádé? Nagyon béna. Nem tetszik. Nem fest rosszul, de inkább nem. Oh! Ez aranyos. Viszont nekem kevés..... *Véleményezi egy ifjú, lányos kinézetű, alacsony szőke hajú fiú az osztagok főhadiszállásait. Eldöntötte hogy csatlakozni fog az egyikhez, viszont feltétlenül ő fogja eldönteni melyikhez. A kapitányok vagy a feladatok, semmi nem érdekli. Csupán hogy kívülről tetsszen neki az épület. A lehordott osztagok sorrendje a következő: Karmazsin oroszlán királyok, Aranynapfelkelte, Fekete bikák, Ezüst sasok, Imádkozó sáskák, lila orkák, és végül Azúr szarvasok. Rill osztagja tetszik neki a legjobban, azonban mikor őt magát meglátja úgy érzi ez hozzá gyenge lenne. Utolsó reménye a Korall pávák, így mikor oda ér elégedetten teszi csípőre a kezét és kiállt fel*
Ez már tetszik! Nem giccses, nem undorító, nem unalmas, kellemes. És nem tűnik bénának. Yoshi. Eldöntöttem. Ehhez az osztaghoz fogok csatlakozni. *Ezzel a lendülettel be is sétál a kapun és elindul az épület felé*

-Héj! Te. Mégis mit képzelsz, hova jössz be? Őnagyságom Kirsch Vermillion hadnagy szól hozzád! Oi! *Szól neki egyből Kirsch, míg az ifjú rá sem néz, meg se hallja, csak megy előre*

-Micsoda varázserő.....

-Oi! Nézd! Hegyesek a fülei!

-Ez a tökmag erősnek tűnik!

-A szemei vörösek, a fülei hegyesek.... Mégis mi lehet ő?! *Véleményezik páran*

-Álljál meg! *Szól rá újból Kirsch és most már elé áll*

-Hh....ehehahahah! *nevet majd fenyegetően néz rá* A kapitányal szeretnék beszélni. Itt van?

*Kirsch erre nyel egyet de nem hátrál* Te nem vagy gyönyörű, így neked elég leszek én is.

-Csatlakozni szeretnék az osztaghoz. *mondja mosolyogva*

*Erre eléggé elképednek* Hm. Sajnos a vizsgáig még van 2 hét. Addig menj és edz valahol, kölyök. *Szól vissza lenézően a hadnagy, mire a fiú lassan, méltósággal, szinte már fenyegetően fel emeli a bal karját és támad. A zöld lángjai kis híján elérik az épületet, de az utolsó pillanatban Dorothy megállítja és az álom világába küldi, majd mellettük landol, először ravaszan, sokat tudóan néz fel rájuk, utána játékosan elmosolyodik és meg veregeti a fiú vállát aki tágra nyílt szemekkel néz rá meglepettségében pár másodpercig aztán újra mosolyog*

-Hallottam hogy csatlakozni szeretnél az osztagomhoz! Tárt karokkal látunk téged! Az előbb bizonyítottad hogy megvan hozzá a képességed. Saa! Menjünk! *beszél Dorothy és be kíséri a fiút* Én Dorothy Unsworth vagyok, a Korall pávák kapitánya. Téged hogy hívnak?

-Lilia Silvermillion. Örvendek.

-Silvermillion?! Ez nem lehet igaz! Ez a gyerek hazudik! *akad ki Kirsch*

-Kirsch-kun ezt hagyd rám~
-De!

-Én elintézem. Te szedjél elő egy köpenyt neki. *most Liliához fordul* hol születtél?

-Athanasia kertjében születtem és éltem eddig.

/Athanasia kertjében?! Az csak egy tündérmese! Nem létezik! Mégis ezt akarja beadni a kapitánynak?! Teljesen hibbant?! Athanasia kertje, elvileg annyi idős mint maga a királyság, még az első királynő alkotta mágiával és egy külföldi hercegnőről nevezte el. Az örökkévalóság kertje.... De az első máguskirály óta senki nem találta meg... Addig a feljegyzések szerint állítólag elfek éltek ott. Azon kívül hogy ezüst fák tarkítják az erdőt olyan butaságot lehet hallani hogy van ott egy rózsaszín folyó és soha nem látott állatok élnek ott. És... Lassabban telik az idő/ *gondolkodik Kirsch és nehéz szívvel ad a legkisebb méretű köpenyből egyet Liliának*