Egy embernyi távolság

A kerti parti

Miután mindent bevittünk Zane a falnak dőlve nézte a történéseket. Rose sorjában pakolta ki a ruhákat és a cuccokat a szatyrokból.
- Mi ez az egész Khloe? Miért csináltátok ezt?
- Én próbáltam megállítani..., de szóhoz sem hagyott jutni azon kívűl, hogy valami tetszik e vagy sem...
- Anya nem csinálhatod ezt! Fejezd be!
- Nézd milyen csinos lesz rajta! Imádni fogod! Ezt nézd meg! - Végig mutatta neki az összes ruhát Zane arcán pedig végre egy kis öröm is látszódott. Egyre jobban beleélte magát.
- Kiválasztották már melyik szoba lesz az övé?
- Khloe még ide se költözött anya. Nem beszéltünk még erről. Ne siessünk ennyire hiszen még hátra van 9 hónap.
- Igen! 9 irtózatosan nehéz hónap! Most még egyszerű ugrálni meg elintézni a dolgokat, de nem sokára pisilni menni lesz a legnagyobb kihívás. - Nevetett rám.
- Tudod mit? Igazad van! Most, hogy végre nincs ember aki problémát okozhat érezzük jól magunkat és foglalkozzunk a legfontosabbal. Milyen lehetőségek vannak a szobákból?
Rose nagyon örült a fellendülésemnek és azonnal a kezemnél fogva mutatta meg a három szobát amiből választhatunk. Az egyik jó nagy volt. Külön fürdő és gardrób, mint Zanenél. A legjobb még is az volt benne, hogy majdnem a mi szobánk mellett van.
- Ez tökéletes lesz!
- Én is pont erre gondoltam. Most pedig szépen hívom a fiamat, hogy pakolja ki az egészet és rakja össze az új bútorokat.
Ezzel pedig el is viharzott.

Zane egész nap pakolt és szerelt. Segítettem neki amiben tudtam, de nem hagyta, hogy túl nehezet emeljek.
- Ez a nő idejött, megmentett a "rabságból", hogy most meg neki legyek a rabszolgája.
- Szerintem szólhatnánk a többieknek, hogy segítsenek. Úgy is elő kell készülni a bulira is. Amy és Freya meg én azzal foglalkoznánk Roseal amíg te és Leo itt munkálkodnátok.
- Ez egy jó ötlet. Miután mindennel végeztünk el kell mennünk neked ruhákért.
- Rendben. - Majd felhívtam őket és egy fél óra múlva ide is értek.

Gyönyörű lett a kert és...a baba szoba is. Senki nem tudott arról miért is lesz ez a buli valójában, rajtunk kívűl. Hat körül érkezett meg Zane nevelőapukája Thomas aki nagyon kedves volt velem. Rose közben megsúgta, hogy amúgy még sem mondta el neki a hírt mert azt szeretné, ha mindenki mással együtt tudná meg. Ezért zárva tartottuk a szánk.

Nem sokkal később megérkezett mindenki. Zane nagyszülei, az én szüleim és nagyszüleim. Miután jóllaktunk Rose egy kisebb bevezetőt tartott az eseményről majd kiállított engem és Zanet a két család és a barátaink elé.
Mivel Zane nem igazán volt beszédes kedvében ahogy láttam így én álltam neki a "monológnak".
Néhányan tudjátok...néhányan pedig talán még nem,....de terhes vagyok. - Láttam, hogy a nagyszülőknek ez váratlan volt. - És....úgy döntöttünk, hogy megtartjuk.
Anyukám gyorsan odafutott hozzám és megölelt. Majd Rosehoz ment és, mint a kisgyerekek örömükben ugráltak, hogy nagyszülők lesznek. A nagyszüleim is gratuláltak hozzá és megígérték, hogy támogatnak minket. A két újdonsült nagyapa viszont egymás arcát próbálta kiolvasni egy szó nélkül. Nem tűntek mérgesnek, de nagyon meglepődtek és nem tudták feldolgozni amit hallottak. Odaültem apukám és Thomas mellé.
- Minden rendben van?
- Biztosak vagytok ebben? Egy gyerek nagyon nagy felelősséggel jár...Elveszi az egész fiatalkorotokat. Nem akarom, hogy rossz életed legyen egy rossz döntés miatt. Főleg, hogy azt sem tudjuk, hogy Zane vagy az a mocskos Luke az apja...
- Apa! Minden készen áll...nem csak a szoba vagy az anyagiak, de én és Zane is. Nem bánthatom azt ami a része. Szüksége van rám és most már...rá is. - Simogattam meg a hasam mosolyogva.
- Rendben van....ahogy szeretnétek. Mi mindig itt leszünk nektek. De nem tudom, hogy most ez a szobás dolog micsoda? Hogy áll készen a szoba, ha még nem is voltatok nálunk?
Jaj ne...erről nem szóltam. Nem mondtam, hogy Zanehez fogok költözni...