Egy történet, két szerelem, három ember és egy embernyi távolság.
Khloe Nicewillieben él Floridában. Már gyerekkora óta együtt van Luke Wilsonnal, de megismerkedik egy idegennel. Kiderül minden titok és igazság is a Wilson családról. Megmenekülnek...
Ez a hét pedig úgy telt el néhány kegyetlen megjegyzés és szúrós tekintet mellett, mintha nem is lett volna. Péntek délután volt egy kis időm gondolkodni. A lábaim gyógyultak, a lelkem viszont annál inkább fuldoklott a mocsokban, amit az az ember okozott akire azt hittem mindig az én oldalamon fog állni. Mi lehet ez a csend? Biztosan nem véletlen.
Leoékkal nem sokkal ezután már Amandával beszélgettünk a kávézóban egy sütemény és egy pohár üdítő kíséretében. - Hol van már Zane? - Kérdeztem rá, hiszen nagyjából már fél órája itt vagyunk és semmi hír róla. - Nekem azt mondta kicsit késik mert van egy-két elintéznivalója. - Mi lehet az? Nekem nem szólt róla. - Rendben. - Mondtam nyugodtan miközben egy percet sem hagyott nyugodni a dolog. - Elmegyek mosdóba. Beültem az egyik üres fülkébe és felhívtam. Cseng, cseng, cseng, cseng majd sípszó *Ez a szám jelenleg nem elérhető* Újra hívtam, hívtam, hívtam, de semmi. Nem vette fel. Hagytam üzenetet is, de semmi válasz. Hol lehet? Mit csinálhat? Valami baja esett? Minden létező dolog megfordult a fejemben és egyre inkább eluralkodott bennem a félelem. *Zane egy olvasatlan üzenet* Szerintem egy másodperc sem telt el, de én már meg is nyitottam. Mi ez? Nem értem.
"Azok a bizonyos szemek, amik annyira igézően néztek rád és megígértették magukkal, hogy "Ha jó leszel, karjaidban kiköt ő.". Így hát "Hajó lettél, karjaid pedig kikötő.", hogy mindig legyen hová hazamenni, ha éppen nincsen miért élned. Hogy mindig legyen valaki aki elhiteti veled, hogy a világ mely mindig kegyetlen volt ártatlan szíveddel, kedveskedhet neked még emberi kezekkel. Gyere ki!"
Majd kimentem és ő ott állt egy csokor virággal a kezében. Fekete haja vizesen a tenger kék szemeibe lógott. Amik pont úgy néztek rám, mint ahogyan azt percekkel ezelőtt leírta. - El kell mennem. - Mondta miután a kezembe adta a virágot egy csókkal. - Hova? - Nem fog sokáig tartani ígérem. Pár nap. - Majd megfordult és olyan gyorsan ment ki az ajtón mintha valójában itt sem lett volna. Az ablakban láttam, ahogyan beszáll egy autóba. Ismeretlen volt a sofőr arca ami rám tekintett. Egy 40-es férfira hajazott. - Mi történt? - Nem tudjuk. Nem mondott semmit. Csak bejött a telefonjára nézett majd kijöttél és innentől tudod. Ezután egész nap próbáltam elérni, de semmi hír nem volt felőle. Az ágyamban sírtam és sírtam megállás nélkül. Kicsit olyan volt, mintha leszakítanák az egyik felem. Borzalmasan aggódtam.
Eltelt két nap azóta és semmit nem tudtunk meg. Rendben tartottuk a házát, sokat voltunk ott hiszen Leo is ott élt vele. Volt amikor az ágyában aludtam, hogy megnyugtassam magam az illatával ami az ágyneműjébe szívódott. Vártunk és vártunk. Egyszer a konyhában főztünk, máskor az erkélyen beszélgettünk, de most éppen a kanapén ülve néztünk valami sorozatot Netflixen. Majd egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a telefonjaink egyszerre megszólalnak. *Ismeretlen szám képet küldött*
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
*Ismeretlen szám egy olvasatlan üzenet*
"Micsoda szép szavakkal illette meg drága Khloénkat ez a féreg. Most, hogy tetszenek az "igéző szemek"?" A többi részét inkább nem mutatnám..."
Felugrottam és fel-alá kezdtem járni. Mit tegyünk? Közbe kéne lépni? Felhívjuk a rendőröket? Vagy mi legyen? - Szerintem hívjuk a zsarukat. - Szólalt meg Amy - És miben fognak segíteni? Majdnem megerőszakoltak és semmit nem tettek. Még mindig Amerikában vagyunk. Főleg, hogy ha olyan emberekről van szó, mint Wilsonék mindent tudnak rólunk. Sok mindenben vele együtt buknánk. - Néztem rá leginkább Leora és Freyára Most valami mást kell tennünk...teljesen mást.
