Leláncolva ~(18+)~ Befejezett

8

Màr három hete itt vagyok. Valamennyire megtanultam úszni. És egyre jobban megkedveltem Jasont. Nem is olyan seggfej, mint gondoltam. Sokszor igazàn kedves. Ma együtt vacsoràzunk, ami nèha fordul csak elő, mert folyton az üzlettel van elfoglalva. Szépen kicsinosítom magam. A szekrényben talàltam egy szép kiràlykék ruhàt. Olyan kisestélyi jellegű. Nagyon csinos. Talàltam hozta illő tűsarkút is. Mielőtt elindulok még utóljàra megnézem magam a tükörbe. Elégedett vagyok a làtvànnyal. Kimegyek a szobàmból és elsétàlok Jason szobàja felé. Mivel hamarabb készültem el így bekopogok hozzà, hàtha kész van és együtt mehetünk le vacsoràzni. De nem érek el a szobàja ajtajàig, mert a dolgozószobàjànak ajtaja nyitva van és ahogy bepillantok meglàtok egy nagyon ismerős tàrgyat az asztalon. Ezer közül is megismerném. Ez Grace telefonja. Bemegyek és felkapom az asztalról. Megnézem közelebbről. Igen ez az övé. Rózsaszín, csillàmos tok. Olyan kislànyos. A kijelző be van törve. Bekapcsolom ès a kettőnk képe néz vissza ràm. Ahogy fogom a kezemben folytogatni kezdi torkomat a sírás. Grace. Kérdések sorozata fut át az agyamon. Mi folyik itt? Mi ez az egész? Hogy került ide a telefonja? Hol van Grace? Remélem nem bàntotta Jason. Megígérte, hogy nem fogja, de azt mondta mindenképp büntetést érdemel. Àtvert. Összeszedem magam kirohanok a folyosóra és kopogàs nélkül berobbanok a szobàjàba. Éppen az ingét gombolja. Hirtelen felkapja a fejét és értetlenül néz ràm.
- Hol van a húgom? - kérdezem zihàlva.
Nem szól csak bàmul ràm.
Hozzá vágom a telefont, ami a földön landol a lába előtt. Lehajol ès felveszi.
- Ez az ő telefonja. Hol van Grace? - üvöltöm.
- Gwen! Nyugodj le! Mindent megmagyaràzok. - mondja higgadtan.
De nem is érdekel, hogy mit mond. Úgyis hazudik. Egy alattomos szemétlàda. Megindulok felé és ahogy odaérek elé megfogom az ingét és széttépem rajta. A gombok szerte repülnek. Egy pillanat alatt elkapja a kezeimet és hàttal fordít magànak. Erősen fog, hogy moccanni se tudjak.Màr gondolkozni sem tudok. Nem kapok levegőt. Remegek.
- Nyugodj le ès hallgass meg! - mondja a fülembe még mindig ugyan olyan higgadtan, mint az előbb.
Màr àllni sem bírok a làbaimon. Ő tart a karjaiban. Olyan jó lenne, ha màs körülmények között talàlkoztunk volna. Talán minden màs lehetne. De nem az. Leültet az àgyàra és mellém ül.
- Figyelj! Higgadj le kérlek! Nem csinàltam a húgoddal semmit, mivel azt sem tudom hol van. A telefonjàt egy motelben talàltàk meg az embereim nem messze innen. - mondja ès végig a szemembe néz.
Lehet, hogy nem hazudik. De akkor...
- Még mindig keressük. Érted? - kérdezi és a vàllamra teszi a kezeit és megràz.
- Èn sem szeretnèm hogy baja essen. - mondja.
Alig bírok megszólalni. Kavarognak a fejemben a gondolatok.
- Mikor? - nyögöm ki.
- Mit mikor? - kérdezi értetlenül.
- Mikor tàlàltàk meg a telefonjàt? - remeg a hangom. Rà sem ismerek.
Sóhajt és feláll.
- Hàrom napja. - vàlaszolja.
- És mégis mikor akartàl szólni róla? - kérdezem dühösen.
-Nem akartam szólni, amíg nem tudok biztosat. Kérlek nyugodj meg! - mondja ès elindul felém.
Elborítja az agyamat a köd.
- Hogy lehetsz ilyen szemét, önző alak? Ő a húgom jogom van tudni mindenről ami vele kapcsolatos. Nem gondolod? Mièrt is vàrtam mást tőled? Seggfej vagy és az is maradsz. - ordítom ès teljes erőmmel ütöm a mellkasàt.
Hitetlenkedve néz ràm.
Ellököm az útból és kiviharzok a szobàjàból. Egyenesen a szobàmba megyek és bevàgom magam mögött az ajtót. Elegem van. Leveszem a szép ruhàt magamról ès bedőlök az àgyba ès sírok. Nem tudom meddig, mert elalszom és csak reggel kelek fel.

Cseng a telefonom. Rànézek, hogy ki keres. Basszus a tartozás. Teljesen kiment a fejemből. Ez a behajtó. Felveszem.
- Késik a pénz. Tegnap kellett volna fizetned. Tudod úgye, hogy miben àllapodtunk meg? Ha késel többet fizetsz. - mondja arrogàns hangon.
Undorító.
- Igen tudom. Csak közbe jött valami. Kérem adjanak haladékot. Ki fogom fizetni. Eddig is rendesen fizettem mindig a megbeszélt időben. Csak pàr napot kérek. - mondom neki kedvesen. De úgysem érek el vele semmit.
- A szabàly az szabàly. - mondja ès ocsmànyul röhög.
- Na szóval holnap délben a szokott helyen. A havi összeg duplàja.- mondja.
- De az nagyon sok. Nem lehetne....
- Nem. Megmondtam. Ne szórakozz velem! - mondja és ràmcsapja a telefont. Kibotorkàlok a fürdőbe ès lezuhanyzom. Közben a tegnap estén gondolkodom. Nagyon rosszul érzem magamat. Lehet, hogy igazsàgtalan voltam Jasonnel. Mi van ha igazat mondott? Szörnyen szenvedek. Meg kell keresnem ès beszélnem kell vele. De mi van ha hazudik és bàntotta Gracet? Nem. Nem hiszem, hogy bàntanà. Nem tudom mit csinàljak. Lehet ő az egyetlen aki segíthet.
Ezek a gondolatok kavarognak a fejemben.
Megőrülök.
Felöltözök ès a szobàja felé indulok. Odaérve bekopogok. Semmi. Benyitok. Nincs a szobàjàban. Leszaladok a lépcsőn ès a konyhàba megyek. Itt sincs.
Helen éppen a hűtőszekrényben keres valamit. Meghallja, hogy jövök és ràm néz.
- Helen! Hol van? - kérdezem.
- Jason? - kérdez vissza.
Bólintok.
- Reggel koràn elment. Valami üzleti útra Frankkel. Majd holnapután jön haza. Azt üzente magànak, hogy ne hagyja el a hàzat. Foglalja el magàt! - mondja kedvesen.
Oké elfoglalom.
- Helen! Nincs véletlen nyugtatója? Nagyon feszült vagyok. Szeretnék pihenni egy kicsit. - mondom neki.
- A konyhaszekrény felső polcàn talàl. Vegyen belőle. - mondja kedvesen.
Odasétàlok, keresgèlek a polcon és kiveszek egy sárga dobozt. Elolvasom. Tökèletes lesz. Zsebre rakom.
- Köszönöm. - mondom és felmegyek a szobàmba.
Leülök az àgyra és felbontom a gyógyszert. Kiöntök két szemet a kezembe. Nézem. Ez kevés lesz. Öntök még hozzà egy párat. Nézem és elkap a síràs.
Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Olyan elegem van. Miért ilyen élet jutott nekem? Nem ezt érdemlem. Sosem voltam rossz. A szüleim halàla. A húgom hülyeségei. Meg Jason is. Nem tudok így élni.
Csak jönnek a lehangoló gondolatok. Nézem a markomban lévő gyógyszert. Ez majd segít és az egészet a szàmba veszem és lenyelem.
Pàrperc múlva érzem, hogy zsibbadok. Elejtem az üveget. A gyógyszer mind a földre hull én meg az àgyra. És màr nincs semmi. Se gondolat, se hangok. Csak csend és nyugalom.