Leláncolva ~(18+)~ Befejezett

24

Úgy döntök, hogy befejezem az önmarcangolást. Semmi èrtelme. Összeszedem magam ès eltűnök innen. Most már biztos nem maradhatok.
Èppen felállok amikor meglátom Jasont amint a házból jön felèm. Vidám ès gondtalan az arckifejezése.
Szuper már túl is tette magát rajtam. Hamar ment neki. Csak lesem ahogy közeledik. Meglátom a mikrofont a kezèben. Megáll a lèpcső tetejèn. Mi folyik itt?
- Kedves vendègeim! Köszönöm hogy eljöttetek erre a csodálatos napra. Ez èletem legszebb születèsnapi partija. Ès ha már itt vannak akik számítanak szeretnèk valami nagyon fontosat bejelenteni. - mondja mosolyogva ès elindul felèm. Amikor odaèr megfogja a kezemet ès felvezet oda ahol az előbb állt. Azt gondolom, hogy biztos a nagy nyílvánosság előtt fog megalázni, hogy kidob vagy ilyesmi. De borzasztó nagyot csalódok, amikor el kezdi a mondandóját.
- Kedves mindenkimindenki! Szeretnèm bemutatni nektek szívem választottját. Ès a leendő gyermekem èdesanyját. Imádom ezt a nőt. Örökre vele akarok maradni. Ő számomra a minden. - mondja felèm fordulva majd kivesz a zsebèből egy bordó bársony dobozt. Kinyitja ès letèrdel elèm.
Egy gyönyörű gyèmánt köves gyűrű van benne.
Úgy le vagyok taglózva, hogy a szám is tátva van. Elkap a sírás, de most öröm könnyek potyognak a szememből. Istenem ez nem lehet igaz. Èn meg azt hittem, hogy kidob. Elhagy. Lenèzek rá. Boldogan mosolyog rám. A gyönyörű zöld szemei is csillognak. Sosem láttam mèg ilyennek. De hát ő Jason Nelson a titokzatos ès meglepetèssekkel teli, elèrhetetlen üzletember. Ès csak az enyèm. Örökre.
- Lennèl a felesègem? Nagyon szeretlek. Amikor először megláttalak tudtam, hogy csak te kellesz nekem. Csak azt bánom, hogy nem kerestelek meg hamarabb. De ígèrem mindent bepótolunk. Csak gyere hozzám. - kèrlel.
Meg sem bírok szólalni. Mèg mindig nem tudom elhinni, hogy igaz. Erőt veszek magamon ès válaszolok.
- Hozzád megyek Jason. Nagyon szeretlek.
Megfogja a kezemet ès ráhúzza az ujjamra a gyűrűt. Feláll, felkap az ölèbe ès megcsókol. A vendègek mind tapsolnak ès gratulálnak.
Grace lèp oda hozzánk. Megölel ès gratulál.
- Sok boldogságot nektek. Nagyon örülök, hogy így összejött neked. De most már mennek kell, mert csak kis időre engedtek ki az elvonóról. Azt is Jasonnek köszönhetően ès csak kísèrővel. - mondja ès a bejárat felè mutat az illetőre.
- Rendben. Mikor engednek ki? - kèrdezem. Mert igazából sok mindent kellene megbeszèlnünk.
- Csak pár hónap aztán boldogítalak. Tesó. - mondja nevetve.
Búcsúzóul megöleljük egymást. Jasont is megöleli. Meglepetèsemre viszonozza az ölelèst ès valamit a fülèbe súg a húgomnak, aki csak mosolyog. Majd Adam felè veszi az irányt ès megpuszilják egymást.
Nem hiszek a szememnek. Mi ez az egèsz? Ők is együtt vannak? Nem. Ez biztos csak baráti puszi lehetett. Aztán azt látom, hogy Jason rájuk kacsint. Már megint kimaradtam valamiből.?
Adam kèzen fogja a húgomat ès kikísèri.
Oda fordulok Jasonhöz.
- Jason! Mi folyik itt? - kèrdezem èrtetlenkedve.
Csak huncutul sandít rám.
- Az èlet kiszámíthatatlan. Sosem lehet tudni. - mondja nevetve ès átöleli a derekam.
- Gyere vágjuk meg azt a finom tortát. A lányom már biztos èhes. - mondja majd megsimogatja a pocakomat.
Egy pillanatra megtorpanok.
- Egy szóval sem mondtam, hogy lány lesz.
- Nem mondtad, de csak az lehet ès olyan lesz mint az anyukája. Gyönyörű, cserfes, akaratos. Csak, hogy tudd, ha megszületik már nem te leszel èletem szerelme. - próbálja komolyan mondani, de elneveti magát majd megcsókol.
Csak a fejemet ingatom. Csupa meglepetès ez a fèrfi.
- Nekem is van mèg egy meglepetèsem számodra. - mondja.
Csak nèzek rá. Milyen meglepetès? Szerintem ettől jobban már nem tud meglepni semmivel. De megint tèvedtem. Kèzen fog ès a medence felè kísèr, amiben pár vendèg ès gyerekek pancsolnak. A bárhoz sètálunk. Ès ott is a meglepetèsem. Egy alacsony vörös nő. Háttal ül nekem ezèrt nem látja, hogy jövök. Megcsókolom Jasont ès odamegyek. Hátulról átölelem a nyakát. Úgy megijed, hogy majdnem leugrik a szèkről. Mèg sikít is egyet. Aztán megfordul ès leugrik a szèkről.
- Komolyan mondom, hogy nem vagy normális. Meg akarsz ölni? - mondja tetetett felháborodással. Aztán elneveti magát ès átölel.
- Lizzie! Úgy örülök, hogy itt vagy. Már nagyon hiányoztál. - mondom.
- Te is csajszi. De annyi tanulni valóm van, hogy èlni nincs időm. Na mutasd magad! Had lássalak! - tol el magától ès vègig mèr rendesen.
- Azta már látszik egy kicsit a pocid. Jason nem is sejtette, hogy babát vársz? - kèrdezi.
- Nem tudom Lizzie. Nem mondta sosem, hogy gyanítaná. - válaszolom elgondolkodva. Hiszen már nem lapos a hasam. Lehet, hogy feltünt neki is csak azt várta, hogy èn mondjam el. Ez örök rejtèly marad.
- Gyere Szerelmem vágjuk meg a tortát. A vendègek már türelmetlenek. Na meg èn is. - szól Jason a hátam mögül. Fülig èrő szájjal.
Lizzievel megöleljük egymást ès elindulok Jason felè. Amikor oda èrek átkarolja a derekam, megcsókol ès megsimogatja a pocakom.
- Már alig várom, hogy kettesben legyünk. Biztosan finomabb vagy mint a torta. - súgja ès beleharap a fülcimpámba.
Mindjárt elájulok.