Leláncolva ~(18+)~ Befejezett

21

Leülök a váróban. Azonban nem sokat kell várnom, mert pár perc múlva meglátom a bejáratnál. Istenem ez a pasi mindig olyan jól nèz ki. Èszrevesz ő is. Elindul felèm. Amikor közelebb jön ès meglát hirtelen megtorpant. Gondolom az arcsèrülèseim miatt elèg furán nèzhetek ki. Mèg nem láttam magamat tükörben. De biztos ijesztő vagyok, mert mindenki furán nèz rám.
Felállok ès inkább elindulok felè. Amikor oda èrek elè csak nèzzük egymást egy darabig. A szemèben fájdalmat ès dühöt látok. Állunk így egy darabig. Kicsit kellemetlen az egèsz helyzet. Közelebb jön hozzám ès megölel. Viszonzom. Felszisszenek mert vèletlen a bordámnál èrint meg. Hirtelen elenged ès csak nèzi az arcomat. Majd felkap az ölèbe ès kisètálunk a kocsijához. A nyakába bújok. Isteni az illata. Olyan megnyugtató.
Azt hiszem megúszom a lecseszèst, amièrt nem azt tettem amit mondott. De amikor be ülünk a kocsiba felèm fordul.
- Hova a bánatba tüntèl? Mondtam, hogy várj meg a kibaszott házban. Egyáltalán minek mentél el otthonról? Mondtam, hogy ne hagyd el a házam egyedül. Mi volt annyira sürgős, hogy nem tudtál megvárni vele? Mièrt Helennel indultál el? A hülyesèged miatt látod, hogy mi törtènt? Helen meghalt. Tèged meg szarrá vertek. Hogy a francba kèpzelted ezt? Tènyleg ennyire ki akarod nyíratni magad? Ha gondolod jelen pillanatban megteszem èn. - szinte kiabálva mondja. Teljesen ki van akadva. Remeg a dühtől. Izzik a szeme.

Eszembe jutattja Helent ès elsírom magam. Azonban nem hatja meg. Most nem. Elfordítja meggyötört arcát. Beindítja az autót ès elindulunk.
A birtokra visz. Gondolom ezek után össze kell majd pakolnom a cuccaimat ès elhúznom a házából.
Leparkol a ház mellett, de nem száll ki. Csak ül ès nèz előre. Ránèzek, de nem fordul felèm. Mèg mindig dühös. Èn meg meg sem bírok szólalnak, mert akkor elbőgöm magam. Inkább kinyitom az ajtót ès kiszállok. Nem szól egy szót sem. Bemegyek a házba ès felsètálok a lèpcsőn a szobámba. Leülök az ágyra ès azon gondolkodom, hogy mekkora egy idióta vagyok. Miattam halt meg Helen. Hogy fogok ezzel együtt èlni? Ráadásul kinyírtam Frank anyját is. De az nem fáj annyira. Megèrdemelte. De Helen. Nagyon hiányzik. A fene vinnè el Gracet is, hogy ilyen szarba kevert bele. Ha előkerül tuti èn fogom kinyírni. Teljesen felforgatta a nyugodt kis èletem.
Csak nèzek kifelé az ablakon ès ömlik a könnyem.
Így, hogy a fenèbe mondom el Jasonnek, hogy terhes vagyok? Már mindegy is. Gyűjtök egy kis erőt aztán rendbe szedem magam. Letusolok. Amint vègzek megnèzem magamat a nagy tükörbe. Hú! Nem semmi. Jól elbánt velem az a szemèt. Az arcom lila ès vèraláfutásos. Nèhol meg sötètszínű. Szinte fekete. A bordáim táján ugyanaz a helyzet. Mintha nem is èn lennèk. Most már èrtem mièrt nèztek rám úgy az emberek. Meg Jason. Simán beillene egy Halloweeni jelmeznek. Mèg sminkelnem sem kène. Csak nèzem magamat a tükörbe ès csorog a könnyem. Nagyon rosszul èrzem magamat a törtèntek miatt. Gondoltam, hogy ez lesz, de nem erre számítottam. Ahogy egyre jobban rázkódok a sírástól egyre jobban fáj a bordám is. Gyorsan megtörölközök ès lefekszem az ágyra. Fel sem öltözök. Úgy èrzem nincs erőm semmire. Csak simogatom a pocakomban lakó apróságot. Egyedül biztos nehèz lesz, de majd csak lesz valahogy. Teljesen elmerülök a gondolataimban. Azt sem hallom, hogy Jason bejön. Csak azt veszem èszre, hogy leül a hátam mögött az ágyra.
- Ne haragudj szerelmem! Tudom, hogy egy kicsit túlzásba vittem, de annyira megrèmített a gondolat, hogy elveszítelek. Amikor a házhoz mentünk ès nem találtak, akkor nagyon kètsègbeestem. Azt sem tudtam mi van veled vagy hol lehetsz. - mondja szomorúan.
Odafordulok hozzá.
- Kèrlek Jason te se haragudj! Nem akartam rosszat senkinek. Nem tudtam, hogy ez lesz. Sajnálom az egèszet. A házból meg ki kellett jutnom valahogy, mert az a mocsok megölt volna. Muszáj volt orvoshoz mennem is mert... - nem merem elmondani neki, hogy mièrt.
Csak nèz rám, hogy hátha befejezem a mondatot. De nem fogom.
- Látom a sèrülèseidet, de akkor is megvárhattál volna. Elvittelek volna a kórházba. Mi van ha valaki elkap ès... - nem folytatja.
Ő azt hiszi a sèrülèseim miatt volt muszáj orvoshoz mennem. Pedig igazából a babánk miatt aggódtam a legjobban.
Lefekszik mellèm az ágyra. Kitárja a karját èn pedig óvatosan odakúszok ès a vállára teszem a fejem. A lábamat meg a hasára. Átölel. Olyan jó èrzès. Csak erre vágytam. Az illatára a hangjára a szeretetère. De vajon szeret e mèg? Gondolom. Ha nem szeretne nem is èrdekelnèm. Annyira megnyugtat a közelsège, hogy elalszom.

Èjszaka arra èbredek, hogy nagyon fáj a bordám. A gyógyszert meg ki sem váltottam. Felèbresztem Jasont, hátha van itthol olyan gyógyszer amit szedhetek. Leszalad ès pár perc múlva hozza is a bogyót, amit azonnal be is veszek. Kivesz a szekrènyből egy lepedőt ès eltünik a fürdőbe. Mikor visszajön a bordáim körè csavarja a hideg vizes anyagot. Kicsit csillapszik a fájdalom. Neki dől az ágytámlának ès háttal magához húz. Neki döntöm a fejem a mellkasának. Simogatja a hajam. Nèha megpuszilja a fejem.
Vègre kezd hatni a bogyó is. Nemsokára el is alszom. Sajnos. Arról álmodom ami megtörtènt velem. Lehet ezek után pszichológushoz kell majd járnom. Nem tudom, hogy fogom túl tenni magamat a törtènteken.