Leláncolva ~(18+)~ Befejezett

11

Az èjszaka nagyon kellemesen telt. Többszörös orgazmusok között. Csodálatos az ágyban. Bár nagyon nincsen viszonyítási alapom. Aztán megint egymás karjaiban aludtunk el.

Együtt reggelizünk. Azután megy dolgozni. Èn meg teljesen elunom magam a nap folyamán. Mivel valamennyire megtanultam úszni csobbanok a medencèbe. Nagyon meleg van, de a víz kellemesen hűvös. Csak lebegek hanyatt fekve a vizen. Úgy èrzem mintha valaki figyelne. Ès tènyleg. Felnèzek ès a dolgozó szoba ablakából Jason engem nèz. Integetek neki. Visszaint ès eltünik. Pár perc múlva beugrik mellèm a vízbe. Úgy megijeszt, hogy elmerülök ès teleszívom magamat vízzel. A felszínre èrve csak köhögök.
- Te nem vagy normális. - kiáltom neki. Ő elkapja a derekam ès megcsókol.
- Bocs. Nem tudtam kihagyni. - mondja nevetve. - Olyan szexin lebegtèl, hogy muszáj voltam meglepni tèged. Ès újra megcsókol. Az előbbi akciója nem maradhat bűntetlenül , ezèrt feljebb kúszok rajta ès megpróbálom lenyomni a víz alá. Valószínű engedi magát, mert túl könnyű volt, de arra nem számítottam, hogy ha ő elmerül akkor èn is. Megint teleszívom magam vízzel. Felèrve csak poènkodik ès meg ismèt csak köhögök.
- Lassan csak kiiszod a medencèmből az összes vizet. - majd megpukkad a nevetèstől.
Beleboxolok a vállába majd kiúszom a vízből. Leülök a medence szèlèn lèvő füves rèszre. Ő is ezt teszi. Mellèm ül.
- Este találkozóm van egy magánnyomozóval, akit az embereimen kívül mèg rá állítottam a húgod ügyère. Szeretnèm, ha velem jönnèl. Azt mondja infója van.
- Okè. Elkísèrlek.
A mellkasához húzza a fejem ès simogatja a hajam. Mèg ülük egy ideig csendben. Aztán neki látunk a kèszülődèshez.
Egy elhagyatott helyen találkozunk a nyomozóval. A város határában valahol. Kiszállunk a kocsiból ès várunk. A pasas egy rozoga kocsival èrkezik. Leparkol, majd kiszáll az autóból ès odasètál hozzánk. Üdvözöl minket. Mi is viszonozzuk.
- Mr. Nelson! A nő, akit figyeltet a mobiltelefonja helymeghatározója alapján utóljára egy belvárosi bárban volt napokkal ezelőtt. Elmentem a bárba kèrdezősködni ès az egyik hosstes lány azt mondta látta őt elmenni egy fekete rövid, hátrafèsűlt hajú, magas, öltönyös fèrfival. A bal fülèben fülbevalót viselt.
- A francba. - kiált fel Jason dűhösen.
- Mi az? fordulok felè èrtetlenül.
- Ez a leírás, ami elmondott nagyon ismerős. Azt hiszem tudom ki a fickó. - mondja.
- Ismered? - kèrdezem.
- Igen. Az üzlettársam ès fèltestvèrem Frank. - mondja határozottan.
-Akkor keressük meg ès kèrdezzük meg, hogy tud e a húgomról. Lehet nála van? - kèrdezem.
- Lehet. Most azonnal elmegyünk hozzá. - feleli.
Megköszöni a nyomozónak az infórmációt ès átad neki egy borítèkot. Valószínű a fizetsège.
Beszállunk a kocsiba ès elindulunk Frank lakása felè, ami a belvárosban van valami puccos negyedben.

Jason kiszáll a kocsiból ès becsenget a kapucsengőn a pasashoz.
Várunk, de semmi. Nincs itthon. Felhívja telefonon, de az fel sem veszi.
Visszaszáll a kocsiba ès elindulunk a birtokra. Egèsz úton csak kattog az agyam. Látom Jason is el van gondolkodva. Nem is szólunk egymáshoz. Leparkol a ház mellett ès felsètálunk a szobájába. Letusolunk.
Ahogy a szobába èrünk lekapja rólam a törölközöt ès az ágyra fektet. Rám fekszik ès megcsókol. Viszonzom. Most ő jelenti számomra a megnyugvást. Remèlem Gracenek nem esett baja. Legjobban abban remènykedem, hogy vègre megtaláljuk. De most nem agyalok ezen. Inkább átadom magamat a pillanatnak.
Jason vègig csókolja a testem minden porcikáját. Most csak ezzel foglalkozom. Olyan kellemes. Úgy èrzem szerelmes vagyok, de ezt mèg nem mondom el neki. Mèg várok a megfelelő pillanatra.
A lábaim között tevèkenykedik ès hamar jön a gyönyör. Megcsókolja a puncim aztán rám fekszik és belém hatol. Olyan hirtelen èlvezek el, hogy el sem hiszem, hogy ez lehetsèges. Ő is követ ès rám borul. Csak fekszünk így. Majd legurul ès mellèm fekszik. Átölel ès nem sokára el is alszom a karjaiban. De szeretnèm ha ez örökkè tartana.

Hamar reggel lesz. Alig bírok felkelni amikor Jason èbreszt.
- Jó reggelt Csipkerózsika. Ideje felkelni. - èbreszt kedvesen.
Kinyitom a szemem ès ő azonnal megcsókol. Morgok. Szeretnèk mèg aludni. Addig sem gondolkodom a problèmáimon. De nem hagy bèkèn.
- Kelj már fel. Mutatni akarok neked valamit. - mondja vidáman.
- Okè. Kelek. Egy perc. - morcolgom.
- Egy óra múlva legyèl kèsz. Most el kell intèznem valamit.
Megcsókol ès ott hagy egyedül.
Kikászálódok az ágyból nagy nehezen. Rendbe szedem magam. Majd lemegyek reggelizni. Ahogy leülök az asztalhoz Helen már hozza is a reggelimet.
- Jó reggelt. - köszöntöm.
- Jó reggelt Gwen. Itt a reggelije. - mondja vidáman.
Ès elèm rakja a sonkás rántottát ès a kávèt.
- Köszönöm Helen. - mondom.
- Szeretnèm megköszönni, hogy rábeszèlte Mr. Nelsont, hogy vegyen vissza. Nagyon sokat jelent nekem ez az állás. Már nagyon règen itt dolgozok ès szeretem is. Remèlem nem haragszik rám a törtèntekèrt. - mondja.
- Úgyan Helen nem a maga hibája volt. Èn csináltam hülyesèget. - válaszolom.
- De, Helen mi törtènt? Hogy nem haltam meg. Sok gyógyszert vettem be. Annak hatnia kellett volna. - èrdeklődöm.
- Az úgy törtènt, hogy amikor kivette a szekrènyből a gyógyszert a telefonját a pultra tette ès itt is hagyta. Megtaláltam ès gondoltam felviszem magának. Amikor benyitottam a szobába nagyon megijedtem. Maga az ágyon feküdt. A szönyegre kiborulva a gyógyszer. Láttam, hogy sok hiányzik a dobozból. Megnèztem, hogy van e pulzusa ès azonnal hívtam a mentőket. Meg szóltam Mr. Nelsonnak is. Nem sokára jöttek a mentők ès bevitték a kórházba. Amikor Mr. Nelson haza èrt nagyon leszidott ès ki is rúgott. De nagyon örülök, hogy nem esett baja. Mr. Nelsonnak szüksège van magára. - mondja mosolyogva.
- Köszönöm, hogy megmentette az èletem. Nagyon hálás vagyok. De hogy èrti azt, hogy Jasonnek szüksége van rám? - kiváncsiskodom.
Csak nèz rám mintha megbánta volna amit mondott. Majd megszólal.
- Mindegy. Felejtse el. Csak beszèlek össze vissza. - mentegetőzik.
Nem forszírozom tovább a tèmát inkább megreggelizem ès elindulok az autóhoz ahol már Jason vár. Elkap ès megcsókol.

Elindulun. Számomra olyan ismerős úton megyünk. Kèrdezem tőle, hogy hova visz, de azt mondja meglepetès. Bekanyarodunk az ismerős utcába ès megállunk egy ház előtt. De hát ez a szüleim háza. Amit el kellett adnom. Kiszáll a kocsiból ès kisegít.
Megfogja a kezem ès visz magával egyenesen a ház bejáratáig. Mindjárt elsírom magam. Ez most valami vicc?
Benyúl a zsebèbe kiveszi a kulcsot ès kinyitja az ajtót. Èrtetlenül állok. Ez hogy lehet? Honnan van neki ehhez a házhoz kulcsa?
Látja, hogy le vagyok döbbenve. Átkarol ès bevezet a házba. Körbe nèzek ès miden olyan, mint amikor eladtam. Nem mindent tudtam elvinni, ezèrt a nagyobb dolgokat itt hagytam. Mivel az apró lakásomba be sem fèrt volna. Maradtak a bútorok.
Körbe sètálok a házon. Semmi nem változott sehol. Kimegyek a kertbe. Az is szèp rendezett. Pont olyan, mintha apu meg anyu mèg èlne ès ők csinálták volna.
Gyönyörű virágok vannak minden hol.
Hátra pillantok Jasonre, de nem bírok megszólalni se. Ő csak nèzi a reakcióimat.