Leláncolva ~(18+)~ Befejezett

7

Reggel felkelek és a fürdőbe megyek. Letusolok. Felöltözöm. A hajamat copfba kötöm. Hosszú farmert és fekete polót veszek fel meg egy torna cipőt. Kinyitom az ajtót és kilépek. Lemegyek a lépcsőn és jobbra indulva az ebédlőn àthaladva megtalàlom a konyhàt. Tàgas és modern.  A gàztűzhely előtt egy idősebb nő tevékenykedik. Tojàst és szalonnàt süt a serpenyőkben. Nagyon finom az illata. Üdvözlöm.
- Jó reggelt. - szólalok meg. Mire hirtelen hàtra fordul és ijedt szemekkel néz. Valószínű, hogy majdnem szívrohamot kapott tőlem. Nagy nehezen megszólal.
- Jó reggelt Miss Shark. Nem szàmítottam magàra. Nagyon meglepett. - mondja izgatottan.
- Elnézést kérek. Nem akartam megijeszteni. - mentegetőzöm.
- Legközelebb kopogjon a cipőjével vagy fütyöljön ha idejön. - mondja mosolyogva.
Bólintok és visszamosolygok rà.
Lezàrja a gàzt és közelebb jön hozzàm. A kezét nyútja majd bemutatkozik.
- Helen vagyok a hàz mindenese. - mosolyog.
- Örvendek Helen. Az én nevem Gwen. - mondom .
- Azonnal tàlalom a reggelijét. Kér kàvét vagy narancslevet? - kérdezi kedvesen.
- Kàvét kérek. - mondom neki.
Megreggelizek. Nagyon finom volt. Gondolom a tegnapi vacsoràmat is ő csinàlta.
- Helen! Mr. Nelsont merre talàlom? Beszélni szeretnék vele. - mondom.
- Mr. Nelson nincs a hàzban. El kellett mennie. Tudja az üzlet. Azt mondta, hogy nyugodtan jàrja végig a hàzat kívül belül. - vàlaszolja.
Felàllok. Megköszönöm a reggelit meg a kàvét és elindulok a felfedező utamra. Először az alsó szintet jàrom körbe. A lépcső mellett bal oldalon van a biztonsàgi szoba. Bekopogok és egy hang szól ki. Max az.
- Jöjjön be Miss Shark. - invitàl be kedvesen.
- Jó reggelt Max. Ne hívjon màr így. A nevem Gwen. Hívjon így. - mondom.
- Jó reggelt Gwen. - mondja nevetve.
- Gondolom a hàzat indult körbe nézni. Azèrt tèvedt be ide hozzám. - mondja.
- Igen. Nagy ès szép ez a ház. - vàlaszolom neki.
- A legjobb vàlasztàs most a kert lenne. Nagyon kellemes az idő odakint. Miért nem úszik egyet? - èrdeklődik.
- Úsznék, csak nem tudok. Lehet kiülök a kertbe egy kicsit. - mondom.
- A medence egyik rèsze nem olyan mèly. Nyugodtan nézze meg. - ajànlja.
- Rendben megnézem. Jó munkàt Max.
Nem akarom feltartani a munkájában ezèrt inkább megfogadom a tanácsát. Felmegyek a szobámba. Àt nézem a szekrényeket. Egyikben sem talàlok fürdőruhàt. Megnézem a fiókokat a fehérneműk is abban vannak. Hàt ha talàlok valamit. És talàlok több fazonút és színűt is. Egy vilàgos kék hàromszög fazonút vàlasztok.Felveszem. Mesésen àll rajtam. Magamra kapok még egy vèkony fürdő kendőt és lemegyek a lépcsőn. Egyenesen a hàtsó nagy üveg ajtó felé veszem az irányt. Elhúzom és kilépek a gyönyörű napsütésbe. Leveszem a kendőt és az egyik napozó székre teszem az àrnyékba. Aztàn elindulok a medence felé, amit csak egy terasz vàlaszt el a bejàrattól. Lemegyek a medence lépcsőjén és tényleg nem mély. Akàr le is ülhetnék, mert csak a térdemig ér itt a víz. Kicsit beljebb sétàlok, amíg még biztonsàgosnak érzem. Majd visszafordulok és leülök a térdig érő résznél. Nagyon kellemes a víz. Csak lazulok.
Később a teraszon hűsölök az egyik napozó àgyban. Helen hozott ki limonàdét egy kancsóval ès azt kortyolgatom. Közben nézem a gyönyörű kertet. Hallom, hogy valaki elhúzza az ajtót és kilép a teraszra.
- Helló! - szólal meg egy ismerős mély hang.
Még a hangja is képes làngra lobbantani. Mi van velem?
Odafordulok ès csak nézem. Sötétkék bermuda  van rajta. Mindjàrt elàjulok. A felső teste csupasz és jól kidolgozott. Minden izma látszik. Mindene tökéletes. Azt akarja, hogy szívrohamot kapjak? Hàt ez sikerült neki. Észreveszi, hogy nézem és csak mosolyog.
- Gyere úszni! Nagyon meleg van. - mondja.
- Jason! Beszélni szeretnék veled. - mondom.
- Hallgatom. - mondja most màr teljesen felém fordulva.
- Tudod, hogy dolgoznom kell. A főnököm pipa lesz, ha nem megyek be. Nem szeretném elveszíteni az àllàsomat. - mondom aggodalmasan.
- Telefonàlj neki, hogy beteg lettél. - mondja.
- Oké. Megoldható. Na és Lizzie? Ő a legjobb baràtnőm. Aggódni fog értem. Neki mit hazudjak? - kèrdezem kissé felhàborodva.
Sóhajt.
- Mond meg neki az igazat. - tanàcsolja.
- De... - kezdem el.
- De mi? Ha hazudsz neki úgy is ràjön ès mégis csak a legjobb baràtnőd. - mondja.
Aztàn elindul a medence felé és a mély részénél beugrik. Kis idő múlva feljön a felszínre és kiszól nekem.
- Gyere màr! Félsz a víztől? - kérdezi.
- Mondhatni úgy is. - vàlaszolom.
Oda sétàlok a medence széléhez. Leülök és csak nézem, ahogy úszik. Csodàlatos làtvàny. Kàr, hogy én nem tanultam meg úszni. Amíg ezen elmélkedem odaúszik hozzàm és lekap a medence széléről be a vízbe. Most fogok meghalni.
- El ne merj engedni! -sziszegem ijedtemben.
Nagyon félek. Szorítom a nyakàt. Ő meg csak nevet és úszik velem beljebb a vízben. Nincs menekvés. Màr a medence szélétől is messze vagyok.
- Ne félj! Nem bàntani akarlak. Ne szoríts màr annyira, mert megfojtasz. - mondja nevetve.
- Vigyél ki a medence széléhez. - mondom pànikolva.
De ő csak ölel és úszik velem.
- Nyugi màr! Lazulj el! Tudom, hogy nem tudsz úszni. Vigyàzok ràd. Bízz bennem! - mondja.
Hogyan is bízhatnék benne, hiszen nem is ismerem. Mi van ha így akar megszabadulni tőlem. Vízbe fojt, aztàn eltüntet. Még szorosabban ölelem a nyakàt.
- Gwen! Kérlek bízz bennem! - mondja komoly hangon.
Nem nagyon tehetek màst, ha végezni akar velem essünk túl rajta. Lazítok a szorítàsomon. Lesz ami lesz. Kissé eltol magàtól. Fogja a derekam. Én meg a vàllàt fogom.
- Làtod? Nem is olyan rossz ez. - mondja nevetve.
Hàt ha tudnèk úszni biztos nagyon is jó lenne. De még mindig félek.
- Ha szeretnéd én megtanítalak úszni. - ajànlja kedvesen.
Mi van ezzel a pasival? Egyszer olyan arrogáns és félelmetes. Máskor meg nagyon is kedves. Most olyan mint egy gyerek. És megint csak nézzük egymàst. Olyan érzéki a szàja. Szívem szerint megcsókolnàm, de nem lehet. Ő soha nem lehet az enyém. Elfordítja a fejét. A hàtralévő időt azzal töltjük, hogy próbàl úszni tanítani. Nem sok sikerrel.

Később felhívom a főnököm és azt kamuzom neki, hogy tüdőgyulladàsom van és nagyon rosszul vagyok. Aztàn felhívom Lizziet.
- Helló Lizzie! - mondom és nagy levegőt veszek.
- Nem fogod elhinni hogy mi történt. Képzeld itt vagyok Jason Nelson luxus villàjàban. Grace meglopta és amíg nem kerül elő addig itt akar tartani. - hadarom.
- Hú csajszi jó nagy szarba keveredsz a húgod miatt. Bàr így bele gondolva most szívesen lennék a helyedben. Az a pasi egy főnyeremèny. - csacsogja.
Nem csalódtam benne.
- Lizzie ne hülyéskedj màr! Nem vicces. Na jó majd beszélünk. - mondom és leteszem a telefont.
Mr. Macsó is csatlakozik hozzám. Leül egy napozóágyra mellèm.
- Sikerült elrendezni a dolgaidat? - kiváncsiskodik.
- Igen. A főnököm elhitte, hogy beteg vagyok. Lizzie meg. Á hagyjuk. A szokásos poènkodós kedvèben volt.
Egy darabig beszèlgetünk. Megtudok róla egy pár dolgot. Pèldául az anyukája nagyon beteg volt ès meghalt. Miatta van a kertben a rengeteg rózsa. Nagyon szerette. Az apja elhagyta kisgyerekkènt. Amilye van azt a nevelő apjának köszönheti, de ő is meghalt. Valamint megtudtam, hogy van egy öccse akit Adamnek hívnak. Vele volt az ètteremben ahol dolgozok. Èn is mesèlek neki a családomról. Olyan èrzèsem van mintha közelebb kerülnènk egymáshoz. De ez szerintem csak egy illúzió.