Leláncolva ~(18+)~ Befejezett

23

A törtèntekről azóta sem beszèlünk. Nekem könnyebb így feldolgozni. Bár kíváncsi lennèk rá, hogy Frankkel mi lett.
Sok rèszlet homályos de úgy vagyok vele, hogy jobb ez így. Örülök, hogy èlve megúsztam.
Grace azóta sem került elő. Nem tudom mi lehet vele. Minden nap eszembejut. Hiányzik. Nagyon szeretnèm megosztani vele, hogy babát várok. De egyenlőre csak egy ember tudja. Lizzie. Neki elmondtam a napokban. Nagyon örült neki. Nekem meg jól esett.

Ma van Jason születèsnapja. A birtokon tartja. A ház egy rèsze szèpen fel lett díszítve. A nappali, az ebèdlő. De legfőkèpp a hátsó kert, ahol a medence van. Nagyon meleg van. Gondolom medencès buli is lesz. Az asztalok egy óriási nyitott sátor alatt vannak elhelyezve. Tele pakolva minden finomsággal, borokkal ès pezsgőkkel. Külön bár is van a koktèlozni vágyoknak. A szemèlyzet sürög forog. Minden tökèletes. Viszont azt sem tudom, hogy az egèszet ki szervezte. Talán Adam vagy Max.

Felveszek egy világoskèk ruhát. Hozzá lapos talpú szandált ès lemegyek megkeresni Jasont. Szeretnèm átadni neki az ajándèkom, amit kèt napja vettem. Meg is találom a kertben. Adammel beszèget. Olyan jó rájuk nèzni. Látszik rajtuk, hogy nagyon szeretik egymást. Mi is ilyenek voltunk Gracevel. Teljesen elszomorodok.
Lassan oda sètálok Jasonhöz ès hátulról átölelem a derekát. Megfogja a kezem ès maga mellé húz.
Köszönök Adamnek, aki puszival fogad.
Felnèzek Jason arcára. Ő meg engem nèz ès mosolyog. Szerintem itt a megfelelő alkalom, hogy átadjam neki. Közben nagyon izgulok.
- Boldog szülinapot Jason. - mondom ès nyújtom felè a szèpen becsomagolt kis dobozt.
Meglepetten nèz rám. Elveszi ès megcsókol. Aztán bontani kezdi. Istenem mindjárt kiugrik a szívem. Mintha lelassult volna az idő.
Az egyik alkalmazott odajön ès Jasonnek mond valamit. Abba hagyja az ajándèk bontását. Az ajtó felè fordítja a tekintetèt ès int valakinek. Nem látom, hogy kinek mert háttal állok. De amikor oda èr mellèm ès megszólal azt hiszem halucinálok. Oda fordulok hozzá ès csak nèzem. Elkap a sírás. Megszólalni sem bírok. A nyakába borulok ès csak sírok.
- Grace hol a francba voltál eddig? Tudod te, hogy mit èltem át miattad? - csak ennyit tudok kinyögni.
Úgy örülök, hogy itt van. Elterveztem, hogy ha előkerül majd jól lecseszem. De már nincs jelentősège.
- Szia tesó. Van mit mesèlnem, de nem most hiszen ez az ő napja. - mondja ès Jasonre mutat.
Ránèzek èn is. Mosolyog. A dobozom a kezèben van. Mèg nem bontotta ki. Engem vár. Odalèpek hozzá ès átölelem a derekát.
- Kibontod vègre? - mutatok az ajándèkra.
- Persze Szerelmem. Tèged vártalak. - válaszolja.
Csak nèzem ahogy bontja. Vajon mit szól hozzá? Mindjárt meg fogom tudni. Pillanatok kèrdèse.
Egy szót sem szól csak nèzi az dobozban lèvő apró fehèr cipőket. Azèrt vettem fehèret, mert nem tudom mèg, hogy fiú vagy lány lesz.
Rám se nèz. Mereven a cipőcskèket figyeli. Vajon tudja e egyáltalán mit akarok ezzel mondani neki? Az arckifejezèse nem árul el semmit.
Pánikolok. Mièrt nem szól? Nem èrti vagy csak nem akar jelenetet rendezni a vendègek előtt? Szólni sem merek. Csak állok bambán ès várom, hogy megszólaljon. Csak mondjon már bármit.
De nem. Fogja magát se szó se beszèd hátatfordít ès beviharzik a házba.
Csak nèzem ès nem èrtem az egèszet. Kínomba a földre rogyok ès sírok. Nem lehet igaz. Elveszítettem.
Adam odajön ès próbál felszedni a földről. Leültet egy szèkre. A vendègek meg mind engem bámulnak ès nem èrtik az egèszet. Ahogy èn sem. Adam sem mond semmit.
Nem hiszem el, hogy nekem mindig sírnom kell valami vagy valaki miatt. De úgy látom nekem ilyen sors jutott. Mindig csak a csalódás a fájdalom a szenvedès. Csak ülök ès ömlik a könnyem. Nem akarom elveszíteni Jasont. Nagyon szeretem. De ahogy itt hagyott az nagyon fáj.

A francba jól elcsesztem. Mindennek vège.