Leláncolva ~(18+)~ Befejezett

22

Amikor felèbredek Jason ott fekszik alattam. Ugyan úgy, mint mikor elaludtunk. Annyira alszik, hogy èszre sem veszi, hogy felkelek. Kimegyek a mosdóba. Amikor vègzek visszamegyek a szobába ès leülök az ágyra mellè. Nèzem a nyugodt arcát. Olyan helyes. Szèpen ívelt szemőldök, borostás arc, a szája meg èrzèkien telt. Miket tud azzal művelni velem? Csak elèg erre gondolnom ès már is nedves vagyok. Felállok az ágyról ès lovaglóülèsbe ráereszkedem. Óvatosan kell mozognom, mert nagyon fáj a bordám. Kinyitja a szemèt ès mosolyog. Azonban nem mer megèrinteni. Biztos fèl, hogy fájdalmat okozna. Megfogom a kezeit ès a melleimre teszem. Aztán kiszabadítom mèretes erekcióját a nadrágjából ès rácsusszanok. Nagyon lassan mozgok. A fájdalom miatt. Meg azèrt,  mert tudom hogy ezzel egy kicsit kínozhatom. Ugyanis nagyon szereti őt diktálni a tempót. Hát most nem fogja. Látom, hogy szenved, de nem mozdul. Nekem viszont nagyon is jó. El is èlvezek. Aztán rárogyok a mellkasára. Csak pihegek. Már nem bírok mozogni. Vár egy kicsit majd óvatosan a hátamra fektet ès a saját szeretett tempójában dug meg ès pillanatok alatt a csúcsra èr. Èn is.
Csak fekszünk egymás mellett. Oda bújok hozzá. A hátamat simogatja. Èn a mellkasát. Lehet itt a megfelelő pillanat, hogy elmondjam neki a csodálatos hírt. De mèg mindig nagyon fèlek. Hogyan fog vajon reagálni rá. Már nyitnám a számat, hogy mondjam, de megelőz.
- Jövő hèten lesz Helen temetèse. Már mindent elrendeztem. Nagyon hiányzik. A legjobb bejárónőm volt. Sőt annál talán több is. Amióta ide költötünk azóta ismerem. Nála jobb szakáccsal mèg nem találkoztam. Pedig van egy pár èttermem. - mondja szomorúan.
Èrzem, hogy megszakad a szívem. Èn is nagyon megszerettem. Eszembejutnak a beszèlgetèseink ès hogy mindig olyan kedves volt hozzám. Mièrt kellett így lennie? Ès már ömlik a könnyem. Jason megcsókol ès felkel. A fürdőbe megy. Őt is szemmel láthatóan bántja a dolog. Aztán dolgozni indul. Egyedül maradok. Megint nem tudtam elmondani ès csak emèsztenek a gondok tovább.

Helen temetèse rendben lezajlott. Jason kitett magáèrt. Látszott, hogy tènyleg szerette a nőt.

A temetès óta eltelt egy hèt. Mèg mindig a törtèntek hatása alatt vagyok. Emèszt a bűntudat, hogy miattam halt meg Helen. Jobb lett volna, ha akkor elmondom Jasonnek, hogy babának lesz. De jelenleg mèg mindig nem tudtam elmondani neki.  Eldöntöttem, hogy a születèsnapján mondom el, ami jövőhèten lesz. Akkor már muszáj lesz mert már kicsit kerekedik a pocim. Viszont úgy döntöttem, hogy ha nem akarja a gyereket akkor is meg fogom tartani. Nehèz lesz, de majd csak megoldom.

Ma este valami fogadás fèlère megyünk. Nem sok kedvem van, de Jason ragaszkodott hozzá. Így hát mennem kell. Valami üzleti dolog. Szèpen kicsinosítom magam. Szerencsère az arcomat csúfító foltok ès puffadás szèpen elmúlt. Csak halvány foltjaim maradtak, amiket egy kicsit több sminkkel el tudok takarni. A bordáim sem fájnak már annyira.
Egy gyöngyökkel díszített bordó estèlyit választok, ugyanolyan tűsarkúval. Illik a nyakláncomhoz is. Amit azóta is viselek.
Megèrkezünkben a helyszínre. Valami puccos villa. Teljes díszkivilágítással. Nagyon sokan gyültek már össze. Mèg be sem megyünk már tudom, hogy nem fogom jól èrezni magam. Jason fogja a kezem ès bekísèr. Ahogy belèpünk egy óriási terem tele emberekkel. Asztalokon ètelek ès italok sorakoznak.
A mellettünk lèvő asztalról Jason elvesz kèt pezsgős poharat. Az egyiket a kezembe nyomja. Látja rajtam, hogy feszült vagyok ès azt akarja, hogy kicsit lazuljak. De nem iszom meg, hanem visszateszem a tálcára. Jason èrtetlenkedve nèz rám. Ha nem találok ki valamit már most lebukom. Azt kamuzom, hogy rossz a gyomrom. Nem forszírozza a tèmát. Megnyugszom kicsit. Azonban nem sokáig vagyok nyugodt, mert odajön hozzánk egy magas, barna modell alkatú fiatal nő ès Jason nyakába veti magát. Jason is meg öleli majd puszi nyom a nő arcára ès a fülbe súg valamit. A nő rám nèz ès mosolyog majd a kezèt nyújtja, hogy bemutatkozzon.
- Szia! Natalie vagyok Jason unokahúga. A fèrjem az üzlettársa. Örülök, hogy megismerhetlek. Jason már sokat mesèlt rólad. - mondja csacsogó hangján.
Hát így már mindjárt más, hogy rokonok. Elmúlik a fèltèkenysègem. Üdvözlöm.
- Szia Gwen vagyok. Szintèn örvendek. Èn azonban semmit nem hallottam rólad. - mondom. Szegèny csak pislog rám. Lehet megbántottam ezzel a kijelentèssel, de ez az igazság. Jason soha nem említette sem őt sem más rokonait vagy üzlettársait.
- Hölgyeim most magukra hagyom önöket. - mondja Jason mosolyogva. Ad egy csókot ès elindul a terem másik oldalában lèvő kisebb társasághoz.
Natalieval jól elcsevegünk. Nagyon aranyos, szimpatikus nő. Szètnèzek a teremben azonban Jasont nem látom sehol.
- Ó a francba! - motyogja Natalie. Oda fordulok amerre nèz ès komolyan mondom rosszul leszek.
Jason egy gyönyörű nő mellett áll ès nagyon magyaráz neki valamit. Az arckifejezèsèből ítèlve dühös rá.
- Natalie ki az a nő akivel Jason beszèlget? - èrdeklődöm.
De Natalie nem válaszol. Elfordul ès iszik  a pezsgőjèből.
Csak nèzem őket. Jason èszrevesz ès ott hagyja a nőt, aki csak les utána.
Odajön, mosolyog ès átkarolja a derekamat. Majd a fülembe súg.
- Gyere táncoljunk!
- De èn nem tudok... - dadogom.
- Nem baj, majd vezetlek. - mondja ès már is kèzen fogva megyünk a táncparkettnek kialakított rèszhez, ahol többen is táncolnak. Jason maga felè fordít. Egyik kezèvel megfogja a derekam a másikkal a kezem ès tènyleg vezet. Olyan jól csinálja, hogy hamar bele jövök. Azonban nagyon furdalja az oldalamat a kíváncsiság. Ezt rákèrdezek.
- Ki volt az a nő? - kèrdezem.
- Senki. Ne is foglalkozz vele. Csak egy kellemetlen nèmber. - mondja ès közelebb húz magához. Hozzá bújok. Olyan jó èrzès. Finom az illata is. Olyan fèrfias. Szeretem. Megpuszilja a fejem búbját. Ilyenkor úgy èrzem, hogy rögtön elolvadok.